Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

*76 Az országgyűlés képviselőházának U02. ülése 1930 június U-én, szerdán. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Vasárnap járásom székhelyén voltam egy versenyen. Mondhatom, hogy az a versenygyakorlat nagyon bevált. Hiszen tulajdonképpen az ifjúság testgyakorlatára van az egész, nem gondolok semmi másra.' Olyan produkciókat mutattak. amilyeneket valaha csak a vándorszínészektől láttunk és ezeket a szép tornákat és testgyakorlatokat most ezek az ifjak produkálják. Kérem az igen t. kultuszkormányt, hogy erre a testnevelésre minél nagyobb összeget szánjon és amennyit csak meg tud takarítani máshol, adja oda az ifjúság testnevelésére, mert a mi jövőnk az ifjúság és ez megérdemel minden áldozatot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A t. kultuszminiszter úr figyelmét felhívom még a főiskolai hallgatók nyomorára ix Mindannyian tudjuk, hogy az a szegény szülő, aki gyermekét nevelteti, igyekszik gyermekét amikor az a középiskolákat kijárta, a főiskolára, az egyetemre is beiratni. Nagyon jól tudjuk, hogy Budapesten körülbelül 5000 diák nvomorog. 5000 ifjú, 5000 reménysége a nemzetnek. Kérem a kultuszminiszter urat, hogy ezeknek" az egyetemi hallgatóknak a jóléti intézményeinél és tandíjainál minél nagyobb kedvezményeket adjon s kezelje őket jóindulattal. Megérdemlik, mert hiszen minden reménységünk bennük van a jövőt illetőleg. Felhívom a t. kultuszminiszter úr szíve? figyelmét arra. — amit már a földmívelésüuyi tárca költségvetésénél is felemlítettem — hogy az iskolákban méltóztatnék kötelezővé tenni orvosi felügyelet mellett^ a tejfogyasztást. Ezt úgy gondolnám, hogy kétdecis fehér üvegcsében palackozva 1 darab kiflivel együtt 10 fillérért adnák a tejet a gyermekeknek, s minden ötödik üveget ingyen kellene a tej szállítónak rendelkezésre bocsátania, amely azután a szegény gyermekeknek adatnék oda. Ily módon meg volna a szegény gyermekek tejivásának kérdése is oldva, sat. kultuszminiszter úr ezáltal a^ mezőgazdaság tejtermelését is előmozdítaná, és egyúttal ez a gyermekek nevelésére is nagyon hasznos hatású intézkedés lenne. Különben az első címet tisztelettel elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bleyer »Takab! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kócsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! Az egész közoktatásügyi költségvetés folyamán vörös fonalként húzódik keresztül egy kérdés, amelyet valamennyi képviselőtársunk szóvátesz. Ez a természetbeni járandóságokkal fizetett tanítók és kántortanítók ügye. T. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy ez egy 8 év előtti r keletű ügy. amely most már az elüszkösödés stádiumába jutott. Nyolc évvel ezelőtt az akkor kezdődő nehéz gazdasági helyzetben a kultuszkormány elég szerencsétlenül hozzányúlt ehhez a kérdéshez, abban a hiszemben, hogy itt a gazdasági életben majd iavulni fog a helyzet' Már az akkori rendezéssel szemben is felszisszent az érdekeit védő sérelmezett tanítóság s abban az időben bíztató Ígéretet kapott, de különben a rendelkezésben is benne van egész kategorikusan, hogy ez csak rövid átmeneti intézkedés, amelyet rövid időn belül meg fognak változtatni. Ez a rövid idő most már nyolc esztendő, ä az az igazságtalan elbánás, amelyben részesül, a Képviselőházban különben erkölcsileg igen . szépen honorált ez a társaság, oly nagy mértékét hozza meg az anyagi áldozatnak, amelyei senki ebben az országban, ebben a nehéz helyzetben meg nem hozott. (Pintér László: Kéthárom hónapig ingyen tanít!) Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor ezt a kérdést már tovább halasztani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Belátja ezt az előadó úr is, aki igen élesen kidomborította ezt a lehetetlen helyzetet. Valamennyi képviselőtársam, sőt a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával maga a miniszter úr is elismerte ennek helyességét, de végül megakadt a dolog a pénzügyminiszter úrnál, aki úgy látszik, e kérdés rendezésére nem volt hajlandó már a múltban sem kevesebb, most pedig nagyobb Összeget adni. Számításom szerint hárommillió pengői tesz ki az az összeg, amellyel ezt a kérdési nyugvópontra lehetne juttatni. Ez a kiszámítás is azt,igazolja, hogy hárommillió pengő áldozatot hoz a törvényben biztosított fizetéséből a tanítóság és kántortanítóság azért, mert ehhez a kérdéshez hozzányúlni nem akarnak. T. Képviselőház! Szeretnénk már ezzel a kérdéssel nem foglalkozni s az egész tanügyi életből kitépni ezt a kérdést, mert a miniszter úr nagyon jól tudhatja, hogy ez foglalja le a tanítói lelkeket, évek hosszú során keresztül nem tudnak ennek hatása alól szabadulni és nem tudnak egész lélekkel dolgozni azon az ügyön. amely tulajdonképpen a hivatásuk. Ebből léhát olyan mérhetetlen kár származik magára a tanügyi életre, amely nem ér fel ezzel az összeggel. T. Képviselőház! A részletekre nem akarok kitérni, mert más alkalommal is elmondottam ennek a kérdésnek részleteit, hogy miben áll ez a nagy sérelem. En magam is csatlakozom képviselőtársaimnak ahhoz az egymásután elhangzott kívánságához, hogy ezt a kérdést méltóztassanak sürgősen rendezni, a magyar tanügy előnyére s a magyar tanügy szolgálatában. Hiszen nemcsak ez az egy sérelem uralja a tanítói életet. A közelmúltban a fizetésrendezés alkalmából, amely nem felfelé, hanem visszafelé való rendezés volt, öt évre visszavetették a tanítóságot az előléptetésben. Elfogadom az indokolást, hogy B-lista is volt és más tisztviselőosztályok előmenetele is megakadt, de ez ma már szokássá vált és egy jog megállítását jelenti, ami szintén belevág a tanítóság anyagi helyzetébe és életébe. Nem mondom, az elismerés hangján kell szólanom arról, hogy megnyitották a VII. fizetési osztályt és a tanítóságnak 10% belejut ebbe, de ez sem mindig rendszeresen, mert a nehéz gazdasási helyzet háttérbe tolja őket és a megfelelő idő letelte után is sok ideig kell várniok arra. amíg közülök ebbe a fizetési osztályba a megfelelő szám bejuthat. Itt van egy másik kérdés, amelyet a miniszter ur figyelmébe ajánlok és amelynek megoldása nem is kerül sok pénzbe: a helyettes tanítók alkalmazása. A törvény nem ismer 2—3 éves helyettesítést. A megüresedett állást fél év alatt be kell tölteni. A helyettesítésnek hátránya az, hogy a helyettes• tanítók a fizetési fokozatban, előmenetelben és nyugdíjban is elveszítenek egy bizonyos időt^ a hosszú helyettesítéssel, mondjuk 2 éves hátrányt szenvednek azokkal a szerencsésekkel .szemben, akik rövidesen állásba jutnak, vagy akiket kineveznek. Ha valakit megválasztanak felekezeti, egyházi iskolához, az rögtön belejut fizetése élvezetébe,