Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-402
Az országgyűlés képviselőházának UO tóztassék azt tárgyalás végett a pénzügyi bi- I zottsághoz utasítani és egyben tárgyalására a i sürgősséget kimondani. (Helyeslés.) Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, a Ház tagjai között szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstételi végett a pénzügyi bizottságnak adja ki Egyben kérdem, méltóztatik-© a javaslat bizottsági tárgyalására' a sürgősséget kimondani, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. A részletes vitához szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! A mélyen t. kultuszminiszter lír nagyon favorizált hellyzetben van a . költségvetési budgetpolitikai mérlegelés szem- ! pontjából, hogy előbbi szavait idézzem. (Fried- ! rieh István: Budgetpolitikai mérlegelést méltóz- j tátott mondani!) Ez a kitétel megragadta figyel- ! memet, mert hiszen a budgetpolitikai mérlege- j lés egy költségvetés-ben. tulajdonképpen nem i resszortok szerint kellene hogy igazodjék. A ! budgetpolitikai mérlegelés az állam teljesítő- j képessége szempontjából, az egyetemlegesség ! állapján kellene hogy álljon. Mégis elismerem ! és elfogadom a mélyen t. kultuszminiszter úr- ! nak azt a teóriáját, amely szerint az ő tárcája- ! hoz tartozó kérdésekről bizonyos rokonszenvvel j tartozik megemlékezni mindenki, aki ebben a i Házban van, mert hiszen a kultúra, a nemzet j jövőjének a kérdése és ezért a miniszter úr mél- j tán elvárhatja, -hogy a Ház bármely oldaláról j jövő kritika, amikor a kultusztárcát tárgyalja, : a- nemzet jövőjébe vetett hitből induljon ki. j (Helyeslés.) Én ezt az elismerést készséggel : megadom a mélyen t. miniszter úrnak erről az ! oldalról is. Amikor azonban a költségvetés egyes tété- j leinek és címeinek, különösen a központi igazgatás címének boncolásához fogok, akkor megütközéssel kell megállapítanom, hogy bizonyos'' területeken a mélyen t. miniszter úr túlkedvező elbánásban^ másik ^területen pedig a legmostohább elbánásban részesíti az egyes 1 igazgatási \ ágakat. Mindjárt rá fogok mutatni, — mert hi- i szén rövid ideig tarthat az ember felszólalása — hogy én itt a képzőművészet kérdésére gondolok s tisztán azzal kívánok foglalkozni. Engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy itt egy számadatból induljak ki. A múlt esztendőben képzőművészeti célokra még 500.000 pengője volt a miniszter úrnak, az idén már csak 400.000"pengője van. Bocsássanak meg t. képviselőtársaim, de 142,000.000 pengőt, vagy valamivel ezt meghaladó Összeget fordítunk az ország kultúi Ebből képzőmű veszeti célokra mindössze 400.000 pengőt kihasítani annyit tesz, mint nem törődni a^ képzőművészettel.. Pedig, mélyen t. miniszter úr, engedje meg, hogy önnek, aki történettudós, akinek minden felszólalásánál bizonyos filozófiai • elmélyedést is tapasztalunk, figyelmébe ajánlhassam, hogy tulajdonképpen a korok történetének nemcsak jellemzője, de sok tekintetben irányítója is az illető kor képzőművészete. Az a remekbefaragott beszéd, amelyet gróf Apponyi Albert t. kénviselőtársunk előbb itt a Házban elmondott, előrevetítése^ annak a nagy munkának, amely a józan önmérséklet és egyszersmind a higgadt, ' leszűrt állambölcseség mellett kell hogy intézze a jövendő ügyeit; ugyanazt cselekszi a képzőművészet a maga öntudatos erejével. Annak vonalai, annak plasztikája, annak fénye, színe, felfogása mind annak kifejezője, hogy ami szellemi készség és szépség ebben a nemzetben él, azt a képzőművészet állásáról és fejlődéséről kell megítélni. í. ülése 1930 június ú-én, szerdán. 61 Itt büszkeséggel kell megállapítani pártkülönbség nélkül, hogy a magyar képzőművészet a legragyogóbb fejlődést mutatja. A magyar. Ifjúságban, amely a képzőművészetekre készül, a külföld valósággal felcsillámló tehetségekre bukkan s ugyanakkor a miniszter úrnak itthon nincs több pénze ennek a célnak támogatására, mint 400.000 pengője. En megnéztem a mulít évben a biológiai intézetet és én meg is gratuláltam a miniszter urat, mert én nem vagyok az, olcsó kritikák barátja. En felfedeztem abban az intézetben a mély tudományosságot, amely nemcsak Magyarországon kell hogy ápoltassák, hanem kell hogy idecsalja a külföldiek látogatását, hogy azt a munkát itt, a magyar biológiai intézetben végezzék el, amely intézet a magyar tudásnak és a magyar lehetőségeknek nagyszerű akarását mutatja. En tisztelettel fogadom a terveket, de engedelmet kérek, ha a között kell választanom, vájjon egy gyüjteményegyetemet, vagy még egy tudományegyetemet, . vagy még egy klinikát állítsak-e fel, akkor is azt mondom: az első a magyar nemzet művészeti erejének kifejlesztése és a magyar művészek nélkülözésének megszüntetése. Mert a mélyen t. miniszter úrnak tudnia kell, hogy itt Budapesten és Magyarországon a legszörnyűbb nélkülözések között élnek a képzőművészeink; tudnia kell a mélyen t miniszter úrnak, hogy az a tanintézet, amelyet képzőművészeti főiskolának neveznek, tanáraiban túldimenzionál; tudnia kell, hogy azt a munkát, amelyet békében Nagy-Magyarországon öten-hatan végeztek el. ma 29-en végzik. Egyáltalában oktatásügyi politikájának azt a részét, mélyen t. miniszter úr. amely a népnevelésnek legalsóbb fokon való kiterjesztését szolgálja, tapsokkal és hozsannával üdvözli minden magyar ember, mert tudja, hogy az a gyerek, aki ott szívja magába az elemi ismereteknek tárházát, az fejlődésképessé iválik arra. hogy az eljövedő erenerációban a magyar nagyság tündököljék. Ez az a politika, amely előtt kalapot emelünk valamennyien. De már itt a felsőhb régiókban, mélven t. miniszter úr. bocsánatot kell kérnünk. Itt ön azzal érvel, hogy a kultúra ápolására semmi sem sok. és ön nem bánja azt, hogy mennyi egyetem van. Én azt mondanám: azok az egyetemek nem a tanulás előmozdítására szolgáló intézmények elsősorban, hanem a tanárok elhelyezésére szolgálnak. Nincs szükség annyi egyetemi tanárra, mint amennyi Magyarországon van. A tudományos munkálkodást az, aki magában hivatottságot érez, katedra nélkül is elvégzi s könyveivel és tudományos munkásságával megszerzi azokat a létfeltételeket, amelyekre szüksége van. De hogy minden speciális szakra külön katedrát állítunk fel, mégpedig többes számban, hogy az egyetemi tanárok létszámát olyan magasra emeljük, mint ahogyan ma van, ez nem helyes dolog. Valamint az sem helyes, amit a képzőművészeti főiskolán tapasztalunk. Itt minden pénzt arra kellene fordítanunk, hogy akik oda járnak, ne nélkülözzenek, ne menjenek támogatást kérni, hanem az állam tegyen legalább eleget annak a kötelezettségének, hogy akiben képesség van, annak a képességnek kifejlesztésére minden áldozatot meghozzon. De ezt nem teszi az állam. En itt egy névsort tudnék felolvasni, de nem teszem, ő miattuk nem teszem, akik panasszal fordulnak hozzánk, és kérnek bennünket, juttassuk abba a helyzetbe őket, hogy a kultuszminiszter úr lássa meg a vézna, rosszul táplált alakjukat és tengődő életüket.
