Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

492 Az országgyűlés képviselőházának Ul például még a néma filmek legutóbbi gyártása idején egy vakmerő filmgyártó Steinhardt a fővárosi filmgyárba mert filmet gyártani, akkor a cenzúra betiltotta ezt a filmet. Később azután engedélyezte, de kontingens jegyet nem adott neki* holott á t. miniszter úr éppen a hazai filmgyártás elősegítésére adja ezeket a kontingens jegyeket, 20 jegyet egy némafilm után, hangosfilm után 40 jegyet, ami 60.000 pengő segítésnek felel meg. Ezt Steinhardt nem kapta meg, mert rossz fiú volt, mert nem a Hunnia filmgyárban készítette a maga filmjét, hanem a pedagógiai intézetnél, a fővárosnál. Más oka ennek nem lehet, mert ha engedélyezték oltóbb, akkor nem járt volna neki a kontingens is, ami minden magyar filmterméknek jár, s aminek hivatása elősegíteni a magyar filmgyártást. Erre a miniszter úr büszkén hivatkozott is múltkori interpellációmra adott válaszában. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Pakots József: Kérem, t. miniszter úr, tegye lehetővé azt, hogy a magántőke érvényesülhessen és hogy a hangosfilmgyártás megkezdődhessék. Lelkiismeretlenség volna, hogy amikor már a tőke felkészülten áll arra, hogy ilyen fontos iparág útjait megnyissa, akkor a bürokrácia és a hivatali elfogult szempontok miatt nem tudna a magántőke érvényesülni és a filmipari alap azt a jogot arrogálná magának, hogy csak Ő gyárthat és amíg ő nem gyárthat, addig más magántőkés se nyúlhasson a filmgyártáshoz. Kérem a t. miniszter úr megnyugtató válaszát. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Képviselőtársiam előszeretettel foglalkozik filmügyekkel — aimi igen örvendetes tény — és nem az első alkalommal interpellál engem ebben a kérdés/ben. Én egészen nyíltan és őszintén megadom képviselőtársaim feltett kérdéseire a felvilágosítást. A filmipari alap e Ihat ár ózta, hogy beszélőfilm felvevőkészüléket szerez be. Erre kapott is egy ajánlatot, de hogy milyen gépet fogunk vásárolni, Tobis-gépet, vagy amerikai gépet, vagy német gépet, erre vonatkozólag természetesen nem nyiilatkozhatom; az ajánlatoktól fog függni, hogy melyik az előnyösebb, melyik a jobb és alkalmasabb animai viszonyok között. Mi semimiiféle lekötöttségben semmiféle gépre nézve nem vagyunk; imi tényleg a berendezkedést az összes filmipari szakmával kapcsolatos tényezők óhajtására tesszük, de a magunk részéről is szükségesnek látjuk, hogy ebben az irányban valamit tegyünk. Hogy edddg nem tettünk, annak nem az volt az oka, hogy nem volt szándékunkban tenni, de ki kellett várnunk, ki kellett böjtölnünk azt az időt, míg megtaláljuk a legjobb géptípust, hiszen nem sok ilyen típus van. Tulajdoniképpen nem is vásárlásról van szó, mert nem adnak el ilyen gépeket, — mint talán képviselőtársaim, aki saakértő ebben a kérdésben, tudni is fogja — hanem csak bérletként adják. Ennek megvan a maga különös üzleti oka, hogy miért teszi ezt éppen úgy az egyik, mint a másik gyár. A gépet tehát tulajdonképpen megveszi az ember, de az nem lesz örök tulajdona, hanem majdnem úri bérletben kapja, ha lefizette az egész összeget. Mondom, elhatároztuk, hogy a filmipari alapnál gondoskodni kell megfelelő tőikéről. Ennek előteremtését megtaláltuk a kölcsön útján, amelynek fedezéséről viszont a megváltoztatandó rendelettel kívánunk segíteni, amely könnyeblhülést jelent úgy a némafilmekre, mint részben a hangosfilmekre Is. A hangosfilmekre 3. ülése 1930 június 25-én, szerdán, ez a könnyítés nem olyaji nagy, mint a némafilmekre, a hangos filmeknél körülbelül a jelenleginél 5—15% között mozog az a könnyítés, amelyet el akarunk érni és annak ellenére, hogy ezt a könnyítést behozzuk, megkapjuk az alapot arra, hogy ennek a kölcsönnek megfelelő törlesztéséről gondoskodhassunk, de kapunk itt olyan tőikét is, amellyel a termelést, magát a gyártásít is elősegíthetjük. Ez volt mindig a mi koncepciónk és elgondolásunk, mert ismerjük azt a szegénységet, hogy a filmgyártással foglalkozóknak sem áll rendelkezésükre az a tőke, amely kívánatos volna, mint ahogy más téren is nélkülözik a mai súlyos gazdasági viszonyok kH/ött a szükséges invesztíciós tőkéket. Egy része ezeknek a befolyó jövedelmeknek a felveendő kölcsön törlesztésére fordíttatnék, a másik része, majdnem ugyanannyi — az egyik 800.000 pengő, a másik 240—250.000 pengő összeg - fordíttatnék a magyar filmgyártás felsegítésére. Ha több ilyen film. volna gyártható, akkor kisebb öszszegekkel segíthetnénk, ha kevesebb film gyártáséról van szó, 'akikor esetleg nagyobb összegekkel is tudnánk az egyes filmgyának segítségére menni. Természetesen nem à font perdu, hanem úgy, hogy visszakapnánk. Mi feltétlenül * súlyt helyezünk arra, hogy megkapjuk és így az összegek állandóan .a filmtermelésbe legyenek befektetve. Képviselőtársam hiviatkozik arra, hogy a magántőke is érdeklődik ilyen gép iránt, és mivel egy gép van és két érdeklődő, most az iileto nem tudja, hogy kinek adja oda ezt a gépet, és kéri. hogy ebben az irány h an bizonyos elhatározásra jussunk. Ki j elértem azt, hogy vásárolni szándékozunk, dV hogy Tobis gépet-e vagy más gépet fogunk vásárolni, ez az ajánlatoktól fog függni, amire nézve természetszerűleg nem tudok nyilatkozni és nem is volna ielyes, ha ebben az irányban bármiféle vonatkozásban is, üzletről lévén szó, nyilatkozatot tennék. A képviselő úr hivatkozik egy kijelentésemre, amelyet nem tartott érdemesnek citálni, mint ahogy érdemesnek tartotta az ő kijelentésére hivatkozni. Második kérdése arra vonatkozik, hogy hajlandó-e a miniszter úr az egyik korábbi interpellációban adott ígéretét megtartani? Én kikerestem ezt az ígéretemet, amely állítólag képviselőtársamnak egy interpellációijára adott válaszomban foglaltatott. Ezt az ígéretet állom ma is, ha tetszik, szó szerint, ha tetszik, betű szerint. Kijelentésem a következőiképpen szól (olvassa): «Kijelentem, hogy amennyiben a magántőke a filmgyár tásba intenzive belekapcsolódnék, amennyiben hajiadó a gyárnak modern felszereléssel való fenntartását biztosítani, és végül, amennyiben a magántőke a gyárnak igénybevételét külföldi viszonylatban is versenyképes áron garantálja, a magam részéről készséggel hajlandó leszek a Hunnia Filmgyár Részvénytársaságot megszüntetni, a gyárat eladni és a filmipari alap tevékenységét kizárólag a gyártó, vállalkozó finanszírozására, szóval a termelési hitelek kiadására korlátozni. Ez a célunk és szándékunk». Ezt mondottam f. évi február 12-én a 352, ülésben s ez megtalálható az említett ülés Naplójának 59. oldalán. Képviselőtársam tehát vagy nem jól emlékszik ezekre... (Pakots József: Jól emlékeztem. Rendben van!) Akkor rendben van, csakhogy a képviselő úr másképpen interpretálta a második kérdésiben adott ígéret megtartását, amely szerint egyetlen fillér közpénzt sem lehet filmgyártásba