Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának 413. Az engedélyek meghosszabbítása és egy új engedély beiktatása tehát nemzeti energiaveszteség szempontjából veszélyt nem jelenít. A kivándorlási hajlamot elsősorban nehéz kereseti viszonyaink indokolják. A kanadai kormány bevándorlást korlátozó politikával szemben a belügyminiszter úr Argentínában földmunkásokkal és aratómunkásokkal kísérletezett. Kísérlete kellő eredménynyel nem járt és nem járhat legfőképpen azért, mert a nagyösszegű útiköltség az időszaki munkások keresletének nagyrésaét felemészti. A miniszter úr ennek folytán a francia munkapiac felé fordult munkaerőfeleslegünk keresethezjuttatása céljából. Erre vonatkozólag a két állam kereskedelmi miniszterei között megegyezés jött létre, melynek eredményeképpen selyemgyári és bányamunkásokat sikerült szerződtetnünk, sőt kilátásunk van mezőgazdasági munkások szerződtetésére is. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a belügyminiszter úr a kivan do rlási bizottság 1928. évi jelentésében már említett párisi magyar otthonunk építkezését befejezte és az épületet folyó évben rendeltetésének átadta. A magyar otthoniban bőségesen felszerelt ingyenes orvosi rendelő és iskola működik, könyvtára, társalgója és tornaterme & párisi magyarok kulturális és társadalmi életét szolgálja. A jelek után ítélve, minden reményünk megvan arra, hogy párisi házunk ott élő testvéreinknek valóságos otthona legyen. 1929. évben a belügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve a mezőgazdasági kamarákat bízta meg . a kivándorlási ügyek terén való közreműködéssel. A kamarák készséggel fogadták a megbízást s máris észlelhető tevékenységük értékes eredménye, meiylyel a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetségének és a Leánykereskedelem elleni Egyesületnek évek óta folyó hasznos közreműködéséhez csatlakozik. A kivándorlásit ellenőrző tevékenység 1928. év folyamán a belügy- és külügyminisztériumok között megoszolván, az ország határain túl a belügyminiszter úr az elmúlt két évben csupán az európai kikötők és hajók ellenőrzésével foglalkozott. Minthogy a haj ós vállalatok között élénk versengés folyik, a hajóépítési tehnika rendkívül fejlődött és a kivándorlókat szállító régi hajók pedig a háború alatt majdnem mind elpusztultak, — a Transatlantique forgalomiban jelenleg közlekedő hajók úgyszólván kivétel nélkül megfelelőek ós a belügyminiszter úr kiküldötteinek osalk elvétve volt alkalma a kivándorlók elhelyezése, szállítása és ellátása tekintetében kifogásokat tenni. Itt említjük meg, hogy a kivándorlók gyámolítására, a már eddig kiadott hasznos útmutatókon, naptárakon, szótárakon felül, a belügyminiszter úr, újabban dr. Karezag László egyetemi magántanár népies modorban írt s a tengerentúli, főleg a tropikus államokban fellépő betegségek elleni védekezés szempontjából hasznos füzettel látja el a kivándorlókat. Jelentésünkhöz három statisztikai kimutatást mellékelünk. Az első az 1921. évtől 1929. év végig tartott tengerentúli kivándorlás adatait tartalmazza, a második a múlt év folyamán kivándoroltaknak az egyes törvényhatóságok közötti felosztását tünteti fel, a harmadik azt mutatja, hogy az 1929. évben kivándoroltak miként oszoltak meg az egyes hajósvállalatok között. Ezeket az adatokat kiegészítjük azzal, ülése 1930 június 25-én, szerdán. 479 hogy f. évi január hó 1-től június 18-ig az Egyesült-Államokiba 466, Kanadába 2013, Argentínába 273, Braziliába 79, Uruguayba 294, a többi délamerikai államba 58, Észak-Afrikába 4, Palesztinába 4 személy, összesen 3191 személy vándorolt ki. Beszámoltunk még árról is, hogy 1928. évben 18 és félmilliót, 1929. évben pedig 19 milliót küldtek haza kivándorlóink tengerentúlról. Hogy e tekintélyes összegeket nem tekinthetjük tisztán idegenben dolgozó testvéreink munkája megtakarított gyümölcsének — arra már a kivándorlási bizottság 1928. évi jelentésében rámutattunk. Visszavándoroltak 1928-ban 323-an, Í929ben 613-an, a folyó évben 154-en. Kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a visszavándorlók túlnyomórészben olyanok voltak, kik munkahiány, vagy egyéb körülmények miatt nem érvényesültek s kénytelenségből tértek haza. Jelentésünk befejezéséül megemlítjük, hogy a belügyminiszter úr engedélyt adott a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének, hogy a Magyar Kivándorlókat és Visszavándorlókat Védő irodában kirendeltséget állíthasson fel. Ez az intézkedés elsősorban a ki- és visszavándorlók altruisztikus alapon való pénzváltását szolgálja, de megveti alapját annak is, hogy a szerencsés visszavándorlók földvásárlási szándékukat ez intézet útján lebonyolíthassák. A bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a belügyminiszter úr jelentéseit tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Nincs senki feljegyezve ! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát hezárom. A belügyminiszter úr nem kíván szólni. Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt jelentést tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi és hasonló eljárás céljából ar Felsőházhoz teszi át. Minthogy napirendünk anyaga • ezzel kimerült, előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása; 2. az 1930. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslat, valamint 3. a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal 1929/30. és 1930/31. évi (munkatervéről a miniszterelnök jelentésének tárgyalása. A napirendhez ki kért szót? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az elnök úr által előterjesztett napirenddel szemben, illetőleg annak kiegészítéséül javaslom még, hogy méltóztassék napirendre tűzni azt az indítványt, amelyet Farkas István képviselőtársam nyújtott be, amelyet többen is aláírtunk és amely a következőkép hangzik (Olvassa): «Indítvány a közszállítási visszaélések megvizsgálására ki küldendő parlamenti bizottság tárgyában. Tekintettel az utóbibi időkben egyre nagyobb méretekben elterjedt kőszállítási visszaélésekre, amelyek súlyosan aláásták a közélet tisztaságát és roppant nagy erkölcsi és anyagi kárt okoztak az országnak, indítványozzuk, 68*