Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

71 Az országgyűlés képviselőházának U 02. ülése 1930 június U-én, szerdán. előkelőbb és zseniálisabb szánészeket, mint amilyenek a magyar színészek, az egész vilá­gon nem láttam. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk olyan színészeink vannak, — úgy női, mini férfi színészek, nem akarom a neveiket emle­getni — akik vetélkednek a világ legjobb szí­nészeivel. A Nemzeti Színház mintaszerűen van vezetve; nem ismerek még egy színházat az egész világon, amelyet joibban lehetne ve zetni. Sajnos, hogy nincs meg mindig ugyanaz az eredmény, mint az Operánál: nincs minden­kor tele. Ennek azonban nem a Nemzeti Szín­ház vezetősége az oka, hanem egészen más valami. Még egy témát vagyok ibátor röíviden meg^ említeni; nem is akarom teljesen kihasználni a negyedórát. Azt hiszem, hogy azt, amit Gál t. képviselőtársam elmondott, egészében én is aláírhatom, csak egyetlen módosítással. Én azt hiszem, hogy hibát követ el a minisztérium az­zal, hogy abból a szerény összegből, amely a költségvetésbe művészeti célokra van felvéve, a zenei részre keveset adnak. A mi zenészeink elölj árnak a modern zeneirányzafcban, és azt hiszem, hogy éppen a magyar zene, .amely kint annyira felkapott most az utóbbi időben, a ma­gyar, imodern zene, amelyet én nem. minden irányiban szeretek, amely azonban előtérben van, megérdemelné, hogy nagyobb áldozatot hozzanak számára azon 400.000 pengő keretén belül, amely ezen a rovaton szerepel. De egyet kérnék, t. államtitkár úr, azt, hogy méltóztas­sék meghatározni, milyen összeget akarnak a zenei részre kiadni. Ezt azután adják ki a zenei részre, nem úgy, amint éppen jön, hogy egy évben kevesebbet adnak erre a részre, a másik éivben többet adnak erre a célra. Én azt hiszem, hogy éppen a magyar zenekultúra, amelyet alapoisan ismerek, amelynek ihíre messze túl­megy a mi határainkon, és amelynek nagy jö­vője van, megérdemelné, hogy a t. miniszté­rium, amennyire lehet ebben a keretben, job­ban istápolja. (Élénk helyeslés.) ­Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Flandorffer Ignác! Flandorffer Ignác: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársaim, nagyon sok témához szóltak hozzá. Méltóztassék megen­gedni, hogy én csak egy témával foglalkozzam pár szóban. Az elemi iskola után az egyetlen iskolatípus, amely a kisembereknek és pedig főleg a földmívelő népnek, az iparosoknak és kereskedőknek általános műveltséget ad, s amelynek elvégzése után az illető tanulók rend­szerint nyugodtan térhetnek vissza szülőik fog­lalkozásához, főleg a kisiparoshoz és földmíve­léshez: a polgári iskola. Ez az iskolatípus, főleg a kisebb vidéki központokban kitűnően bevált, mert lehetővé tette, hogy az ottani jobbmódu gazdáknak, kisiparosoknak és kereskedőknek a házból nem kellett kiadni gyermekeiket, városi internátusokba nem adták őket, és így ez költ­ségbe nem került, ami a mai világban igen nagy szempont. Mégis a folyó év tavaszán a kultuszminisz­ter úr, valószínűleg nem a saját iniciativájábói, nem a saját jószántából, de valószínűleg a pénz­ügyminiszter úr nyomása alatt, takarékossági szempontból, ezen iskolák közül mindazokat, amelyeknek tanulói létszáma a folyó évben nem érte el a százat, a jövő évtől kezdve megszün­tetni kívánja. Ez az intézkedés nagyon káros AZ összes iskolákra, különösen azokra nézve, amelyek százhoz közel álló tanulói létszámmal bírnak. Különösen nagyon káros volna és na­gyon sújtaná a trianoni határtól néhány kilo­méternyire, összesen négy kilométerre a nyu­gati végeken fekvő Csepreg községet, amely itt a magyarságnak, a magyar kultúrának vég­vára. Túl a határon, ezelőtt Locsmánd, most Lutschmansdorf községben az osztrákok egy gyönyörű, nagy, emeletes polgári iskolát épí­tettek, mi pedig most azt az iskolát, amely ettől az iskolától körülbelül hat kilométernyire fek­szik, amely 1920-ban létesült, meg akarnók szün­tetni. A mai, szigorú takarékosságot .parancsoló időkben is csak olyan intézményt lehet és szük­séges megszüntetni, amely rendeltetésének nem felel meg. Már pedig a legnagyobb határozott­sággal merem állítani, hogy ez az iskola nem csak hogy megfelel rendeltetésének, hanem arra magyar kulturális szempontból ezeken a nyu­gati végeken feltétlenül szükség is van. (Egy hang a középen: Melyik az az iskola?) A csép regi polgári iskola, t. képviselőtársam! Ami az iskola tanulólétszámát illeti, erre vo­natkozólag meg kell jegyeznem, ihogy polgári iskolába eddig csak a háború előtt született gyenmekek jártak, a háború alatt született gyer­mekek csak most fognak polgári iskolába jö­hetni. Hogy ez így van, ezt igazolja az a körül­mény, hogy a csép regi iskolába is már 42 gyer­mek iratkozott be, illetve jelentette be beiratását a jövő esztendőre, tehát néhány év alatt el lehet érni azt, hogy ezen iskolának százon felüli ta­nulója legyen. De van egy másik igen nyomós ok is, amely nézetem szerint szinte lehetetlenné teszi ezen iskola megszüntetését, s amelyre van szeren­csém az igen t. miniszter úr nagybecsű figyel­mét felhívni. Ez az, hogy az iskola 1920-ban lett szervezve és felállítva, s akkor igazán nagyon gyengén és primitíven lett elhelyezve. Azóta a kultuszminiszter úr^ állandóan adott ki rendele­teket a község elöljáróságához, amelyekben fel­hívta a községet, hogyha ideiglenesen is, de megfelelően helyezze el ezen iskolát. Egyik erre vonatkozó rendeletében maga a miniszter úr is hivatkozik arra, hogy a járási székhelyet képező, :>ómódú lakossággal bíró nagyközségek polgári iskolái a magyar határon nemzeti szempontból is fontos kulturális hiva­tást vannak hivatva betölteni, így tehát azok megszüntetése nagy kulturális veszteséget je­lentene. Ezen- ismételt rendelet folyományakép­pen. Csepreg község a múlt, 1929. évben saját erejéből, minden állami támogatás nélkül a köz­ségi házépítések alkalmával igazán nagyon modernül megépítette a polgári iskolát, fel is szerelte azt igazán nagyon szépen, és a minden tekintetben megfelelő helyiségekbe a polgári iskola 1929 októberében költözködött be. Majdnem lehetetlen és a mai viszonyok kö­zött igazán érthetetlen intézkedés lenne, tehát, ha ez az intézet éppen most lenne megszün­tetve, amikor az — állami segítség nélkül — megfelelő elhelyezést nyert. Éppen ezért nagvon kérem a mélyen t. miniszter urat, méltóztassék ezen intézkedését megváltoztatni és ezen pol­gári iskolát, amely hivatva van ott a határszé­len nagy kultúrmissziót teljesíteni, továbbra is fenntartani. A címet egyébként elfogadom. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Artnnr jegyző: Tóth Pál! Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, tö­röltetik. Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Takách Géza! Takách Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bármilyen nagy örömmel üdvözlöm is a kultusztárca költségvetését, mindamellett legyen szabad azt a tiszteletteljes kérést intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents