Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának 402. ülése 1930 június 4-én, szerdán. 75 nem a kultuszminiszter úrhoz, hogy a községeket, falvakat, amelyeknek nevében beszélek, jobban támogassa a jövőben és ugyanolyan szeretettel foglalkozzék a falvakkal, mint amilyen szeretettel Foglalkoznak a falvak a kultuszminiszter úr személyével. Legyen szabad a polgári iskolai tanárokról megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk!) Mindanynyian tudjuk, hogy a polgári iskolai tanárok a tanfelügyelőság alá voltak ezideig rendelve. Azt hiszem, már törvényben is biztosítva van az, hogy a polgári iskolai tanárok főigazgatót kapnak. Egyáltalában nem tudom tehát megérteni, hogy ez a rendelet, ez a törvény miért nincsen végrehajtva. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy a polgári iskolai tanároknak ezt a jogos kérését és ezeket a jogos 'követelményeit, amint azt az anyagiak megengedik, teljesíteni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Legyen szabad most a falusi tanítóság sorsáról beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) Mindanynyian tudjuk, hogy ezek a tanító'k sok mindentől] el vannak zárva, pedig* akit az országnak mint nagyot adott az Üristen, az mind a falusi tanítónál kezdte meg- pályafutását. Nekünk tehát azokról az emberekről, akik az ábécére és az egyszeregyre tanítanak meg", nem szabad megfeledkeznünk és nem szabad hozzájuk hűtlenekneík lennünk. Óriási sérelme, a tanítóságnak a természetbeni járandóság- jelenlegi rendezése. Tudtommal a természetbeni járandóságnál például a búza értéke 27 pengő 80 fillérben van megállapítva, jól tudjuk pedig, hogy a búza falvakon 18—19 pengő. Tekintettel arra, hogy a papnak és a tanítónak elsőrendű búzát nem is adnak, hanem! harmad-negyedrendű búzát, — aki falun született és ismeri a falusi viszonyokat, tudja ezt — ha el akarja adni a búzát, nem kapja meg annak napi forgalmi árát, a 19 pengőt sem. Kérem a kultuszminiszter urat, legyen segítségünkre ebben a tekintetben. Mielőtt azonban kérném, tudomásomra jutott, hogy a kultuszminiszter úr nagyon kedvezően átírt a nénzügyminiszter úrhoz abban a tekintetben, hogy ez a sérelem orvosoltassék. Én tehát, kérésemet tulajdonképpen a pénzügyminiszter úrhoz intézem, hogy a kultuszminiszter úr javaslatát, amelyet nagyon meleg- pártolással küldött át, tegye miag'aevá és minél előbb segítsen a tanítóságon, mert az a tanító, aki ott kint van és három-négy gyermekét kell a városban neveltetnie, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy négy-ötszálz pengővel, sőt ezer pengővel is megikárosítsa őt az állam. Legyen szabad még rámutatnom a kántortanítókkal való mostoha elbánásra. A kántortanítók illetménye, mint mindannyian tudjuk, a törzsfizétésbe^ be van számítva. Ez lehetetlen állapot, ezen változtatni kell. (Jánossy Gábor: Csalt átmeneti dolog!) mert olyan hivatalt nem ismerek, ahol különórára dolgoznak éis azt szere lemből' tenmék, hiszen azt mindenütt megfizetik. A kántortanítónak, ha a hó esik, és temetés van. temetésre kell mennie, a templomban énekelnie kell, külön megdolgozik tehát, akkor pedig a fizetésüknek is meg kell lennie. A kántortauító akkor is dolgozik, amikor más tanító, a kollégája szabadságon van. A kántortanító nem mehet nyári vakációra, mert nem tudjamikor van temetés, állandóan munkában kell lennie. Igen kérem tehát a t. kultuszminiszter urai hogy a kántortanítóiknak ezt a jogos kérését honorálni szíveskedjék. Legyen szabad a t. kultuszminiszter úr fi«rvelmét még felhívni a következőkre. A gyárlátogatások alkalmával a legutolsó alkalommal szerencsém volt egy új iparágat látni Salgótarjánban. A múlt csütörtökön voltam ott és bevezettek engem az üveggyárba. Ebben az üveggyárban két nagy kohót láttam, ahol fújták az üveget, és a kohón egy óriási nagy fakereszt volt, a falon pedig Szűz Mária-kép. Református ember létemre megilletődtem a látottakon. Muukatűzhelynél ilyet ritkán lehet látni. Elkezdtem velük beszélgetni. Kérdeztem: mi az, tisztelt barátom, maguk ilyen vallásosak? Az illető azt mondotta: igen, nekünk már üköregapáink is az üvegolvasztó kemencénél voltak és fújták az üveget, és mi minden reggel elmondjuk a Miatyánkot és minden munkánk megkezdésénél fohászkodunk Istenhez és kérjük, hogy adjon, nekünk munkát, de attól félünk, hogy túlprodukciót csinálunk és elbocsátanak minket. Eszembe jutott akkor, hogy ezt a képet ide fogom varázsolni a Ház elé és felhívom nemcsak a kultuszminiszter úr figyelmét, hanem az egész kormányét és az összes hivatal ók ét, amelyeknek tisztviselői magyar embernek tartják magukat. Ezekre a munkásokra nekünk gondolnunk kell, mégpedig azzal, hogy a ^kultuszminiszter úr rendelje el az összes iskolákban, úgy az elemi- mint a közép-, valamint a főiskolákban, azonkívül minden hivatalban akár állami, akár megyei, akár más közhivatalban, továbbá a magánvállalatoknál is a főnökök útján, hogy csak magyar gyártmányt használjunk. (Helyeslés.) A kultuszminiszter úr pedig basson oda, hogy a tanítóság, amennyiben ideje eno-edi, már kiskorában oltsa bele a gyermekbe a magyar ipar pártolását és az iskolásgyermekek látogassanak gyárakat, iparvállalatokat, hogy ott lássák, mi a magyar ipar. Akik ott voltunk, többen t. képviselőtársaim közül is, ebben az üveggyárban, láttuk, bogy ott a csiszolt üvegtől a tintás üvegig- mindent gyártanak és minden jobb, mint a cseh"•yártmány. Nekünk minden szempontból, erkölcsi és hazafias szempontból is kötelességünk a magyar ipart pártolni, mert ezzel adunk kenyeret munkásainknak, saját véreinknek, gyermekeinkbe pedig beleoltjuk a hazaszeretetet és az ipar pártolását. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad most még megemlékeznem H"-^ községemről és erre felhívom az igen t. kultuszminiszter úr figyelmét. Biharkeresztesen a református felekezeti iskolák a kultuszminiszter úr jóvoltából rendben vannak, ellenben a katholikus iskolában egy tanító van és 116 gyermeket tanít az az egy ember. (Mozgás.) Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hat osztályt tanít ez az ember, ez tehát idegölő és emberroncsoló munka. Mezőtold községben szintén •3gy tanító van és 98 gyermeket tanít, szintén hat osztállyal. Nagyon kérem a kultuszminiszter urat, hogy ezeken segíteni szíveskednék. -imint ezt a pénzügyi viszonyok megengedik.^ A kultuszminiszter úr nagyon okosan és lágyon helyesen cselekedett, amikor iskolához íuttatott egyes községeket és tanyákat, de a mai nehéz viszonyok között különösen Bihar megyében, ahol a. fagy százszázalékos kárt tett. az egyházak olyan helyzetbe jutottak, hogy nemcsak az iskolához való hozzájárulást, hanem a ^aiát egyenes adójukat sem tudják kifizetni. Kérem a kultuszminiszter urat, szíveskedjék ezekkel az egyházakkal szemben elnéző lenni, nehogy vexaturákkal. lefoglalásokkal, végrehajtásokkal bolygassák ezeket az egyházakat. Nagyon kérem a ^ kultuszminiszter urat, hogy ezt szívlelje meg jóakarattal. T. Ház! Fel kell még hívnom a knUusz miniszter úr figyelmét a leventeintézményre