Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának Ul 3. dík. Május 7-én megjelent a minisztériumban Papp Józisef az Iparosok Országos Szövetsé­gének elnöke kíséretében négy becsületes, tisz­tességes iparosember és jelentette a belügy­minisztérium r illetékes osztályában először Nóvák íőszámtanácsos úrnak... (Sztra­nyavszky Sándor: Rögtön jegyzőkönyvbe is vétettem!) Nem panaszkép hozom fel, a ténye­ket regisztrálom s nagyon Örülök a közbe­szólásnak, legalább méltóztatik látni, hogy úgy igaz, amint azt én előadom. Megjelentek az államtitkár úr előtt és elmondották a kö­vetkezőt: Becsületes vállalkozók, vidéki ipa­rosok, akik becsületesen munkát vállaltak s azt elvégezték, belefektették vagyonukat a munkába, most itt állanak, nem kapnak pénzt, nem / kapiák meg járandóságaikat. Az állam­titkár úr jelenlétükben telefonon azonnal Vay Kázmér miniszteri tanácsoshoz fordult és el­rendelte, hogy ez a dolog vizsgáltassák meg és azonnal hozassák rendbe. Erre elmentek így deputative a miniszteri tanácsos úrhoz. A mi­niszteri tanácsos úr összehivatta azokat, akik itt érdekelve vannak. Magához hivatta Tóth Imre vállalkozót is, Littkének a társát és megkérdezte, hogyan áll ez a dolog? Erre abban állapodtak meg, hogy majd kieszelik a módját, hogy ezek a becsü­letes emiberek kárt ne szenvedjenek, és ezért másnapra újra odarendelték őket a miniszté­riumba. Másnap újra ott voltak s akkor a követ­kező urak jelenlétében folyt a tanácskozás: Vay Kázmér, Tóth Imre. a vállalkozó, Kovács Dénes, dr. Szelecsényi Andor miniszteri tit­kár, Novak főszámtanácsos, egy százados, aki a letartóztatott Balázsy Antalnak az utóda — a nevét nem tudom — és a népjóléti minisz­tériumnak egy mérnökkari kiküldötte. A bel­ügyminisztériumnál ugyanis nincs mérnöki ügyosztály, ha szükséges, kölcsön szoktak kérni máshonnan. Ez az areopág összejött s ott — névszerint is megmondhatom, hogy kik — ezëk az iparosok, akik a makói építkezés­nél mind elvégezték a munkát és belefektették a vagyonukat, elmondották, hogy a Littke és Tótih cégtől, amely 320.000 pengő előleget ka­pott a munkára (Fábián Béla: Kitől 1 ?) a mi­nisztériumtól ( Fábián Béla: Kinek az utasí­tására?) 320.000 pengőt, méltóztassék megen­gedni ... Elnök: A képviselő úrnak a beszédideje le­járt­Gál Jenő: Negyedórai meghosszabbítást kérek. (Graeffl Jenő: Elég volt. nem lehet! -—, Fábián Béla: Dehogy is nem lehet! — Felkiál­tások a jobboldalon: Megadjuk! — Fakots Jó­zsef: Maradjunk a piszokban? — Jánossy Gá­bor: Nem vagyunk a piszokban!) Elnök: Akik a meghosszabbítást megad­ják, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) Többség. A Ház a meghosszabbítást megadja. Gál Jenő: Kucses Károly asztalosmester, Biri Imre bádogosmester, Oláh Gyula festő­mester és Abendschein Jenő; üvegesmester voltak azok, akik megjelentek ebben a deptuitá­eióban Papp József, az Iposz elnökének ve­zetése alatt, s amikor itt ez a tanácskozás be­fejeződött, azt mondották: olyan módon fo­gunk segíteni, hogy a Littke és Tóth cég ki fog állítani egy engedményt a maga követelé­séből, amely a minisztériumtól neki jár s ezen engedmény alapján ki fogjuk fizetni, nehogy itt tönkremenjenek becsületes iparosok. Kiál­lították az engedményt. Az engedményt oda­vitte az egyik küldöttségi tag s amikor alaki­lag rendiben találták, akkor elküldöttek őt ülése 1980 június 25-én, szerdán. 495 Sehönherr csendőrezredes úr osztályára, ahol az utalványozás szokott történni a laktanya építkezésekre. Itt a következőkkel fogadta az ezredes úr parancsőrtisztje ezt a vállalkozót: hogyan, már megint engedmény? Hiszen nincs mire en­gediményezni, mert Tóth engedményezte Litt­kére azt, ami még volt itt. Hát hogyan képze­lik? Ez néhány nappal ezelőtt történt; itt nincs fedezet! Hát az urak milyen észjárá­súak? Azt képzelik, hogy én majd szignálom az ilyen engedményt? Erre azt mondották: hiszen itt százezer pengő kauciónak kell fe­küdnie a közszállítási szabályok szerint. Erre ez a tanácskozás megállapította, hogy nincs meg a kaució sem. (Felkiáltások a szél­sőbaloldalon: Hallatlan! — Györki Imre: Jó Wirtschaft!) Nem azt keresem én, mélyen t. miniszter úr és t. Képviselőház, hogy hol radí­roztak, én nem törődöm azzal. Jiogy egymás között ezek a bűnös emberek hogyan manipu­láltak, azt majd elvégzi az ügyész meg a bíró, de becsületes magyar iparosok nevében és az ország egészséges közvéleménye érdekében kér­dezem: lehet-e az, ihogy kiállíttatnak enged­ményt és utána megállapítják, hogy kiszedték még a kauciót is, nincs követelés? Ez az, aminek nem szabad előfordulnia kellő ellenőrzés és felügyelet mellett. (Farkas István: Ezt kell megvizsgálni és ehhez nem já­rulnak hozzá!) Még valamit el kell mondanom. Mikor a rendőrségi és csendőrségi építkezést Makón megindították, akkor az előirányzat az egyikre 620.000 pengő volt, a munka pedig 960.000 pen­gőbe került. Honnan volt erre fedezet? Ha ilyen zárszámadásokkal van dolgunk, mint ahogy mostanság mindig látjuik, hogy utólagos^ elszá­molással költségvetési fedezet híján százezrek röpködhetnek, hová fogunk jutni^ hová lesz a közbizalma, hová lesz a tekintély, amelyről folyton ábrándozunk? Mit szóljon az ilyen ipa­rostársaság, és az a munkástömeg, amely ezért nem tudja pénzét megkapni? A másik palotánál 241.000 pengő volt az előirányzat, és lett belőle 330.000 pengő. Azután felmerült a gyanú, hogy itt veszendőben vannak közpénzek, hiszen nem­csak azt a pénzt kell előadni és megszámol­tatni, amelyet bűnös kezek visznek el, hanem a könnvelműséget is. Ha egy olyan cégnek jut­tatnak milliós építkezést, mint ez a cég, amely egyrészt rokoni vonatkozásokból él, másrészt kellő tőke, kellő anyagi fedezet nélkül fog hozzá, akkor bátor vagyok azt a kijelentést tenni, hogy itt életbelép az a felelősség, ame^ lyet politikai erőnek és politikai ellenőrzésnek kell, hogy nevezzünk. Mert méltóztassék tudo­másul venni, hogy ennek a cégnek vagyona, ellen, amelynek milliós építkezést juttatott a belügyi kormányzat másokkal szemben, a hol­napi napon a törvényszéken osődtárgyalás lesz. A cég csődbejutás előtt áll és most attól remegnek ezek az iparosok, hogy azt, amit szerződés alapján kaptak, amit eddig mint részteljesítést kaptak, csődnyitás esetén hat hó­napon belül vissza is kell fizetni A könnyelműség tehát valóságos orgiákat ül itt azokon a becsületes embereken, akik já­ratlanok azokban az útvesztőkben, ahonnan az ilyen vállalkozások kitermelése származik és az ember szíve esik meg rajtuk, amikor látja őket egyszerű ruhájukban, amikor könnyes szemmel azt mondják: uram, tegnapelőtt me­gyek ehhez a céghez és látok ott öt aranyos firmatáblát, amelyen ki van írva: Littke és Tóth műszaki vállalkozók, alatta építkezési vállalkozók, alatta még egy harmadik hangza­70*

Next

/
Thumbnails
Contents