Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
100 Az országgyűlés képviselőházának dani, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a sürgőssége kimondja. Herczegh Béla képviselő úr, mint az állandó igazolóbizottság előadója kíván jelentést tenni. Herczegh Béla előadó: T. Képviselőház! Az állandó igazolóbizottság megbízásából tisztelettel bejelentem, hogy a kemecsei választókerületben képviselővé választott Kállay Miklós képviselő úr, továbbá a tokaji kerületben megválasztott Lázár Miklós képviselő úr és végül a mezőkövesdi választókerületben megválasztott Patay Gyula képviselő úr megbízóleveleit a bizottság megvizsgálta és mint alakilag teljesen kifogástalanokat <a házszabályok 12. §-ának a) pontja alá sorolta. Tisztelettel kérem a bejelentés tudomásul vételét. Elnök: Az állandó igazolóbizottság jelentése alapján Kállay Miklós és Lázár Miklós képviselő urakat, minthogy megválasztásuk óta 30 nap eltelt s ellenük sem panasz, sem kifogás nem érkezett, végleg igazolt képviselőknek, Patay Gyula képviselő urat pedig, minthogy megválasztása óta 30 nap ínég nem telt el, feltételesen igazolt képviselőnek jelentem ki. Napirendünk szerint t következik az egyes gabonaneműek értékesítése (Farkas István: A kényérdrágítójavaslat!) érdekében szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 1000, 1014.) Szólásra következik Horváth Mihály képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A szó a kénviselő urat illeti. Horváth Mihály: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A régi ió táblabíróvilágban, amikor még latinul beszéltek, egy ellenzéki képviselő talán így kezdte volna beszédét: parturiunt montes. Tényleg súlyos az eset, hosszú, nehéz vajúdás előzte meg a javaslat megszületését, sok volt a bába, de a közmondásnak mégsem lett igaza, mert viem veszett el közöttük a gyermek, megszületett. Megszületett, de sok szépséghibával, sokat igazítottak rajta, hol lemetszettek, hol hozzátoldottak, körülmetélték, és ma itt van a t. Ház előtt szépen felszalagozva, hogy állapítsuk meg róla, vájjon életképes-e ez a csecsemő. Nagyon szerettem volna, ha ez a törvényjavaslat olyan tökéletes lett volna, hogy megcáfolva azt a hitet, hogy mi ellenzékiek mindent ellenzünk azért, mert ez már a vérünkben van, mert nem tudunk egyetlenegy kormányjavaslatot sem támogatni vagy megszavazni, elfogadhattuk volna ezt a javaslatot, s kimenve a vidékre, ott azt mondhattuk volna: íme, itt van egy gazdasági törvényjavaslat, amely a gazdaság fellendítésére fog szolgálni; ez a törvényjavaslat azért lett meg, mert mi, ellenzék, ezt már évek óta sürgetjük. Menteni tudtuk volna tehát magunkat és megindokolhattuk volna azt, hogy ezt a Javaslatot megszavazzuk. Sajnos azonban, akármennyire mérlegeltem is a javaslatot, és akármennyire is a mérlegbe dobtam jó oldalait, (Jánossy Gábor: Tehát vannak jó oldalai is!) a mérleg nem billent úgy, hogy elfogadhatnám a javaslatot. Igenis, jó oldala is van; helyeslem azt, hogy a zöldhitel ügyét szabályozza, — már régen kellett volna — s helyeslem, hogy a jelzálogot kiterjesztik a gabonára. (Egy hang jobbfelől: A fedezetlen h\a>táridőüzlet szabályozása!) A fedezetlen határidőüzletrŐl már más a véleményem. Evvel nem vagyok tisztában s éppen ez az, ami a mérleget ingadozásba hozza. A javaslatnak azt 4-IS. ülése 1980 július É-án, szerdán. a részét pedig, amely a gabonajegyzékre vonatkozik, ebben az alakjában egyáltalában nem helyeslem. Ilyen körülmények között tehát a javaslatot nem tudom megszavazni, — előre kijelentem — és némely aggodalmaimat fogom elmondani. Mi polgári ellenzék, — talán inkább csak csekély személyemet veszem, mivel pártkötelék közöttünk nincs, — nagyon nehéz helyzetben leszünk, ha kimegyünk vidékre, mert a polgároknak — értve a gazdákat — nem mondhatjuk azt, »hogy ti nem kaptatok semmit. Igenis, kapni fognak: adójukat lefizethetik, erre kapnak valami nemzeti ajándékot. A többi társadalmi osztály azonban, a mmnkás, a szőlősgazda, az iparos, a tisztviselő, a kereskedő, mind azt fogja mondani: hát nekünk mit hoztatok ^ Mi pedig nem mondhatjuk azt, hogy a ti zsebetekből fogják ezt a nemzeti ajándékot fizetni. Ezt nem szabad mondanunk, mert akkor izgatunk odakint. (Esztergályos János: Meg kell mondani! Ha a kormány nem restelli az izgatást, nekünk nem kell restelnünk! Meg kell mondani. — Zaj.} Bocsánatot kérek, engem hazafias aggodalmak és érzelmek vezetnek. Mi, polgári ellenzék, ez által a javaslat által nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. (Fábián Béla: Ez így van!) A javaslat célja tulajdonképpen az volt, hogy segítsünk egy társadalmi osztályon, amely, amint ez a telekkönyvekből és az adókönyiviekből kitűnik, a legjobban el van adósodva: a gazdaosztályon. Igazságtalan azonbian a javaslat, mert a gazdaosztályon sem segít egyenlően; csak azon segít, aki rozsot és búzát termel eladásra. (Kun Béla: Akinek van eladó búzája és rozsa! De akinek nincs, azzal mi lesz?) A földmívelésügyi miniszter úr, akit nagyon sajnálatosan nélkülözünk ennél a javasalatnál, amely pedig mégis inkább a földművelés érdekében hozatnék meg, távollétével , tündöklik; a bizottsági tárgyaláson sem igen vett részt. Helyette szerencsénk van üdvözölni a pénzügyminiszter urat és jobbkezét, akik dokumentálják, hogy ez tényleg pénzügyi művelet, így is kell nekünk ezt a segítséget felfognunk. (Ügy van! a baloldalon.) Az igen t. pénzügyi kormánynak nem fáj a feje tisztviselők miatt és nem fáj a munkások miatt, akik adót nem fizetnek, a munkásoknak nincs adóhátralékuk, a tisztviselőkét meg levonják előre. A szőlősgazdáknak egyelőre azt mondják, igya meg a borát és vígan lehet, úgy se tudja eladni. (Kún Béla: Az a mostoha gyerek.) Szóval ebben nagy igazságtalanság van, amit nehezen tudunk megmagyarázni odakint és a nagyközönség, a polgárok előtt elfogadhatóvá tenni. Hivatkozom arra, — és nem felejtem el ezt megmondani — hogy a földmívelésügyi miniszter úr legutóbbi beszédében mindig arra figyelmeztette a gazdákat, csökkentsék le a rozstermelést, a búzatermelést, termeljenek olaj magvakat, mert az többet ér, azért pénzt kapnak. Ez a boletta azonban prémium arranézve, hogy csak termeljétek azt a rozsot, azt a búzát, mert 3 pengővel mindig többet kaptok érte. Itt bizonyos ellenmondás látok a két ténykedés közt és mindenesetre magyarázatra szorul, hogyan fog ez az ellenmondás megoldódni. A legutóbbi jelentések szerint Magyarország búzatermése különösen r jelentékeny mennyiséggel szaporodott. Ezt részben annak tulajdonítom, — bár nem akarom itt érvül felhasználni — hogy tavaly kifagyott túl a