Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

Az országgyűlés képviselőházának 4 költségeit megint esak a dolgozókkal fogják megfizettetni. Ennek a bolettának az effektusa tehát az lesz, hogy a mezőgazdaságnak nem használ, még annak a dédelgetett uagybirtoknak sem használ, ellenben az ország népét leszegényíti, koldussá teszi, koldusabbá, mint valaha volt. (Ügy van a szélsőbaloldalon-) Rátérek most már a költségek megállapítására, nevezetesen arra, hogy nem lesz drágaság. Csak két dolgot mondok annak igazolására, hogy a boletta igenis drágaságot fog eredményezni, sőt a lisztet, az őrleményeket és még a kenyeret is meg fogja drágítani. Elősegíti ezt a drágasági folyamatot a javaslat 10. §-a, amely azt mondja (olvassa): «A kereskedőknek, malmoknak, cseretelepeknek, közraktáraknak, egyéb tárházaknak^ valamint a gabonát vagy lisztet feldolgozó vállalatoknak az 1930. évi június hó 80. napján belföldön tároló gabona-, liszt- és darakészletiiket be kell jelenteniök és a gabonakészletüknek megfelelő gabonajegyet meg kell szerezniök. A készletek bejelentésének módját, ellenőrzését és a gabonajegyek árának befizetését a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.» E szakasz tehát kimondja, hogy mindazon őrlemény-, liszt- és gabonamennyiséget, amely Í930 június 30-án tárolva van, ha forgalomba bocsátják, már csak a boletta árával terhelten lehet forgalomba bocsátani. Mármost egy előző szakasz — a 8. szakasz

f — a 3. címnél, amely a lisztforgalmiadó emeléséről szól, azt mondja (olvassa): «A malomnak a búzaliszt és rozsliszt értékesítéséből származó bevételei után fizetendő általános forgalmiadó 2%-os kulcsát a pénzügyminiszter a közgazdasági-, kereskedelemügyi- és földmívelésügyi miniszterrel egyetértve kiadott rendelettel, a különböző lisztminőségekre vonatkozólag különböző mértékben, oly módon emelheti fel, hogy a kenyérliszt eladásából származó bevételek után az adókulcs a 4%-ot és az adó az összes lisztmennyiség eladási árának (az adóalapnak) 8%-át meg ne haladja. A malom az általános forgalmiadót a jelen rendelkezés szerint felemelt mértékben köteles fizetni a törvény életbeléptetésének napjától kezdve szállított liszt után. Amennyiben a szállítás a törvény életbelépte előtt kötött szerződés alapján történt, a malomnak joga van a gabonajegy árát és az általános^ forgalmiadéinak a 2%-ot meghaladó részét a másik szerz'ídő féltől külön követelni.» Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy június 30-ától a malomból kimenő^ mindennemű lisztmennyiség már a boletta árával terhelve van, ellenben a forgalíriadóra nézve még nem tudunk semmit. Nem tudjuk, hogy mennyi lesz, 4, 6 vagy 8% lesz-e, (Farkas István: Budapesten már fel is emelték a liszt árát!) s hogy melyik lisztmennyiségre fognak 8%-ot, melyikre 6%-ot és melyikre 4%-ot megállapítani. Ennek következménye az, hogy a malmok ma már restringálják üzemüket, ma már nemcsak komolyan beszélnek erről, hanem meg is valósítják, nem őrölnek. Azt mondják, hogy nekik készletük nincs, és amíg a forgalmiadó rendezve nincs, addig ők semmiféle kötésbe nem mennek 'bele és nem szállítanak. Ezzel tehát mesterségesen megakadályozzák a liszt szabad forgalmát, aminek eredménye az lesz, hogy a liszt ára fel fog menni, azért, mert hiányzott a liszt árának legjobb szabályozója, a kínálat. A malmok nem kínálnak lisztet, a közönség nem kap lisztet, drágább lesz a liszt. S akkor az urak naiv arccal azt mondják: nem tudjuk, hogy ez hogyan van. 7. ülése 1930 július 1-én, kedden. 93 Ezek az intézkedések tehát egymagukban is drágítólag hatnak. T. Ház! A liszt drágaságának egy másik eleme maga a forgalmi adó. Ha megállapítják a forgalmiadót 4—6—8%-ban, akkor valószínű, hogy arra a kenyérlisztre, amelyet a budapesti és környékbeli közönség fogyaszt, feltétlenül adót fognak róni. Erre, mintha hallanám egyik orvos-képviselő elvtársunkat, (Mozgás a jobboldalon.) illetőleg képviselőtársunkat, hogy: egyenek barnalisztet, én is ilyent eszem és egészséges vagyok mellette. Hogy a budapesti közönségnek a kormány jóindulatú elnézéséből és a t. malombárók és kapitalisták jóvoltából milyen lisztet kell ennie, erre nézve egy példát hozok fel. Tudvalevő, hogy Magyarországon a liszt víztartalma a 15%-ot meg nem haladhatja. Ez egyedül áll egész Európában, amint ezt bizonyítani fogom. Lisztet szállítanak, vegyelmezteti a cég a lisztet és a vegyelmezőhivatal megállapítja a következőket (olvassa): «Nedves siker 29'3, középszerű, kissé lágy. Víztartalom: 15%. Vélemény: A vizsgált minta a tőzsdei típusnak megfelelő Ogg búzaliszt. Romlatlan, nem régi őrlésű. Víztartalma a ' megengedhető legmagasabb határon áll. Sikérszázaléka rendes, azonban úgy a siker, mint a tészta, úgynevezett «ereje», csak középszerű. Oxidáló vegyszerrel, úgynevezett «lisztjavító» szerrel van kezelve (keverve). A m. kir. földmívelésügyi miniszter úr a 45.335/1928. sa rendelete szerint az úgynevezett «lisztjavítási» eljárásnak a gyakorlatban való alkalmazását egyelőre nem engedélyezi, ennélfogva az ' ilyen kezelt liszt közforgalombalhozatala az 1895 : XL

VI. tc.-be ütközik. — Országos m. kir. Kémiai Intézet. 1930 május 23-án.» Méltóztatnak látni, hogy a nullásMszt milyen gyenge, és hogy a közönség azt nulláslisztnek elfogadja. Klórral, oxidálószerrel fehérítik a lisztet, azután sárgítják, hogy meglegyen a nulláisliszt sárga daraszíne. Ilyen liszt a nullásliszt. Tessék most elképzelni, hogy az a kenyérliszt, amelyet megveszünk, milyen lehet. Ma az a helyzet, hogy a nedves őrlés következtében a malmok száz kilogramm búzából 102 kilogramm lisztet vesznek ki, annak 50%-a fehérliszt, és hogy ez az 50% fehérliszt a szokványos minőségnek megfeleljen, mint méltóztatnak látni, az Országos Kémiai Intézet megállapítása szerint fehérítik. (Péntek Pál: Melyik malomban őrölték azt?) Ez nem tartozik ide. Ebben a percben nem akarok senkit sem pellengérre állítani, mert minden malom ezt teszi. Itt meg kell állapítanom az igazság kedvéért, hogy az exportliszteknél ezt a manipulációt nem csinálják, az exportlisztek kifogástalanok, amire nézve r csak egyet legyen szabad leszögeznem. Például a görög kormány bel- és külföldi lisztekre egyaránt vonatkozó rendelettel kimondotta, hogy a nedvesség legfelsőbb hatása 13%-, a liszt ne legyen sem hátrányosan megváltozott, sem romlott, mentes legyen minden hamisítástól, amelynek célja a liszt elváltozását palástolni, a lisztet magasabb minőségű liszt gyanánt feltüntetni; azonkívül vannak még egyéb kikötések. Itt tehát a malmok tisztességét az teszi kényszerű szükségessé, hogy a külföldi államok, amelyek magyar lisztet vásárolnak, szigorúan előírják a liszt minőségét. Ebből azonban megállapítható, hogy míg a magyar munkás még a fehérliszteknél is az esetek 60—70%-ában hamisított, mesterséges szerekkel felfehérített. ' gyenge táperejű lisztet kénytelen vásárolni, addig a külföldi export fenntartása érdekében szigorú kautélák vannak megállapítva, ami-