Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

92 Az országgyűlés képviselőházának vit ja-e valamivel a búza árát, több pénz lesz-e ezzel az országban, igen vagy nem. Ha mi a külföldi börzéknek parancsolhatnánk, ha mi lehetővé tehetnők azt, hogy a esikágói jegyzés a mi kedvünkért lefelé-tendálás helyett felfelé ugorjék, akkor még csak volna valami értéke annak, amit az urak itt kiagyaltak, hogy neve­zetesen mesterséges eszközökkel javítják a búza árát.^ Minthogy azonban a külföldi búzaár megállapítása nincs a kezünkben, ihanem egé­szen más tényezők állapítják meg a búza árát, és minthogy azzal egy fillérrel több pénz nem lesz az országban, ha az urak az én és mások zsebéből fillérekben kiveszik és koro­nává fejlesztve a nagybirtoknak odaadják, ennélfogva ez a mesterséges eszköz célhoz nem vezet. De ha az urak nem hisznek nekem, — mint ahogy felteszem, hogy egy szocialistának nem hisznek (Jánossy Gábor: Dehogy nem, csak igazat mondjon!) — nálam sokkal nagyobb szakértőnek, polgári értelemben vett igen ki­tűnő szakértőnek hihetnek. Az Egyesült Álla­mokban a mezőgazdaságnak ugyanazok a bajai, amelyek itt is megvannak. Ott is zuhant a gabona ára, ott is gondolkoznak az emberek azon, hogyan, milyen mesterséges eszközökkel kellene a búza árát feljavítani. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb trösztje, a Bankers Trust vezére kijelentette, hogy a kormány bármilyen kísérlete, amely a mezőgazdaságot a feleslegek mesterséges ma­nipulációjával és a szabad áralakulás befolyá­solásával igyekszik támogatni, végeredmény­ben csak szerencsétlenséget hozhat magára a mezőgazdaságra is. Amerika egyik leghatal­masabb bankjának vezére tehát körülbelül ugyanazt mondja, amit itt Magyarországon az agráriusok vezérei mondanak, nevezetesen gróf Hadik János és Gaal Gaston t. képviselőtár­sam, és amit az Omge. mondott, mielőtt még a kormány lebarackozta volna azt' a buzgó­ságot, amely bennük a javaslat ellen volt. (Ellenmondások jobbfelől.) Ha az amerikai Bankers Trust vezére meg­állapítja, hogy mindenféle mesterséges eszköz, amelyet alkalmaznak, végeredményben szeren­csétlenséget hoz és a mezőgazdaságot sújtja, akkor nem tudom megérteni, mi szükség van arra, hogy mesterséges eszközökkel igyekez­zenek a búzia árát ilyen módon feljavítani. De, t. Képviselőház, egyszer szembe kell szállni azzal a felfogással is, hogy Magyar­ország a mezőgazdasáa-gal áll, Vagy bukik, és ha a mezőjfazdaiságnak rosszul megy, akkor minden iparágnak is rosszul megy. Nem lehet öiröikké azt mondani, amit már 150 éve hallunk, hogy hia a parasztnak üénze van, mindenkinek van pénze. (Jánossy Gábor: Nem a parasztnak, hanem a gazdának! — Kabók Lajos: Nem le­szólás ez, kérem! — Gaál Mihály: De csakrosz­szul esik nekik! — Zaj. — Elnök csenget.) Egy­szer meg kell nézni a statisztika számait is, mert csiak a tisztánlátás hozza meg az ered­ményt. Nem szabad tagadni azt, hogy a lakos­ságnak közéig fele, 45%-a nem a mezőgazdaság­ból él. Ez kétségtelen, ezt az urak konccdálni fogják. Azt sem fogiák az urak tagadásba venni, hogy 'hivatalos értékelés szerint az ipar hozadékának évi értéke — beleértve mindent, amit a gyáripari termelés fogalma alá lehet vonni — 2800 millió pengő. Nem lehet tehát tagadásiba venni, hogy a gyáripar is termel valamit. (Gaal Gaston: Nagy része mezőgazda­sági ipar! —- Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) De egy másik, sokkal egyszerűbb példával is igazolni fogom azt, hogy nem kizárólag a 417. ülése 1930 július 1-én, kedden. mezőgazdaságból élünk, és itt csak a túlzások-­tói akarom az urakat óvni, a mellett, hogy el­ismerem a mezőgazdaság igen nagy jelentősé­gét ebben az országban. (Jánossy Gábor: Abból élünk!) Erdélyi t. képviselőtársam a kecskeméti bortermelők gyűlésén azt állította, hogy Ma­gyarországon a bortermelés 800.000 embert fog­lalkoztat, és ennek a 800.000 embernek évi ter­melése nagyobb, mint az egész gyáriparé, a papírzaoskógyártást is beleértve. Nem egészen így van a dolog. A magyar szőlőtermelés tiszta hozadéka évenként mintegy 80 millió pengő. Nézzünk csak meg egy másik iparágat. Például a vegyészeti iparban a helyzet a következő. Az országban van 229 vegyészeti gyár. Ezek a gyá­rak összesen mintegy 10.000 munkást foglalkoz­tatnak. r Ezek 116 millió pengő értékű nyers­anyagból 203 millió pengő értékű készárut ter­melnek. f 'A vegyészeti ipar munkaértéke tehát 87 miIMópengő. Pontosan annyi, amennyi a sző­lőtermelésnek, a bortermelésnek az értéke, holott a vegyészeti iparban 10.000 munkás talál alkalmazást, és a t. egységespárti képviselő urak közül^ az egyiknek, Erdélyi képviselőtár­samnak állítása szerint a bortermelésnél 800.000 munkás, a másik verzió szerint csak 600.000 munkás talál alkalmazást. (Reischl Richárd: 800.000 lélek a gyermekekkel - együtt!) Akár­mennyit veszünk is, kétségtelen az, hogy így nem szabad és nem lehet szembeállítani a dol­got. Nem lehet azt mondani, hogy kizárólago­san és egyesegyedül a mezőgazdaság és annak magtermelő ága az, lamely, ha elpusztul, vele pusztul az egész ország. Meg kell állapítani azt, hogy minden foglalkozási és termelési ág­nak joga van védelemre és joga van arra, hogy fejlődjék és gyarapodjék, mert hiszen ez az or­szág fejlődését és gyarapodását jelenti. Mi azt valljuk, hogy mesterséges eszközökkel ezt el­érni nem lehet, mi azt valljuk, hogy ide olyan kormányintézkedések kellenek,^ amelyeket ez a kormány éppen összeállításánál fogva, lelkisé­génél fogva, a politikáról, az életről, az embe­rekről való felfogásánál fogva soha megtenni nem fog. (Zaj a jobboldalon.) Azt mondják a t. urak, hogy mit kiabálnak ezen az oldalon, hiszen a boletta nem hoz drá­gaságot, mert a mezőgazdaságra fordított min­den fillér vissza fog térülni az iparban és a kereskedelemben. Ezt a nótát én már hallottam a világháború idején, amikor a közönséget az­zal animálták a hadikölcsönjegyzésre, hogy: jegyezzetek (hadikölcsönt, mert el vagyunk zárva a világtól, és azon a pénzen, amelyen a. közönség hadikölcsönt jegyez, puskagolyót, grá­nátot, srapnellt, repülőgépet és egyebet fogunk csinálni, úgy, hogy a természetes körforgás alapján ismét visszatér a közönséghez, ezáltal tehát nem szegényedünk, sőt ellenkezőleg — horribile dictu — gazdagodunk is. Az azóta le­vitézlett Krausz Simon bankár írta a legjob­ban, hogy minden fillért oda kell adni, mert ez az ország gazdagságát és gyarapodását je­lenti. Mostmár, jóval a 'háború után megálla­píthatjuk, hogy ez a teória hamis volt, mert minél több hadikölcsönt jegyeztek, annál töb­bet pusztítottak el az osztrák generálisok, és a vége az lett, hogy ennek a szörnyűséges vé­res lakodalomnak cechjét a magyar nép fizette meg, mégpedig nagyon keservesen. Ennek a rettenetes, irtózatos háborúnak, amely most mezőgazdasági téren világszerte folyik, amely Amerikát, Kanadát, Ausztráliát, Argentínát magában foglalja és ezeknek az országoknak termékeit rázúdítja erre a szerencsétlen, lesze­gényedett Európára, ennek a szörnyű harcnak

Next

/
Thumbnails
Contents