Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

Az országgyűlés képviselőházának U17. ülése 1930 július 1-én, kedden. 95 mégegyszer elmondom. (Kabók Lajos: Ön előtt nem világos! — Graefi Jenő: Hogyan lehet 14 és 35%?) Igen egyszerűen, tisztelt képviselő úr. Vegyen ceruzát a kezébe: a finom kávé 11*20 pengő kilogrammonként, a felemelt vám 1*50 pengő, ennek a kávénak ára tehát lesz 12-70 pengő, vagyis megdrágul 14%-kal. Tessék ceruzát venni és úgy számítani! A szegény ember által fogyasztott kávé kilogrammonként 4-20 pengő, 1*50 pengővel drágul, tehát a drágulás *S)'7%. Ez igen egyszerű. Nézzük meg a teát. Itt is ugyanazt látjuk, ha nem. is ilyen nagy arányban. A legfinomabb teának ára kilogrammonként 24 pengő. (Zaj. — Elnök csenget.) A kávéra nézve megemlítem még pótlólag, hogy az olcsó, pörkölt kávénál, az úgynevezett foltos kávénál, amelyen fénylik a tengervíz, s amelynek kilogrammját 2*80 pengőért adják, szintén 1*50 pengő a vám, tehát a legsilányabb kávénál is ugyanannyi a vám, mint a legfinomabbnál. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Malasits Géza: Ami a teát illeti, a tea is ma már népéleimezési cikk; különösen olyan vidékeken, ahol rossz az ivóvíz, az orvos nagyon propagálja a teaivást, mert rendkívül sok betegséget előz meg az, ha a felforralt vízbe egy csepp teát tesznek és azt isszák. j\. legfinomabb tea, amelynek kilója 24 pengő, a vám következtében 3 pern gő vei drágul, lesz 27 pengő, a .drágulás .12*5%. A szegény ember által fogyasztott teániái, amelynek kilogrammja IC pengő, a drágulás ugyancsak 3 pengő, mert egyformán drágul a legfinomabb és legsilányabb tea is. Itt már a drágulás 19%. Tehát ebben az esetben, is a szegény ember fizet rá. A teánál és a kávénál a tömegfogyasztás, a silányabb áru viseli a vámteher nagyobb részét. (Kabók Lajos: Mindig csak a szegény ember fizet rá!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Hallottam már hangokat, amikor azt mondották, hogy kávet nem muszáj inni, vagy ha az emberek kávét isznak, akkor csinálják meg hazai árpából. Ezt könnyű mondani, de nem szabad elfelejteni, hogy a kávé ma nemcsak rendkívül fontos élvezeti cikk, hanem az emberek legtöbbje ezzel csalja meg magát. (Propper Sándor: Vacsoracikk!) Ma a munkás háztartásában a kávé és a tea fontos cikk azért, mert neki szilárdabb és nagyobb tápértékkel bíró tápanyagokra nem telik a silányabb fizetéséből. Majd erre is rátérek. Mit tesz tehát? Reggelire kávét iszik és különösen a nők és ifjúmunkások isznak kávét. Tessék megfigyelni, hogy egy szövőgyár vagy egy vegyipari gyár előtt kannákban viszik a silány kávét és a még silányabb tejet. Ez az uzsonna és legtöbb esetben a vacsora. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Malasits Géza: Tudom, hogy sokkal egészségesebb volna reggelire egy nagy darab szalonna és rá egy kupica kisüstön főtt pálinka. Talán többet érne, mint a silány kávé. (Szabó István: Pohár tej!) Tessék azonban megnézni: 10 deka szalonna áráért az egész család tejeskávét iszik és még tíz deka szalonna csak a családfőnek volna a reggelije, addig tíz^ deka szalonna árából egy egész család bolondítja a hasát kávéval, és ezt drágítja meg a boletta. Nézzük meg a dohányt. A dohányárunál nekem szent meggyőződésem, — annyira ismerem a kormányt — hogy bölcs előrelátással meg fogja drágítani a Coronas cigarettát, a Sultán-flórt, sőt talán meg fogják drágítani még a Regália Mediát is,. azonban a drágítás piramis alakban megy lefelé és minél silányabb a dohányfajta, annál nagyobb adót fog KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. fizetni. Amelyikből több fogy, azt aránytalanul nagyobb mértékben lógják megdrágítani és effektusa az lesz, hogy a kávénál a szegény ember fizet rá, a teánál is a szegény ember fizet rá, a dohánynál is a szegény ember fog ráfizetni és a fahéjnál is a szegény ember fizet rá. A fahéj Kínából jön és arra való, hogy a szegény ember kásáját vagy a szegény ember apró ételét megízesítse és ez a jövőben olyan drága lesz, hogy csak lakodalmakon, meg ikej-7ztelőkön tudja majd a szegény ember vele a kásáját megízesíteni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Tisztelettel kérem a t. Házat, kegyeskedjék negyedóra meghosszabbítást engedélyezni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak megadni a hosszabbítást? (Igen!) A Ház a negyedóra hosszabbításit megadja. (Kabók Lajos: Érdemes hallgatni, legalább tanulhatnak belőle.) Malasits Géza: Rá kell^ térnem a bérekre. Amint méltóztattak ebből látni, hiába itt^ minden szofizma, drágább lesz a kenyér, drágább lesz a liszt, drágább lesz a szegény ember süteménye, drágább lesz a teje, teája, cigarettája és dohánya. Ezt lehet talán csűrni-csavarni, de a valóság az, hogy drágább lesz. Ezzel szemben azzal érvelnek az urak, hogy amióta a mezőgazdasági cikkek ára leszállt, a munkabére nem szállt le. így odavetve ezt a dolgot, sem felel meg a valóságnak, ha pedig a statisztika világánál nézzük meg, akkor még kevésbé felel meg. Közgazdásági tétel, hogy a munkabérre elsősorban a kereslet és kínálat törvénye hat. A munkás bére attól függ, van-e sok munka, tehát keresik-e a munkaerőt vagy nem. A munkabér a világpiacon éppen olyan érték, mint a búza, a burgonya és minden egyéb cikk. Ha sok van belőle és sokan kínálják, lemegy £IZ eil**!, ha kevés van belőle és kevesen kínálják, akkor felmegy az ára. Ma egész Európában pangás van a munkapiacon, ennek következtében a munkanélküliség arányai szörnyű nagyok. A multévi 12.200 munkanélkülivel szemben a hivatalos kormánystatisztika több mint 22.000 munkanélkülit mutat fel, úgyhogy a munkanélküliek száma egy esztendő alatt hatezerrel emelkedett. Ez a hatezernél több munkanélküli tehát természetszerűleg nyomja azoknak a bérét, akik ma dolgoznak és csak természetes, hogy ezeknek a bére amazoknak a nagy kínálata következtében csökken. Csökken a mezőgazdasági munkás munkabére azért, mert ä mezőgazdaságba, ha^ lassan is, de mégis beszivárog a gépi termelés. Az élet mehanizálódása, az új termelési módokra való áttérés, azonkívül a mezőgazdasági válság olyan mély pontra juttatta a mezőgazdasági' béreket, hogy ezekből ma már megélni alig lehet. Tessék elolvasni a mezőgazdasági kamarai jelentést. Elvétve találunk napi négypengős aratási napszámot, a túlnyomó többség három és kétpengős napszámot kap, sőt ha annyira átszámítjuk és a békebeli, mondjuk az" 1913-as állapottal mérjük össze a munkabéreket, akkor nem túlzok, iha azt mondóim, hogy. a mezőgazdaságban ibékebeli 1913-as vásárló értékben 70 fillér napibéreket fizetnek munkásembereknek. Ne tessék tehát azt mondani, hogy a munkabérek nem csökkentek. Állítom, — és statisztikai adatok alapján bizonyítani lehet, — hogy a mezőgazdásági munkabérek mintegy 20%-kal... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. 15