Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának U Hasonló ridegs éggel akarom tehát levonni a »mondottakból a szükségszerű logikai kon­zekvenciákat, (Halljuk! Halljuk!) midőn kér­dem, hogy lehetséges-e ilyen állapotokra fek­tetni a tartós 'békének nagy érdekét,, midőn kérdem, hogy békének nevezhető-e az az álla­pot, amelyben az égbekiáltó igazságtalanság némely nemzetekre rásújt, más nemzetek pedig abból hasznot húznak? (Ügy van! Ügy van!) A^ válasz az így felvetett kérdésre nem lehet kétséges. Ha tehát mi a mai napon is és .min­dig felemeljük tiltakozó szavunkat a velünk szemben, az emberiség magasabb érdekeivel szemben elkövetett súlyos hiba és igazságta­lanság ellen; ha, el vagyunk határozva, hogy a jognak minden eszközével iparkodni fogunk a jog lényegének, <az igazságosságnak (Ügy van! Ügy van!) érvényesítésére: akkor mi nem csupán saját ellenállhatatlan nemzeti ér­zelmünket, nem csupán nemzeti Önérzetünknek parancsszavát követjük, hanem jobban "szol­gáljuk a békének érdekeit, mint szolgálnék egy olyan megnyugvásnak színlelése által, amely akkor is becstelen volna, ha őszinte le­hetne, sőt akkor talán még becstelenebb. (Ügy van! Ügy van! — Hos s santartó taps a Ház minden oldalán.) Igazunknak és tiszta 'Szándékainknak tu­datában bizalommal tekinthetünk a lassanként mind világosabban látó nemzeteknek szemeibe és felemelhetjük tekintetünket az égre, elmond­ván nemzeti imánkat: Hiszek egy Istenben, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Ha­zánk feltámadásában! {A Ház tagjai helyük­ről felemelkednek. — Hosszantartó általános taps és lelkes éljenzés.) Elnök: Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) A szociáldemokratapárt ellensége min­den háborúnak. Elleneztük a háborút 1914-ben is. Tisza István állapította meg a háború ki­törése utáni napokban a tényt, hogy a magyar sajtó teljes egyhangúsággal helyeselte a kor­mány háborús politikáját, kivéve a szociál­demokratapárt lapját, a Népszavát. A szociáldemokratapártnak akkor nem volt parlamenti képviselete, s a szociáldemokraták f elf o gasa a Népszaván keresztül nyilatkozott meg. Álláspontunk az volt, s az ma is, hogy a népek, nemzetek közti ellentéteket békés úton, döntőbíróságok útján kell elintézni. A trianoni szerződés nem így jött létre, a trianoni szerződést a győzők diktálták, a trianoni szerződés igazságtalan, mert nem a népek önrendelkezése hozta létre. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A szociáldeimokratapárt ebben a kérdés'ben többször állást foglalt, körvonalazta kifejezetten és határozottan a maga álláspont­ját. Légiit obh 1929 július 23-án a párt választ­mány ülésén a párt a következő határozatot hozta (olvassa): «Az úgynevezett «békeszer­ződés iminldama rendszabályait, amelyek nem a népek önrendelkező jogának, (hanem önké­nyes és fegyveres hatalmi szónak, az alapján jöttek létre, a leghatározottabban elítéli; békés revíziójukért mindíen rendelkezésre álló eszköz­zel küzd és ezt més; fokozottabb mértékben és — íhite szerint — teljes sikerrel tehetné és tenné meg, ha Magyarországon olyan parlamentáris demokrata rendszer gyakorolná a hatalmat, amely a nyugat európai kormányzati rendsze­rek közé azonosan illeszkednék be, s ha így te­hetővé válnék, hogy a revizió ügye a nép ügyévé legyen, mégpedig ne csak a magyar népé, hanem vele együtt minden demokratikus i ülése 1930 június ú-én, szerdán. 57 gondolkodású népé is, elsősorban ideszámítva a reális politikai (hatalomimá növekedett szocia­lista pártokat, azoknak milliónyi tagjait, kor­mány- és parlamenti képviseleteit és sajtóját. Pártgyűlésünk eme határozott és világos állásfoglalásának megfelelően továbbra is azon az állásponton állunk, hogy az immár tízesz­tendős békeszerződés mielőbbi békás, megálla­podásos revizióra szorul, mégpedig a kérdéses területek népének szabad, önrendelkező joga alapján. . Hangsúlyoznunk kell továbbá, hoigv isme­retes elvi álláspontunknak és legutolsó párt­gyűlésünk határozatainak megfelelően, köte­lességünknek tartjuk, hogy a világ szociál­demokratapártjaival karöltve nemcsak a fegy­verkezés általános korlátozásáért, hanem az általános lefegyverzésért is síkraszálljunk, mért háborús veszedelmet okozónak tartjuk azt az állapotot, amelyben állig- felfegyverzett államok nagyrésziben lefegyverzett államokkal állanak szemben. ' Az ilyen helyzet a nemzet­közi életben csak a hatalmi szónak biztosít döntöszerepet. Magyarország területi szétszakításából ál­lott elő az a helyzet, hogy nagyszámú magyar­ajkú volt magyar állampolgár jutott idegen uralom alá. Emlékeztetünk arra, hogy párt­gyűlésünk ezen a téren a nemzeti kisebbségek népjogi védelmét, a zárt nyelvterületeken élő kisebbségek demokratikus önkormányzatát, a szétszórtan élő kisebbségek teljes egyenjogúsá­gát, nyelvük szabad használatát, kisebhségi iskolák fenntartását és kultúrájuk fejlesztéséi követelte, s hangsúlyozta azt a követelést is, hogy a nemzeti kisebbségek panaszainak felül­vizsgálására a Népszövetségben állandó pa­naszbizottság létesíttessék.» T. Képviselőihez! Követeljük tehát a re­viziót íbékés úton, a népeik, nemzetek Önrendel­kezése alapján. Követelünk védelmet a kisebb­ségeknek, hogy nemzeti sajátságukban, kultú­rájukban élhessenek. Követeljük az ország kormányzatának a nyugateurópai államokhoz hasonló demokratikus átszervezését, < mert a trianoni sérelmes szerződés revíziója békés úton csak így érhető el. Soha többé háborút! (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Az országgyűlés Képviselőházának törvényalkotó munkáját p nemzet egyetemes gyászának jeléül megszakí­tom és az ülést öt percre felfüggesztem. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Elénk felkiáltások : Éljen Apponyi! — A képviselők felállanak.) (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom. Napirend előtti felszólalás további vita és határozatihozatal tárgyát nem képezi. Áttérünk napirendünkre, amely szerint kö­vetkezik a vallás- és közoktatásügyi tárca költ­ségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az 1. címet): Wolff Károly! (Szilágyi Lajos: Szü­netet kérünk!) Elnök: A képviselő úr közbeszólására meg­állapítom, hogy ebben a pillanatban volt szü­net. Abból az indokból, amelynek folytán rend­kívüli szünetet adtam, azt hiszem, a képviselő úr sem tartja szükségesnek, hogy újból szü­netet adjak. Ellenben megteszem az intézkedést

Next

/
Thumbnails
Contents