Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-417
96 Az országgyűlés képviselőházának M.17. ülése 1930 július 1-én, kedden. Malasits Géza:... az ipari munkások bére pedig mintegy 22%-kai.csökkent. (Kabók Lajos: Sajnos, így van.) Ha ezt az urak nem hajlandók elhinni, majd egy teljesen objektív bizonyítékkal fogom, ezt az állításomat alátámasztani. (Egy hang jobbfelől: Senki sem kételkedett!) A fővárosi statisztikai hivatal adatai szerint 1930. január havában a fővárosban élő alkalmazottak kereseti adója 43.192 pengő 80 fillér volt, míg 1929. január havában 44.399 pengő 19 fillér. Az a tény tehát, hogy 1930. január havában 2-7%-kai kevesebb adót vontak le a munkások keresetéiből, azt jelenti, hogy kisebb összegű volt a keresetük, mint egy évvel ezelőtt. Tehát adóstatisztikai adatok alapján is lehet bizonyítani, hogy igenis leszálltak a munkabérek. Megállapítja " azonban ezt a gazdaságkutató intézet is. A perspektíva tehát előttünk van. A bolettajavaslat következtében drágább lesz a liszt, drágább a kenyér, drágábbak lesznek általában az őrlemények, drágább lesz a kávé, a tea, a dohány, drágább lesz a fahéj, ez az ártatlan éde : sítő és illatosító anyag, drágább lesz a postai szállítási költség, a mellett állandóan csökkenő munkabérek mellett drágul minden. Hova fog ez vezetni? Teljes csődbe és a tömegek veszedelmesen romló fogyasztóképességéhez fog vezetni. JÉ mellett azonban nem tapasztaljuk a t. agrárius érdekeltség részéről a munkabérek csökkenésével szemben azt az ellenállást, amelyet saját érdekükben ki kellene fejteni. (Reisinger Ferenc A mezőgazdaságnak eminens érdeke, hogy a belső fogyasztás emelkedjék; a mezőgazdaságnak nem lehet érdeke, hogy az emberek kávéval bolondítsák a hasukat, a mezőgazdaságnak nem lehet érdeke, hogy hitvány kecsketejjel sűrített teával lakjék a munkásember jól, hogy valami meleget érezzen a hasában. A _ mezőgazdaságnak eminens erdeke parancsolja^ azt, hogy azoknak a terményeknek, amelyeket Ő termel, fogyasztóképes piacot találjon. A sertésárak ijesztő zuhanása, a húsárak ijesztő csökkenése mind azt mutatja, hogy a belső fogyasztás, a mezőgazdaság legerősebb fogyasztója erősen csökkent. Ezzel szemben, mondom, a mezőgazdasági érdekeltség érthetetlen közönynyel nézi a munkabérek rohamos csökkenését, érthetetlen közönnyel nézi a gyárosoknak azt a törekvését, hogy még lejjebb kell préselni a munkabéreket. T. Ház! Az elmúlt héten alkalmam volt a magyar gyáripari érdekeltség vezérkarának három'előkelő tagjával beszélni, akik mind a hárman azt mondották, hogy a bolettajavaslat • után pedig németországi mintára hozzá kell látni a munkabérek csökkentéséhez. Azt mondják ezek az urak: a mezőgazdaság folyton azon sír, hogy az agrárolló mindinkább tágul, hogy mind nagyobb lesz a. különbség az ipari cikkek és mezőgazdasági termények árai között, tehát csökkenteni kell az iparcikkek árát. De hogyan, miből! Azt mondják ezek az urak, a magyar munkaadói -szövetség előkelő tagjai, hogy egyetlen aktív tételünk van: a munkabérek és a tisztviselői fizetéseknek a csökkentése. A Gyosz. már ki is adta az utasítást, s a középipari vas- és fémgyárakba már kiment a körlevél, hogy vizsgálják felül a tisztviselői béreket és igyekezzenek azokat leszállítani, hogy a konkurrenciának megfelelhessenek. Hogy tehát a vas- és fémipari középipari gyárak, egyáltalában a vas- és fémipar versenyezni tudjon a külfölddel, hogy valamivel olcsóbban tudja adni a traktorokat, a cséplőgépeket és egyéb dolgokat, ezt elsősorban a szegény magántisztviselő sinyli meg, akinek már most igyekeznek a munkabérét leszállítani. A másik aktívtétel szerintük az ipari- és a bányamunkásság munkabére. Azt mondják ezek az urak, hogy Németországban a német kormány részéről történt kísérlet 4%-os munkabércsökkentést eredményezett, ehhez képest tehát a magyar gyáriparban is csökkenteni kell a munkabérekei Egész papagály módra tehát, amint a Németországból jövő híreket elolvassák, utána szajkóinak, hogy amit Németországban meg lehet tenni, azt nálunk is meg lehet csinálni. Egyet azonban elfelejtenek, hogy a rajnavesztfáliai vasiparhau, ahol ezt a 4%-os csökkentést akarják keresztülvinni, — mert még nincs keresztülvive — a bérek vásárlóértéke hiteles megállapításom szerint circa 38%-kal magasabb, mint a magyar vasiparban alkalmazott munkások bérei. Tehát nem a bért bérrel, a számot számmal, hanem a vásárlóértéket öszszehasonlítva, a rajn a-vesztfáliai vasiparban sem tudják a munkabéreket olyan könnyén leszállítani, de ha leszállítják is, marad valami tartalék, mert hiszen 38%-kal magasabb a vásárlóértéke, mint nálunk. Ha a RimamuránySalgótarjáni vasművek telepén foglalkoztatott munkások béreit egy objektív bizottság megvizsgálja, azt fogja megállapítani, hogy ezek éhbérek^ ezekből nem lehet jóllakni. Ha megvizsgálják az urak a bányamunkások béreit, ijesztő csökkenést fognak tapasztalni. Mert .• egyet nem szabad elfelejteni. A munkasbérek nemcsak arra valók, hogy fizetőeszközül szolgáljanak, hanem arra is valók, hogy létfenntartását is biztosítsák a munkásnak.' Annak a bányamunkásnak, aki lent dolgozik néhány száz méterrel a föld alatt vízben, porban, gázos levegőben, zsiradékot kell magához vennie; legalább 15 deka szalonnát, legalább 50 deka. kenyeret kellene naponta megennie, azonkívül szárazfőzeléket és egyebet. Azokból a bérekből azonban, melyeket ma a bányavállalat fizet a munkásnak, ciberelevesen, burgonyalevesen kívül semmit sem tudnak venni. Nem kell nagy fáradság ennek megállapítására, A Ház ennek a vitának bezárása után szabadságra megy.. Az Önök érdekében, az ország érdekében kérem önöket, menjenek el eery bányatelepre, délben menjenek be egy családhoz, mikor vége van a. műszaknak, nézzék meg, mit eszik az a bányamunkás, aki napi nyolc órát dolgozik, ami gyakorlatban 10 órát jelent, s akinek ilyen nyomott munkabérek mellett 60—70 csille anyagot kell kivájni a földből. Nézzék meg, mit ebédeh mit eszik a családja és ijesztő képét találják az alultáplálkozásnak. (Kabók Lajos: A zsír- és tojásnélküll tészta már luxusétel náluk!) Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági munkásnál. Az ipari munkásnál, az ipari és kereskedelmi tisztviselőnél ugyanez az alultáplálkozás tapasztalható. Tisztelettel kérdem én a t. Házat, az volt a kormány intenciója, hogy a mezőgazdaság látszólagos felsegélyezése mellett egyfelől megadóztassa a fogvasztóközönséget, másfelől a munkabérek csökkentése tekintetében megindítson egy lavinát, amely lavina még Jobban elsodorja azt a fogyasztóképességet, amellyel ma a nép széles rétegei még rendelkeznek 1 ? (Janossy Gábor: Ezt senki sem akarja!) Ezt csinálják! 1 ! (Kabók Lajos: Tönkreteszik az ország népét! — Reisinger Ferenc közbeszól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Nagy tömegeket teljesen tönkretesznek! — Jánossy Gábor: Rémlátások! — Simon András: Javítani akarjuk a munkabéreket! — Keisinger Ferenc:.
