Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

494 Az országgyűlés képviselőházának Jfi Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassék helyeiket elfoglalni. Gál Jenő: Távol áll tőlem, hogy egy folyamatban lévő büntető üggyel olyan vonatkozásokban foglalkozzam, amelyek a független bíróságok ítélkezését megelőznék, yagy bármilyen irányban .befolyásolnák, bár megvallom, kedvet éreznék magamban, hogy bírálat tárgyává tegyem az inkvizíciónak azt a szokatlan módját, amelyet ebben az ügyben mutatnak. (Rothenstein Mór: Ez igaz!) Az egész magyar sajtó tanúsítja, hogy napokig őrizet alatt tartanak egy magasrendű tisztviselőt, megírják letartóztatásának olyan körülményeit, amelyek nem a nyilvánosság előtt szoktak lefolyni. (Úgy van! Ügy van!) Valóságos tortura és theatrália az, ami itt folyik. (Jánossy Gábor: Ez igaz! Viviszekció!) Én kötelességemnek tartom az eljárás komolyságai érdekéhen tiltakozásomat jelenteni be az ellen a módszer ellen, amellyel ezt az ügyet kísérik. Engedelmet kérek... (Gubicza Ferenc: Szabad sajtó! — Bródy Ernő: A sajtó nem hibás! — Rothenstein Mór: Már Gubicza is el akarja • néimítaini a sajtót. — (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: T. Képviselőház! Rövid az idő, amely rendelkezésemre áll és azért engedjék meg, hogy erről csak annyit mondjak, hogy a sajtó híven regisztrálja azt, ami történik, de nem tehet róla, hogy itt mi történik. (Ügy van! Ügy van! a szélsïïbaloldalon.) Amikor valakinek három napot adnak arra, hogy rendőrségi detektív, őrizete alatt megszállva legyen a lakása, amikor tele vannak a lapok azokkal a hírekkel, amelyek nyilvánosságra hozása és ügyészi meghirdetése nem kívánatos, akkor higyje meg a t. Képviselőház, nem a lapok az okai annak, hogy ezek a (hírek ilyen módon elterjedtek. De nem erről kívánok beszélni. Amikor a politikai felelősség kérdését szóváteszem, akkor elsősorban politikai vonatkozású esemé- í ayekre kell rámutatnom. Itt nagyon kérem az ; egész t. Képviselőházat, kérem a miniszter urat is, hogy /már eleve legyen tisztában azzal, . hogy én személyi támadásba nem bocsátkozom. A miniszter úr személyét és egyéni tisztességét kétségbevonni meg sem kísérlem (Helyeslés.) és hangot akarok adni annak, hogy egy politikai megkülönböztetés nem érintheti sem a miniszter úrnak, sem azoknak becsületét, akikről itt szó lesz. (Helyeslés.) T. Képviselőház! A politikai felelősség ott kezdődik, ahol a megfelelő 'ellenőrzés és felügyelet hiányosságot mutat. Azt állítom, hogy az, ami itt történt, ami kétségbe nem vonható és amit itt a mélyen t. miniszter úr saját nyilatkozatával fogok igazolni, elegendő arra, hogy a politikai felelősségnek olyan mérve álllapíttassék meg, amelynek szokásszerű parlamentáris következményeit le kell vonnia a mélyen t. miniszter úrnak. (Farkas István: Már régen le kellett vollna vonnia!) Vagyok bátor a mélyen t. Ház színe előtt a miniszter úrnak erre a kér désre vonatkozó nyilatkozatát felolvasni. Amikor a miniszter úrhoz a nagy nyilvánosság előtt azt a kérdést intézték, tudja-e, hogy ennek a letartóztatott főtisztviselőnek egyik rokona részvett az utóbbi idők rendőrségi és csendőrségi építkezéseiben, illetve ezeknek az építkezéseknek a tervezésében, a miniszter úr a következőket mondotta (olvassa): «Erről tudok. Tény, 8. ülése 1930 június 25-én, szerdán. hogy mielőtt Vay Kázmér a rendészeti szervek főosztályának élére került, ez a rokona mint vállalkozó szerepelt egyes építkezésekben. Amint azonban Vay a főosztály vezetését átvette, kerülni igyekezett az inkompatibilitást és rokona ettől az időponttól kezdve nem is kapott vállalkozó niun kát, csak mint tervező szerepelt az építkezés éknél». Ez az, amiről a miniszter úr tudott. És most azt mondom sine ira et studio: egészen mindegy, hogy valakinek a rokona mint tervező, vagy mint építési vállalkozó jut-e jövedelmekhez egy minisztérium útján. Teljesen mindegy. Nem a jogcím a fő, hanem az, hogy részesül-e benne. Ezt a nyilatkozatot, amelyet «Az Est» című napilapban közzétett a mélyen t. miniszter úr, s amely azóta, 1930 május 18-a óta közkézen forog, mindenki ismeri és a közvélemény felháborodását nem az váltja ki, hogy itt egyes megtévelyedett tisztviselők oda jutottak, ahova jutniok kellett, ezek majd elveszik méltó büntetésüket, hanem a felháborodást itt az váltja ki, hogy kellő felügyelet és ellenőrzés mellett ilyesmi megtörténhetik. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem olyaii egyszerű kérdés ez, amelynél szabadulni lehetne a politikai felelősségtől úgy, hogy azt mondjuk: a bíró elé állítottuk a bűnösöket. Itt a politika nem játszik szerepet, itt majd à törvény játszik szerepet, amely alkalmazásában megfenyíti azokat, ha kiderül reájuk, hogy bűnösek. De független a bűnvádi eljárástól, független azoktól a megtorló lépésektől az, amit meg kell tenni a politikai belátás, az ország- érdeke, a közvélemény bizalma szempontjaiból. Hogyan legyen bizalom az ország rendészete iránt, -amely az egyik legnagyobb faktor itt, amikor azt látjuk, hogy magának a rendészetnek centrumában nincsen rend, ahol megtörténik az, hogy legitim vállalkozók nem jutnak munkához és egyesek a rokonság illegitim módjain keresztül busás keresethez jutnak? De ha még itt megállhatnánk, azt mondanám, előfordulhat ez szórványosan. A konzekvenciák szempontjából bocsásson meg a t. Házv hogy múlt ügyekre visszatérjek, de azt a példát, mint kiemelkedő oéldáját a politikai korrektségnek, fel kell említenem, hogy amikor a, honvédelmi minisztérium kötelékében csak a szele mutatkozott annak, hogy bizonyos szállításoknál illegitimitások történtek, akkor a miniszter úrnak első dolga volt az, ihogy othagyta állását, annak ellenére, hogy tisztáíbbkezű, korrektebb férfiú még nem ült soha miniszteri székben, mint Csáky gróf. Ezt á megkülönböztetést észlelni és ezt a politikai érzéket kitermelni á jelen esetben is feltétlenül szükséges. Ha tehát én úgy látom, hogy a mélyen t. belügyiminiszter úr nem bír azzal á belátó képességgel és azzal az ellenőrző és mindenre kiterjedő felügyeleti érzékkel, amely prevencióképpen kell, hogy megakadályozza az állam háztartásában az ilyen jelenségeket, amelynek nem szabad eltűrnie azt, hogy ilyesmi bekövetkezhessek s mikor a miniszter úr maga nyilatkozik olyanképDen, hogy jelentéseket kapott erről, látta ezeket, maga mondta, hogy tudott arról, hogy ilyen rokonsági kötelékeken alapuló vagyoni összeköttetések voltak: akkor ennek a konzekvenciája itt az ország^ színe előtt, a Képviselőház előtt nem lehet más, mint a parlamentáris következmények levonása. (Farkas István: X5"gy vanî Úgy van!) Méltóztassék azonban megengedni, hogy néhány megtörtént tényt mondjak el, amelyekből ez a kérdés még jobban megvilágoso-