Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-414

Az országgyűlés képviselőházának Uthadatgyűjtést elvégzi ugyan, azonban a nyilvá- i nosság, a közvélemény éllé való tárását elfelejti, elhagyja, mert a szerzett tapasztalatok, a gyűjtött kép szerinte nem alkalmas a közvélemény elé való tárásra, mert esetleg kellemetlen konzekvenciákat vonnának le belőle a fennálló rendszerrel szemben. Elég, ha rámutatunk például arra, hogy az 1920. évi népszámlálás adatai még a mai napig sincsenek teljesen feldolgozva; az elmúlt tíz esztendő nem volt elegendő arra, hogy a közvélemény elé bocsássák. Főleg áll ez a megállapítás a mostani statisztikai számlálólap 19. pontjára, amely a munkanélküliség kérdésével foglalkozik, és amely benne volt az 1920. évi számlálólapban is; igaz, hogy cs#k az ipari munkásokra és csak a törvényhatósági városokra vonatkozólag, de még ezt a korlátozott munkanélküli felvételt sem hozták a nyilvánosság elé. Már pedig, ha elismerjük is azt, hogy a statisztika nem gyógyítás, de diagnózis, és ha a diagnózist nem adják át az orvosnak, ha a helyes diagnózis megállapításával késlekednek, akkor elfeledkeznek azokról a legfontosabb szempontokról, amelyek a statisztika életét és létezését egyáltalán igazolhatják a közönség előtt. Meg kell jegyeznem, hogy a magyar statisztikai szolgálat vezérkarával szemben valóban sok indokolt bizalmat kell tanúsítanunk, mert ez a vezérkari szolgálat — talán egészen csekély kivétellel — valóban helyére valónak, odaillőnek bizonyult az utóbbi esztendőkben. Ez a bizalom azonban sajnálatos törést kapott azzal a, törvénnyel, amely a statisztikai szolgálat ellátását, illetőleg a legfőbb felügyeleti és irányító jogot a miniszterenök kezébe tette le. A Központi Statisztikai Hivatal addig is, e törvény előtt is, természetesen a kormány befolyása alatt állt, ez alatt a befolyás alatt volt kénytelen dolgozni, a statisztikai adatgyűjtéshez szükséges tudományos függetlenség addig sem volt meg teljes mértékben. A körülbelül félesztendővel — valamivel több mint félesztendővel — ezelőtt alkotott új törvény ezt a tudott, de formailag addig még nem konstatálható állapotot tisztázta azok előtt is, akik addig esetleg elég naivak voltak nem észrevenni azt, hogy a kormány keze a statisztikai adatszolgáltatás feldolgozásának irányításában benne van. Ugyanakkor az 1929 : XIX. törvénycikkel megszervezték az Országos Statisztikai Tanácsot is, mely valóban hasznos szolgálatot tehetett volna^ a maga nagyabb függetlenségével ebben a kérdésben, ha (hatásköre a tanácskozásnál és tudomásulvételnél toválblb' terjedne. De amikor éppen a napokban láttuk, hogy első érdemleges ülését születése után fél esztendővel tarthatta csak meg, hogy az előterjesztett statisztikai kérdőíveken nem volt módja semmit. sem változtatni, s taz előterjesztők azt mondják, • hogy tudomásul kell venniök azért, mert a statisztikai kérdőív, a számlálólap már átment a minisztertanácson, számukra tehát csat a megjegyzések joga, nem pedig a változtatások joga marad fenn; amikor az ott felhangzott észrevételek már neim a jelenben, (hanem csak a következő statisztikai esztendő, vagy esetleg a következő népszámlálási periódusnak, népszámlálási aíkciónak körébe vannak utalva, akkor egyrészt ez az egész intézmény feleslegesnek minősíthető azáltal, (hogy befejezett tények elé állították, másrészt pedig a kormányozható statisztika egyik ellensúlyába vetett hitet romibolja le azok előtt, akik ezt a hitet eddig magukban táplálták. Ilven körülmények között, t. Képviselőház, ülése 1930 június 26-án, csütörtökön. 3 nem tudunk nagyon lelkesedni a népszámlálási adatgyűjtés eredményeiért. Nem magáról a népszámlálás tényéről van szó, mert ezt természetes és magától értetődő (szükségnek tartjuk, de nem tudunk lelkesedni azért a muntk ter vért, amely mennyiségileg igen szép és nagyszabású munkaterv, hiszen 48-féle adatszolgáltatást irányoz elő, de kihagy a fontossági sorrendből olyan égető 'kérdéseket, amelyek gyógyításához pedig elengedhetetlenül szükséges volna, hogy tiszta kép álljon mindnyájunk előtt, előttünk, akik panaszoljuk és a kormány előtt, amely ezeknek gyógyítására hivatott és kötelezett. Itt elsősorban a munkanélküli statisztikára gondolok, a munkabérekről és a kiskereskedelmi árakról való adatgyűjtésre, amelynél különösen azt kell megjegyeznem, hogy ezek nélkül Magyarország nem is kapcsolódhatik bele például a nemzetközi munkaügyi hivatal adatgyűjtési hálózatába. Ez azután azt hozza magával szomorú következményképpen, hogy Magyarország a nemzetközi statisztikai térképen hasonlatos az afrikai földrajzi térképhez, amely tele van fehér foltokkal, felderítetlen fehér foltokkal, ami — azt hiszem — egyáltalán nem válik dicsőségünkre. A nemzetközi munkaügyi hivatal adatgyűjtési szolgáltatásában — mint minden'ki tudja — mi egyáltalában nem szerepelünk . a munkabérkimutatások között, a munkanélküliségi statisztikában pedig csupán a szakszervezeti adatok szerepelnek. Természetesen én azokat megbízhatóknak is tartom, — hiszen a szakszervezeti adatok, különösen a szabad szakszervezeti adatok hozzám nagyon közel állanak — arra a szűk területre vonatkozólag, amelyről ezek vétettek, de a dolog természeténél fogva nem adhatnak teljes képet az ipari niunkásság körében uralkodó munkanélküliségről, csak egy . töredékéről, — a nagy mezőgazdasági munkanélküliségről pedig egyáltalán semmiféle képet nem adnak. Hivatkoznom és beszélnem kell a statisztikai szolgálatnál a munkaegészségügyre vonatkozó kérdések hiányáról, az ipari higiéné, a műhelyi viszonyok, az irodaegészségügy kérdéseiről. Most itt volna az alkalom, hogy ezekkel a számlálólapokkal akár a népszámlálással kapcsolatban, akár pedig az 1930/31-es munkatervvel kapcsolatban ezeket a kérdéseket tisztázzuk. Sajnos, semmiféle módot nem tudok felfedezni arra, hogy ezek a kérdések most tisztázást nyerjenek, mégis fel kell vetnem ezeket a kérdéseket a Képviselőház előtt, nehogy az a vád érhessen bennünket, hogy ezek a legfontosabb belső kérdéseink ez alkalommal is szó nélkül elkerültek a Képviselőház napirendjéről. Rátérve szorosan a népszámlálási számlálólap kérdésére, engedjék megjegyeznem azt, hogy a számlálólap összeállításánál a legelső feltétel az, hogy olyan világos kérdések legyenek feltéve, amelyeket nemcsak az adatgyűjtő ért meg, hanem azok az egyszerű emberek is megértik, akikhez ezeket a kérdéseket intézik. Itt van például egy kérdés a munkanélküliségre vonatkozólag, amely úgy hangzik: «Ha jelenleg nincs alkalmazása, mennyi idő óta van munka (kereset) nélkül?» Sokkal egyszerűbb volna a kérdés annak számára, akihez a kérdést feltettük, és sokkal könnyebben megválaszolható volna úgy, hogy «Mikor hagyta abba a munkát 1» illetőleg («Rövidebb megszakításoktól eltekintve, melyik HZ íl dátum, amely óta állandóan munkanélkül van?» Később az adatgyűjtő számára ez esetleg egy kis kényelmetlenséget jelent, amikor a hete-