Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának h 02. ülése 1930 június 4.-én, szerdán. 59 szól.) Akkor is az ágyak száma nem hasonlítható össze és kétségkívül a legmagasabb színvonalon állanak közkórházaink. A székesfőváros milliókat és milliókat áldoz, hogy a közkórházakat magas, tudományos színvonalon tartsa fenn. Ellátta laboratóriumait a legprímább kutatási eszközökkel, vagyis igazán a legmagasabb színvonalon álló laboratóriumokat tart fenn, az ő közkórházaiban mindéin a legmodernebb ebben a tekintetben. (Sándor Pál: Ez így van!) Egyetlen^ intézmény sem versenyezhet vele itt az országban. A székesfőváros óriási összeget fizet rá kórházaira és igen természetes valami, hogy erejét meghaladólag áldoz a közegészségügyért és a kultúráért. Mert hiszen a közegészségügy tekintetében, azt mondhatnám, hogy csak saját polgárairól volna kötelessége gondoskodni, így a szegények ellátásáról, de valójában a székesfőváros az egész államnak tartja fenn kórházait. Meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb tudományos működés folyik a közkórházi orvoskarban; a karon belül van tudományos egyesületük is, amely a legszorosabb kapcsolatban van a külföldi tudományos egyesületekkel. Amerika kész orvosai csapatosan jönnek át a budapesti kórháziakba, hogy itt tanulmányaikat kiegészítsék, olyan internacionális neve van már a budapesti közkórházak orvoskarának. (Sándor Pál: Nem azért vannez, hanem azért, mert itt megengedik az operálást, Bécsben nem!) Bocsánatot kérek, ez tmás^ kérdés, de mellékes kérdés. Ez nem altérai ja azt a tételt, hogy olyan magas színvonalon állnak a közkórhá; zak, hogy azt nemzetközi viszonylatban is széltében és általában elismerik. Két példát hozok csak fel. A londoni kongresszusra és a bostoni kongresszusra a közk őrházak orvosainak egész serege kapott meghívót, pedig ezekre a kongresszusokra csak olyanokat hívtak meg, akiknek tudományos munkálkodása erre jogcímet ad. Nagyon természetes valami, hogy a székesfőváros ezeknek az óriási kötelezettségeknek teljesítése alapján joggal mondhatja az ország közvéleménye előtt, hogy megteszi mindazt, aimi csak egy ország székesfővárosától követelhető, (Sándor Pál: TTgy van!) hogy erején felül adózik ebben a kérdésben. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy Szeged és Debrecen viszonylatában is bátran álljuk a versenyt. Mármost természetes dolog, hogy továbbmenő^ szándék is forog fenn, mert hiszen végeredményben az egyetem nem az államé, hanem a nemzeté és ezt nem is tekintem olyan intézménynek, amit állami viszonylatban lehet csak elbírálni, mert hiszen kétségtelenül minél magasabb színvonalon áll az egyetem, annál inkább lehet rá büszke az egész nemzet. A budapesti tudományegyetem egyike azoknak a tudományegyetemeknek, amelyek az egész világon osztatlan elismerést arattak, olyan díszei vannak a tanári karnak, hogy büszkén mutathatunk rá erre a tanári karra, és kétségkívül én is, mint egy szerény polgára főváro' somnak, a legnagyobb odaadással, a legnagyobb elismeréssel és a leglelkesebben tekintek az egyetemre. Csak nem szeretném, ha az egyetem- erre a sokat áldozó székesfővárosra a szemrehányás bizonyos gesztusával tekintene, amint láttam egy lakomán, ahol a rektor megemlítette a székesfővárosnak az egyetemmel való viszonylatát. Ezért tartottam szükségesnek rámutatni ezekre a statisztikai évkönyvből vett tényekre, a nélkül, hogy színezném, vagv beállítanám ezeket, hangsúlyozva, hogy igenis, a székesfővárost semmiféle szemrehányás nem illeti. Meg vagyok róla győződve, hogy a székesfőváros illetékes szerveiben, a törvényhatósági bizottságban is, él az a gondolat, hogyha mindez befolyásolja teljesítőképességünket, úgy sok tekintetben annak tulajdoníthatjuk ezt, hogy bizonyos kötelezettségeket az állam a várossal szemben nem tart be és nem teljesít. (Szilágyi Lajos: A kormány tartozik a fővárosnak! Egészen komikus! A régi világban ezt meg sem értette volna az ember!) A jelen esetben mellőzöm a közkórházakkal folytatott azt a bizonyos^ vitát, amely a népjóléti miniszter úr és a székesfőváros között fennforog, ahol, mint a miniszter úr — amint mondja — szuverén jogából kifolyólag megállapíthatja, az ápolási díjat. Mellőzöm ezt, de csak ötpengős alapon is ebiben a pillanatban 13*5 millió pengős követelése van a fővárosnak, amelyet nem' tud megkapni az államtól. Ha ezt a követelést be tudná állítani a saját költségvetésébe, helyesebben szólva, a saját pénzkészleteibe, akkor igen természetes, hogy kötelezettségeinek még más vonatkozásban is eleget tudna tenni. így azonban jogosan mondhatja, hogy az állam nem teljesíti a vele szemben fennálló kötelezettségeket. (Friedrich István: Miért nem fizet az állami Tessék fizetni! — Br. Podmaniczky Endre: A népjóléti miniszter úr mem fizet! — Friedrich István: Az egész kormány felelős az adósságért!) Szeretném ezt a kérdést minden szenvedély nélkül, tárgyilagosan elbírálni. Ez tény, a székesfővárosnak tartozik a kormány 13*5 millióval. (Friedrich István: A kultuszminiszter úr is tartozik a színházbérlettel! Tessék fizetni! — Derültség a jobboldalon. — Szilágyi Lajos: Ez is tény!) A kormány szaaiházb éri ettél is tartozik. Az is egy tétel, hogy a főváros a Nemzeti Színház bérletéért járó összeget nem kapja meg, illetőleg nem a város nem kapja meg, mert az nem a városé, hanem a nyugdíjalap, és ez még nagyobb bajt jelent, mert ez a nyugdíjalap fizeti azoknak a kiérdemesült, nagy színészeknek nyugdíját, akik a nemzet kultúrája körül hervadhatatlan érdemeket szereztek, s akik most öreg napjaiikra nem kapják meg a nyugdíjat* mert a nyugdíjalapnak nincs jövedelme. (Zaj.) Példának okáért ez is .egy olyan tétel, amelynél a székesfőváros ott áll a lehető legnagyoM> zavarban, a színészek jönnek a nyugdíjukért és nem

1 tudják megkapni a nyugdíjat. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést is szíveskedjék elintéztetni, hogy a nyugdíjalap megkapja a bérleti összeget, hogy ez a nyugdíjalao azután teljesíthesse kötelezettségét a kiérdemesült intézeti tagokkal szemben, akik többnyire neves színészek s ma a legnagyobb nyomorban vannak. Áprilisiban még megkapták myugdíjukat> de májusban már nem tudták megkapni. Ha ezeket a kötelezettségeket az állam teljesíti, akkor meg vagyok róla győződve, hogy olyan hangulat fog kialakulni, amely a továbbmenés kérdésében egészen más alapra fog helyezkedni, akkor természetesen szó lehet arról, hogy a székesfőváros bizonyos kutatási eszközök, mikroszkópok és egyéb más ilyen dolgok beszerzésére szintén fog áldozni a Pázmány Péter-tudomátnyegyetemmel kapcsolatban^ De addig, míg az állam szabályszerű törvényes kötelezettségeit nem teljesíti a városnak, nem lehet kívánni, hogy azokon a teljesítményeken túlmenőleg is teljesítsen a város, amelyeket szükségesnek tartottam itt röviden vázolni. Nagyon sajnálom, íhogy az idő előrehaladván, más kérdésre nem tudok áttérni, meg fo-