Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-402
Az országgyűlés képviselőházának 402. ülése 1930' június 4-én, szerdán. 73 az a központi fűtés berendezésének költségeit 5—6 esztendő alatt fedezné. A központi fűtési berendezés előnye az, hogy éjjel-nappal egyforma hőmérséklet van az intézetben, hogy -a folyosók és a termek egyenlő hőmérsékletűek, és nem történik meg az, ami ma állandó, hogy a folyosóik a meghűlések rendes forrásai lesznek, hiszen a tantermekből és a lakótermekből a folyosókra külön öltözködés nélkül mennek ki a növendékek és ennék következtében állandóan meghűlésnek vannak kitéve. Én nagyon ajánlom a mélyen t. kultuszminiszter úr figyelmébe azt, hogy ezren intézet íészére, szemközt vele, annakidején egy telket vásároltak, amely arra volt szánva, hogy az Erzsébet főiskola gyakorló polgári iskolája ott legyen felépítve. Miután ezt a főis'kolát elvitték Szegedre, ennek következtében ez a telek felszabadult eredeti rendeltetésétől. Ezt a telket egyszerűen el lehetne adni, és ennek a teleknek árából azt a központi fűtési berendezést meg lehetne csinálni, annál is inkább, mert a központi fűtéssel elért megtakarítás öt esztendő alatt amortizálná azt a költséget, amelybe az kerülne. Még egyet. Ennek az épületnek a teteje olyan rossz, hogy állandóan beázik, úgyhogy^ a hálótermekbe időnként becsurog a víz. Egy állami intézetnél, amelynek mintául kellene szolgálnia más intézetekkel szemben, ilyesmit nem szabad eltűrni, tehát gondoskodni kell arról, hogy ez is minéil hamarabb rendbehozassék. Nagyon ajánlom a mélyen t. kultuszkormány figyelmébe, hogy ezeket az egészségügyi szempontokat figyelenibevéve ezt az intézetet részesítse abban az előnyben, hogy necsak szellemileg legyen mintaintézet, de magának az épületnek higiénikus berendezésében és felszerelésében is egy elsőrendű intézet legyen. Egyébként ezt a címet készségei elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) En egy anomáliára szeretném a miniszter urat figyelmeztetni, egy anomáliára, •amely mostanában az utolsó években divat lett nálunk a minisztériumok között. Az a divat ugyanis, hogy egyik minisztérium törekszik a másik minisztériumtól az ügyköröket elhalászni. Ebben a tekintetben verseny keletkezett az utóbbi években. Legjobb példa erre nézve • a kereskedelemügyi minisztérium, amelytől a legtöbb anyagot vették el más minisztériumok számiára. En felemlítem ezt azért, mert ezzel olyan anomáliára akarok rámutatni, amely eddig évtizedeken keresztül megvolt nálunk, és amelyet, — azt hiszem — eliminálnunk kell. A különböző iskolák ugyanis különböző minisztériumokba vannak beosztva, nem úgy, mint a székesfővárosnál, ahol az összes iskolák a tanügyi 'bizottsághoz tartoznak, és a székesfőváros ezeket mintaszerűen vezeti. Nálunk a földmívelésügyi tárcánál vannak a mezőgazdasági iskolák, a mezőgazdasági akadémia, a kereskedelemügyi minisztériumnál vannak a tanonciskolák, de a kultusznál van például a kereskedelmi akadémia és nem a kereskedelemügyi minisztériumnál. Tehát olyan zűrzavar van ezekben a dolgokban, amely abszolúte nem szolgálja az egységes tanítás célját. Nem látom be, hogy az összes iskolák, akármit is adnak elő, miért ne tartozzanak a kultuszminisztériumhoz. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a kultuszminisztérium tudja vezetni az egyetemeket, tudja vezetni az országnak összes kultuszügyeit, és ebben benne van, hogy csak néhány példát mondjak, a műegyetem is, a közgazdasági kar is, benne vannak a színházak, a színművészeti akadémia, stb., akkor nem értem, hogy miért kell egyes szakiskoláknak más minisztériumokhoz tartozniok. Ez nonsens. Azt hiszem, az egész vonalon könnyű volna ezen változtatni. De amilyen könnyen volna lehetséges ezen változtatni, olyan nehéz ezen a mi viszonyaink között változtatni, mert minden egyes minisztérium azt fogja akarni, hogy ez hozzá tartozzék, pedig nem tudom elképzelni, hogy az a miniszter, aki mezőgazdasággal foglalkozik, ex asse .foglalkoahatik-e azzal, hogyan kell mezőgazdaságot tanítani. (Jánossy Gábor: A pedagógia és a mezőgazdaság más dolog!) A pedagógia a kultuszminisztériumhoz tartozik és ha az tudja vezetni a kereskedelmi akadémiát, amely alája tartozik, miért ne tudná vezetni a mezőgazdasági szakiskolákat, miért ne tudná a tanonciskolákat vagy más úgynevezett szakiskolákat vezetni! Ebben, azt hiszem, a kultuszminisztérium sokkal többet tehetne, mint akármelyik másik minis ztérfum. De ennek van másik oldala is. Megtakarításokat szeretnék látni a budgetben. Nem indítványoztam még semmit, ami a budget kiadásait szaporíthatná. Minden egyes minisztériumnak bizonyára külön osztálya van az iskolai ügyek vezetésére, de ha nincs is osztálya, van egy miniszteri tanácsosa, egy államtitkára, aki alatt ez a dolog van. Abban az esetben sokat meg lehetne takarítani, ha az egész oktatásügyet egyesítenék és így vinnék előbbre. Azt hiszem, hogyha a kultuszminiszter úr ezzel ex asse foglalkoznék és talán a miniszterelnök úr érdeklődését is ráterelhetné erre a kérdésre, akkor ebben a kérdésben is egységesebb kultúrpolitikát lehetne folytatni, mint eddig. (Helyeslés balfelol.) Ki akarok azomban térni egészen röviden még két dologra. Az egyik Beck Lajos t. képviselőtársamnak az állami színházak ellen intézett támadása. Ezeket a támadásokat már körülbelül megszoktam, hallom és ismerem ezeket a panaszokat két év óta. Amióta az Opera fennáll, bérlője vagyok és ismerem az Opera történetét. Mondhatom, hogy azok között az anyagi viszonyok között, amelyeket az állam biztosít az Operának, az Opera fényesen működik. Nem mondom, hogy a bécsi Operához hasonlítható, vagy a londoni Cövent Garden-hez. (Wolff Károly: Ahhoz igenis, hasonlítható!) Az csak egy staggione. A párizsihoz szintén nem hasonlítható.. Hanem, ha arra hivatkoznak, hogy itt előfordulnak rossz előadások: hallottam én már Párizsban is olyan gyalázatos előadiásokat, amilyenek például itt ki vannak zárva. Megtörténik minden színháziban, hogy egyik előadás jobb, egy másik előadás pedig rosszabb. Meg kell tekinteni az egésznek struktúráját. A budapesti Opera mindig, <le mindig tele van, teihát itt érdeklŐdinek az Opera iránt, elmennek az Operába. Az árak olcsók, a művészi vezetés pedig kifogástalan, — mondom — azok között a keretek között, amelyek rendelkezésére állanak. Csak a Goldmark-ünnepély megtartására, a Sába királynője előadására hivatkozom. Mondhatom, hogyha lehet is elképzelni jobb tenoristát, mint aki ott énekelt, egészben véve azonban az előadás mintaszerű, európai színvonalon álló volt. Époly kevéssé tartom indokoltnak a támadást a Nemzeti Színház ellen. Kijelenthetem. hogy ismerem a világnak talán összes színházait, legalább a legjobb színházait. Én jobb, 11*
