Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

476 Az országgyűlés képviselőházának U adták {Ügy van! jobbfelöl.), annak ellenére, hogy ez a község csak részben színmagyar, — lelkileg mindenki az —a nyelvet tekintve, sok a bun^evác, a község egyharmada, azután vannak németek, de mondom, az egész község kivétel nélkül fényesen megállta helyét, kitartott a magyar állameszme mellett. Tartozom ezt kijelenteni, amikor ettől a községtől fájó szíviviel kénytelen vagyok búcsút venni. Ez a község megérdemli, hogy t. képviselőtársaim meghallják a számból, hogy milyen hazafiasán, becsületesen viselkedett a megszállás alatt. (Éljenzés és taps jobbfelöl) Most, hogy ez a község politikailag elszakad tőlem és Baja városaihoz fog tartozni, ebbe a fájdalmias érzésbe egy kis megnyugvás is vegyül azáltal, hogy most a szülővárosomhoz kerül, szülővárosomba lesz beosztva politikailag és közigazgatásilag. Remélem, hogy szülővárosom, Baja város vezetősége által meghozott intézkedések rövidesen el fogják felejtetni azokkal is, akik nem szívesen csatlakoztak Bajához, hogy ellenük dolgoztak, amikor nem Baját választották, hanem máshova akartak csatlakozni. Ez a község el van maradva -— mint ahogy Pest megye déli része mindig el volt hanyagolva—iskola szempontjából; óvodája nincsen, iskolaépülete düledező, az utcái porosak, sárosak. Remélem, hogy Baja város a község csatlakozása után a községnek nemcsak a város címet adja meg, hanem a város jelleget is és mindazokban a jótéteményekben, mindazokban a kulturális jótéteményekben részesíti, amelyek egy várost megilletnek. Remélem, hogy Bajaszenitistvan áldani fogja azt a napot, amelyen a törvényhozás bölcsesége őt Bajához csatolta. T. Képviselőház! Még csak egy kérdést legyen szabad megemlítenem, és ez az, hogy Baja város alatt nyolc kilométerre fekszik Szeremle község, amely fokozottabb mértékben érzi a távolságokat, mint Bajaszentistváin, mert hogy Szeremle községbeli ember Bácts megye alispán^ ját megláthassa, a főszolgabírónál megjelenhessék, adóját fizethesse, nagy utat kell megtennie, holott Baján minden hivatal mellett el kell mennie, hogy azután költséggel, fáradsággal elérje azt a célt, amelyet el akar érni. Arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy tegye meg a legközelebbi lépést és hozza a Szeremle. község átcsatolására vonatkozó javaslatot is a t. Ház elé. Egyébként a javaslatot őszinte elismeréssel fogadom és azt megszavazom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szóliásra következik? Perlaki György jegyző: Láng János! Láng János: T. Képviselőház! Egészen röviden csak elvi alapon akarok hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz. Amikor előre bocsátom, (hogy üdvözlöm a belügyminiszter urat, hogy végre elhatározta magát arra, hogy sok megfontolás után Bajaszentistvánt Bajához csatolja, a magam szempontjából végtelenül örülök annak, hogy nem Bács megye fogja megkapni Bajaszentistvánt, mert teherbíróképesség szempontjából ma Csonka-Bácskához tartozik ,pedig tudjuk, hogy kétthármad részét jugoszláv impérium alá sorolta a trianoni békeszerződés. Ha azonban itt tartunk, nem mint utóörököse Meskó képviselő úrnak, mert Bajaszentistvánt én fogom örökölni előreláthatólag, de ha már itt vagyunk, Szeremle községről szeretnék beszélni. (Meskó Zoltán: Nem tudom, nem ott fogok-e fellépni. — Derültség.) Szeremle községről Meskó t. képviselőtársam szintén megemlékezett. A helyzet ténylag az, ' 3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. t. miniszter úr, hogy Baja alatt 6—7 kilométernyire fekszik ez a község, az adóhivatala Kiskőrösön van, a fŐszolgabírája^ Kalocsán, a pénzügy igazgatósága Kecskeméten, az alispánja pedig Budapesten. Főispánt és alispánt ők sohasem látnak. Ez a helyzet a Duna régi folyásának, a Duna régi medrének változásából állt elő. Ezt a gondolatot azonban tovább szeretnem fűzni és talán lehetséges nyerni valamit ezen a gondolaton. Méltóztatik bölcsen tudni t. miniszter úr, hogy Bácsborsod határa 25.000 holdat tesz ki. Ebből a 25.000 holdból 5000 hold Katymár község alatt fekszik és lehúzódik egészen a jugoszláv határig. Bácsborsod község egyik utcája az anyaközségtől 12 kilométernyire fekszik egészen bent Katymáiron. Szeretném, ha a miniszter úr megfontolás tárgyává tenné, amit mondok, hogy Bácsborsod község egyik utcája 12 kilométernyire fekszik az anyaközségtől bent Katymár községben. 5000 holdja pedig 6—8—12 kilométernyire Katymár alatt fekszik, a jugoszláv határon, tehát az anyaközségtő]. körülbelül 20—25 kilométernyire. Most méltóztassék elképzelni, hogy azok a gyerekek, akik óvodába, iskolába járnak, a Katymár község közvetlen közelében fekvő uccából, mindnyájan a katymári iskolát és óvodát veszik igénybe, viszont azonban semmiféle teherhez hozzá nem járulnak. Méltóztassék elképzelni azt az embert, aki Katymáron túl körülbelül 8—10 kilométernyire lakik, ha adót akar fizetni, annak Katymár községen keresztül kell mennie 8—10 kilométert, és körülbelül 10—12 kilométernyire az anyaközségbe kell bemennie. Méltóztassék elképzelni ezt a helyzetet közrendészeti, közegészségügyi szempontból, prevenció szempontjából, nyomozás szempontjából, haláleset, vagy pedig csak egy marhalevél kiállítása szempontjából, micsoda időveszteséget jelent ez annak a gazdának, aki a jugoszláv határon, körülbelül 20 kilométernyire lakik a saját községétől, ellenben a közbeeső községtől alig 6—7 kilométernyire. Hozzátartozik ehhez az, amire az előbb is súlyt helyeztem, a teherbiróképesség megoszlása. Katymár község kétharmadait, körülbelül 5000 holdat, átcsatolták Jugoszláviához, viszont Bácsborsod községnek , 5000 holdja fekszik Katymár község alatt, ezt nem csatolták át. Méltóztassanak a határt úgy elképzelni, — hogy közönségesen fejezem ki magam — hogy az egész cikk-cakkosan halad, egyes birtokokat átcsatol, másokat pedig Magyarországon meghagy. A határ természetesen semmi más, mint egy pár kukoricaszár, vagy egy pár napraforgószár; én magam is jártam kint a határon. Az én tiszteletteljes kérésem tehát az volna, hogy miután ilyen kérelem fekszik Katymáiközség részéről az alispán pártolásával a belügyminisztériumban, méltóztassék ezt a kérdést megfontolás. tárgyává tenni, már csak azért is, hogy a terhek jobban oszoljanak meg, hogy a teherbíróképesség nagyobb legyen. Katymár község igen sokat produkált az utóbbi 9—10 évben különösen kulturális és szociális szempontból, de teheribíróképessége annak elleniére, hogy a lakosság semmitől sem irtózik, semmitől sem fázik és minden áldozatot meghoz, végre mégis csak ki fog merülni. Ugyanilyen a helyzet az én kerületemben Hercegszántón, a mohácsi szigeten. Ez Mihálffy képviselő urat fogja érdekelni, mert el akarok rabolni tőle egy területet. (Meskó Zoltán: Rablás nincs megengedve! — Derültség.) Azt hiszem, szívesen át is engedi. Pacsi-