Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

60 Az országgyűlés képviselőházának gom azonban ragadni az alkalmat, hogy a többi címeknél ezekről is szóljak; itt ezeket tartottam szükségesnek az ügy érdekében az ország színe előtt elmondani. (Helyeslés a középen.) i Elnök: Szólásra következik

1

? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szót kérek!) Elnök: A miniszter úr kíván szólni! A miniszter úrnak adom meg a szót. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Bár az elhangzottakra a vita végén^ óhajtok összefoglalóan választ adni, az a kérdés, amire Wolff Károly igen t. képviselő úr rámutatott, olyan * fontossággal bír, hogy azt hiszem, célszerűbb lesz, ha erről most^ szólok és különválasztom az egyéb kérdésektől. Nem tudom, hogy igen t. barátom jelen volt-e beszédem a'latt. Beszédem erre vonatkozó részét azzal kezdettem, hogy koncedáltam, hogy. Budapest székesfőváros igen jelentékeny összegeket költ a népművelésre, népiskoláira és igen számottevő összegeket a középfokú oktatásra, művészeti célokra és könyvtárakra. Ezt mind koncedálom. Hozzátettem azonba»n, hogy ez teljesen nem konvertálhatja a felső oktatás terén azt, amit más városok tesznek. A zérust nem úgy értettem, hogy a főváros nem tesz kulturális szempontból semmit; a zérust csakis egyetemi relációban értettem. Ami mármost az ott zsellérkedŐ tanszékek ügyét illeti, eddig mi úgy fogtuk fel, hogy a tanár ott vezető orvost pótol. Most azonban ez az állapot is meg fog szűnni, mert hiszen a belső klinikai telepen megszűnt egy belklinika s ennek következtében a fül-, orr- és gégeklinikát hamarosan át fogjuk vinni a belső orvoskari telepre, amivel annál is inkább sietnünk kell, mert úgy tudom; hogy a főváros foglalkozik a Rókus-kórház lebontásának kérdésével. (Friedrich István: Már nem! — Petrovácz Gyula: Már tárgytalan.) Akkor azután ezek a kérdések a kultuszminisztérium szempontjából aktuálissá lennének s addigra nekünk a kis klinikákat, amelyek ott el vannak helyezve, tényleg saját épületbe fog kelleni elhelyezni. Megnyugvással hallottam az igen t. képviselő úr szavaiból, — hiszen erről mi már ismételten eszmét cseréltünk — hogy Budapest székesfővárosban igenis, megvan a hajlandóság arra. hogy a Pázmány Péter-egyetem felszerelési hitel éhez — egyelőre erről van szó, hiszen építkezésekre nem gondolok — hozzá fog járulni. Ezt nagy megnyugvással veszem tudomásul. (Szilágyi Lajos; Ha megkapja a, pénzt.) T. képviselőtársam tárcám köréből rámutatott a Nemzeti Színház dolgára- Nagyon ajánlanám azoknak, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, hogy olvassák el Wagner Adolfnak, a volt közgazdásznak füzetét a Vorzugsgemeinde-ről, azokról a községekről és városokról, amelyek az állam részéről különféle előnyökben részesülnek. Méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy bár a Nemzeti Színház, az Opera és a Kamara. Színház kétségtelenül az egész nemzeté, de azért Budapesten játszik^ és Budapest lakosságát gyönyörködteti, legalább is a hallgatók 80 százalékában. Most már mit látunk

1

? Azt, hogy míg a vidéki városok igen számottevő áldozatokat hoznak a vidéki színházak fenntartására. (Wolff Károly: Mi is a Városi Színházra!) addig a főváros nemcsak, ho^y nem járul hozzá az Operához, a Nemzeti Színházhoz és a Kamara Színházhoz, hanem ellenkezőleg, még vígalroiadóval is sújtja (Ügy van! JJgy van! a jobbU02. ülése 1930 június Jt-én, szerdán. oldalon.) és ebből is van bevétele, (Friedrich István: Nem méltóztatik fizetni akarni. Arról van szó. — Derültség és zaj half elől.) Ezt nem lehet tagadni, ez tény. T. képviselő úr, ne szenvedélyesen tárgyaljuk ezt. Azt hiszem, a tárgy is olyan, amelyben nincs politikum, s a mód is, ahogyan kezelem, olyan, hogy nem izgató. Ezek azok a kérdések, amelyekben — magyarán mondva — offene Aussprache-re van szükség, nyilvános megbeszélésére a dolgoknak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha itt az állam óriási költséggel — ha nem csalódom, közel három millióval — fenntartja az állami színházakat, akkor a minimum lenne az, „amit kérhet és várhat, hogy ebből azután a főváros magának még adójövedelmet csinálni ne akarjon, s az állami színházak jövedelmének egy részét vígalmiadóban el ne vegye. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Wolff Károly: Nagyrészt elengedte.) Ami pedis- a Nemzeti Színházat illeti, tudvalevő, hogy lebontották a Nemzeti Színház régi épületét. (Petrovácz Gyula: Kár volt.) Ez más kérdés, erről most ne beszéljünk, ezek felelősségem alá nem tartoznak. Az épület le van bontva, tehát a színház zsellérkedik, és tudjuk, hogy szubvenciója nem elégséges a fenntartására. Már egy pár év óta cipelek itt egy kellemetlen deficitet, s akkor most még az ország fővárosa is jön és azt mondja: te állam, nemcsak ingyen tartasz nekünk színházat, hanem adj nekünk bért is ezért az épületért és add ide a 'bevételek egyrészét is. (Wolff Károly; Szerződés van! — Szilágyi Lajos: Mi a "jogi helyzeti — Friedrich István: Szerződés van!) Nem jogról van itten szó, hanem politikai mérlegelésről. Ibudget-politikai mérlegelésről. (Petrovácz Gyula: Fel fogjuk mondani!) Méltóztassék a szituációt így venni. En nem hiszem, hogy komoly kifogás lehetne akár a Nemzeti Színház, akár az Opera művészi vezetése ellen, (Felkiáltások: Nincs is!) hiszen a helyzet az, hogy ott rendesen táblás házak vannak. A színházak jobban már nem mehetnek, a befogadóképesség adva van, a helyárak fel nem emelhetők, mert hiszen akkor csak a gazdag embereknek tesszük a színházat hozzáférhetővé, már pedig az állami színházaknak éppen az a feladata, hogy az egész nemzetnek álljanak rendelkezésére. Amikor a tárca túlméretezéséről van szó, ezt rendesen a magas műveltségre szokták érteni, a művészetre és a tudományra. Mit szólnának, ha azzal jönnék, hogy az állami színházak három millió pengőis évi szubvencióját emeljük feli A vidéken azt mondanák, hogy a gazda tönkremegy az állami színházak miatt, mert hiszen ma is ilyen beállítással szokták dobálódzni. Nekem semmi módom nincsen arra, hogy'tovább emeljem a színházak jövedelmét, mert azok teljesen tele vannak és a helyárak fel vannak emelve a lehetséges maximumig. Más mód tehát nem kínálkozik, minthogy ezen a téren is a főváros áldozatkészségére és belátására appelláljak, amelynek a népét gyönyörködtetik, művelik ezek a színházak, a Nemzeti Színház és az Operaház. Ezt tartottam szükségesnek hangsúlyozni.. Én nem ellenérvet keresek, hanem kiegyenlítést akarok és meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogjuk találni ennek a módját. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Wekerlc Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot beterjesszem és kérjem, mél-