Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának Ul filmipari alap hajlandónak nyilatkozott arra, hogy ezt a gépet megvásárolja. Közben májhosszú hónapokon keresztül az érdekeltek, még pedig a Színészszövetség, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, a Nemzeti Film Egyesület üléseket tartott és állandóan felpanaszolta, hogy nincs filmgyártás, hogy egy csomó ember kenyér nélkül van és hogy egyéb nemzetgazdasági szempontokból is fontos volna a termelés megindítása. Deputációzás is volt a miniszter úrnál. A miniszter úr a küldöttségeknek azt felelte, hogy ő ebben a pillanatban nem tehet semmit, abban' a pillanatban azonban, mihelyt a magántőke jelentkezik, megindulhat a filmgyártás, esetleg, ha majd a filmiipari alap tud magának szerezni ilyen hangosfiknfelvevő gépet,, akkor a filmgyártók hozzá foghatnak munkájukhoz. Nem tudom, hogy szó szerint ugyanezt mondta-e, de értelme csak ez lehetett, nem is lehetett más, mert hiszen azóta sem történt semmi e kérdésben, tehát nem adhatott pozitív választ. Most az történt, hogy több filmgyáros jelentkezett azzal az ajánlattal, hogy ők gyártani afcarnalk és ilyen több jelentkezett a filmipari alapnál is. A gyártás azonban nem indulhatott meg, mert az ehhez való eszköz, a hangos felvevő készülék nem állt rendelkezésükre és a hozzá szükséges berendezések nem készültek el. Ennek a szomorú 'helyzetnek kedvezőbb megoldása volt kilátásban akkor, amikor a pedagógiai filmgyár új vezetője állt a dolgok élére, aki tudvalevőleg szakember, aJki a hangos filmgyártásnak minden módjával tisztában van. Akkor a filmgy ártók felkeresitek ezt az urat és azt mondották, hogy a pedagógiai filmgyárban lehetne talán a hangosfilm készítését megkezdeni. Ök hajlandók erre megfelelő tőkét rendelkezésre boesátani, csak tessék egy hangos felvevőkészüléket beszerezni. Erre az illető úr kijelentette, hogy neki erre módja nincs; mert hiszen közpénzből ilyen felvevőkészüléket nem tud a fővárossal megvásároltatni, próbáljanak magántőkét szerezni erre a célra. Legutóbb jelentkezett is magántőke ennél a szakembernél azzal, hogy hajlandó ilyen gépet megvásárolni, és aztán bérbeadni megfelelő napibér, megfelelő műtermi bérösszegek mellett. Ezen az alapon az egész kérdés oda került a Tobis-konszern ittlevő képviselője, a SiemensSchuckert főmérnöke, Szigethy főmérnök elé, aki rendelkezik azzal a géppel, amelyről szó van. Tudniillik a Tobis cég összesen kilenc felvevőkészüléket készített ebben az esztendőben és éppen magyarországi képviselőjének kérésére egy ilyen gépet rezervált Magyarország számára. Ez a főmérnök volt az, aki az ajánlatot megtette a filmipari alapnak, onnan kapta a. bíztatást. Minthogy azonban szóbakerült az a magántőke, amely szintén megvásárolná ezt a gépet, ennélfogva ismét a filmipari alaphoz fordult és kérte, hogy rendelkezzék és diszponáljon, megveszi-e a gépet vagy nem. A filmipari alap ismét kijelentette, hogy ő szándékozik gépet vásárolni, ennélfogva ez az ügylet a magántőkés részéről természetesen lezáratott, lehetetlenné vált. Ezt azért kell elmondanom, mert nem az a célj ci et filmipari alapnak, hogy megakadályozza a magántőkének ilyen anyagi befektetésiét hangos felvevőkészülék beszerzése irányában. Ellenkezőleg,' fel kellene szabadítani erre minden magántőkét, hogy tessék vásárolni, ha van vállalkozási kedv, hogy ezen alapon a filmgyártás megkezdődjék. Ez a fő3. illése 1930 június 25-én, szerdán. 491 mérnök azonban nem mert ebben a kérdésben diszponálni. Érthető okokból nem meri a gépet eladni, mert van egy lekötöttség a filmipari alappal szemben, amelyet még alátámaszt az, hogy a hatalmas kormány, a hatalmas belügyi kormány áll a filmipari alap mögött és egy ilyen cég nem kíván a belügyi kormánnyal esetleg nem szívélyes viszonyba kerülni akkor, amikor ő az ajánlat folytán tárgyalást folytatott és az az ígéret tétetett, hogy meg fogják vásárolni a fel vevőgépet, tehát nem sztornírozzák ezt az ügyletet, amely voltaképpen csak ajánlat formájában fekszik a filmipari alap előtt, a magántőke pedig teljesen elesik attól, hogy fel vevőgépet vásároljon. A miniszter úr annakidején azt válaszolta nekem, hogy jöjjön az a magántőke, hajtsam én föl azt a magántőkét, amely nem kíván jelentkezni és akkor meg fog indulni a filmgyártás. Most, mikor arról van szó, hogy a magántőke jelentkezik, a filmipari alap magatartása akadályozza meg, hogy ez * a magántőke megszerezze azt a felvevőkészüléket, amely mellett megindulhat a filmgyártás. Egy ilyen hangos felvevőgép ára körülbelül 300.000 márka ab Berlin. Annak a gépnek a berendezése, amelyről szó van, ennyi összeget reprezentál. Műteremnek ennek- a készülékkel való berendezése összesen körülbelül 600.000 pengő befektetést jelent. Ez a pénz rendelkezésre áll a magántőke részéről, de nem tud az üzletbe belebocsátkozni, mert az az egyetlen rendelkezésre álló és azonnal leszállítható gép — ezt hangsúlyozom — nem adható el számára, mert a filmipari alap igényt tart rá, ezt az igényét még mindig fenntartja, ez az eladó céget feszélyezi és addig nem kíván a magántőkével tárgyalást folytatni. Igen t. miniszter úr, ha csakugyan áll a megállapítása, hogy a magántőke megmozdításával lehet a filmgyártást megindítani s hogy az állam, a filmipari alap nem akar akadályt támasztani ez ellen, akkor miért nem tesz a filmipari alap nyilatkozatot arra vonatkozólag, hogy azt a gépet tessék eladni, tessék a vevőnek azonnal átadni a gépet. Akkor semmi ' probléma nincs, akkor megindulhat a filmgyártás. Éppen erre akarok rámutatni. A filmipari alap magtartása akadályozza meg azt, hogy nemzetgazdasági szempontból és a hazai filmipar fellendülése szempontjából is rendkívül fontos iparág nem tud boldogulni, mert a bürokrácia szempontjai mellett lehetetlenség a magántőkének érvényesülnie, lehetetlenség hozzányúlni a kérdéshez. íme, ez az eset is illusztrálja ezt. A filmipari alap megvehetne egy hangos felvevőgépet és megvehette volna már eddig is, a pénz rendelkezésére áll. Ügy tudom, hogy hitel útján kívánta ezt az összeget megszerezni és a filmpari alap azután úgy is ennek az amortizációs törlesztését meg fogja találni a gyártásban, a Hunnia filmgyár műtermének bérbeadásánál. Még egyet állapítok meg miniszter úr. Az illető szakma nem a legnagyobb bizalommal és nem a legnagyobb jóérzéssel lép érintkezésbe a filmipari alappal, mindig érzi Jiogy ott a hatalom súlya nehezedik rá. Már pedig az üzlet ezt nem szereti, az üzleti magántevékenység szereti a maga ötleteinek és a maga akciójának teljes, szabad érvényesülését s ott, ahol bürokráciával találkozik, lehetőleg visszahúzódik. Érdekes, hogy a filmipari-alap mennyire féltékeny arra, hogy a hangos filmgyártásnak kizárólagossága az ö érdeme legyen. Amikor