Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
Az országgyűlés képviselőházának U13. ülése 1930 június 25-én, szerdán. 471 ron sorsát; utána azt az országrészt lehasították Magyarország 1 testéről és most Burgenland néven az osztrákoké. Az ott született állampolgárokat, 1923-ig Csonka-Magyarország területéhez tartozván, magyar állampolgároknak ismerték el. 1923 után, amikor lehasították ezt az országrészt, megkezdődött a szigorúbb ellenőrzés; elkaptak egy-egy ilyen embert és megkérdezték, hogyan került ide. Az elmondta: ott születtem, mondjuk Németkeresztnron, az 1923-ig Magyarország területéhez tartozott, tehát addig magyar állampolgár voltam. Már 1923 előtt letelepedett valamely magyar városban és ennek ellenére beköltözési engedélyt kérnek tőle. Hiába szabadkozik: hogyan jön ő ehhez a megtiszteltetéshez? A rendőrhatóság makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy: tessék nekem beköltözési engedélyt produkálni! Most megindul a hajsza. A szegény ember szalad ide-oda, összehozza a szükséges okmányokat, behozza a belügyminisztériumba, ha rendészeti ügyben nincs ellene kifogás, akkor a belügyminisztérium átutalja a népjóléti ' minisztériumba, mint amely ezekben a kérdésekben dönt. A népjóléti minisztérium pedig évek óta elvből nem ad beköltözési engedélyt; a legtöbb esetben ráírja az aktára, hogy: ez évben további beköltözési engedélyek nem adatnak ki. Ez az ember Magyarországon szülelet, 1923-ig magyarországi illetőségű volt, azt az országrészt elhasították, tehát még optálni sem volt módjában, mert hiszen 1923-ig magyar állampolgár volt és ennek ellenére beköltözési engedélyt kérnek tőle. Ha az ilyen állampolgártól beköltözési engedélyt kérnek és járatják vele a kálváriát, hogy szerezze be a szükséges okmányokat, akkor a legelemibb, amit elvárhatunk a minisztériumoktól, akár a belügyminisztériumtól, akár a népjóléti minisztériumtól, hogy az ilyen embernek a beköltözési engedélyt adják ki, mert az 1923. évig magyar állampolgár volt, Magyarország területét el nem hagyta, tehát nem külföldről jött ide, hanem itt volt. Micsoda jogcímen kérnek tehát tőle beköltözési engedélyt, és ha már kérnek, akkor micsoda jogcímen tagadják meg tőle a beköltözési engedélyt és hagyják évről-évre lógni és fizetni azt a nehéz összeget, amelyeket már Györki t. képviselőtársam kifogásolt. Ez tehát az egyik típus. A másik típus: Negyvennégy évig szolgálta egy magyar pénzügyi tisztviselő az államot. Megbetegszik, meghal. Eltemetik; Özvegyének — három gyermekkel maradt itt — éppen elég gondja volt kis holmijukat összeszedni, 1923-ban át tudott jönni Magyarország területére, ahol született, ahol férjhezment, ahol családját megalapította és ahonnan átköltözött olyan területre, amelyet közben elhasítottak az országból. Az asszony tehát átjön ide és nyugdíjért folyamodik. Elutasítják, sőt ki akarják* az országból utasítani arra való hivatkozással, hogy mar nem magyar állampolgár és 1921 után, tehát a trianoni szerződés megkötése után jött be. Az asszony lót-fut fűhöz-fához, közjegyzői okirattal lemond a férje után neki járó nyugdíjról, — megjegyzem, negyvennégy évi szolgálata volt a férjének. — megszerez legalább másfél kiló súlyú okiratot és ennek ellenére 1924 óta, hat év óta ez az asszony nem tudott beköltözési engedélyt kapni. S minthogy beköltözési engedélyt nem tud kapni, ilyet a népjóléti miniszter számára ki nem ad, ennek következtében visszaihonosítása is lehetetlenné vált, mert a visszahonosításnak legfontosabb alkotó eleme a beköltözési engedély, Meg kell szüntetni azt a méltatlan játékot, amely a népjóléti minisztérium és a belügyminisztérium között folyik. Meg kell szüntetni ezt a futballozást két kapura. Meg kell ezt szüntetni azért, mert nem méltó a magyar államhoz, hogy negyvennégy évig szolgált tisztviselője Özvegyének, akinek nincs más vágya, minthogy Magyarországon éljen, mert nem akarja, hogy fiai idegen hadseregben szolgáljanak, hat év óta visszatartsák a beköltözési engedélyét. S ez típus, mert ilyen eset több van, persze azzal a különbséggel, hogy nem éppen negyvennégy évet szolgált az illető, hanem valamivel kevesebbet. Egy másik eset — és ez a legfelháborítóbb — a következő. Nem színezem ki, ridegen mondom el. Egy magyar házaspár leánya férjhez megy egy ol"an fiatalemberhez, akinek szülei talán negyven évvel ezelőtt vándoroltak be Magyarországiba, állításuk szerint meg is szerezték a magyar állampolgárságot és a budapesti illetőséget. Egyszerre vizsgálgatni kezdik őket, hogyan^ kerültek ide. Az öregeket kiutasítják az országból és a fiatal házaspárt is. A fiatalember nem tud más nyelven, mint csaik magyar nyelven beszélni, hiszen itt született, itt nevelkedett, a szülei több, mint negyven évig éltek itt. Vele együtt kiutasították a fiatal asszonyt is. Volt nekik egy másfél éves gyermekük. Ezt az öregasszony gondozására bízták, hiszen a bizonytalanba nem vihették maglikkal a gyermeket. Elmentek innen az országból, letelepedtek Ausztriában, üzletet nyitottak és vidáman éltek ott. Egy szép napon meghívót kap az öregasszony a kispesti kapitányságra és ott tudtára adják, hogy: a kisfiút, a másféléves gyermeket tessék beszolgáltatni a rendőrségre, Rgy, ápolónő kíséretében elviszik a toloncházba és át fogják adni a szüleinek. Tessék elképzelni az öregasszony jajgatását! Még ezer szerencse, hogy a belügyminisztérium egy magasrangú tisztviselője, — nem mondok nevet, mert esetleg baja származik, — akiben több a szív, mint a hivatali kötelesség, intézkedett, hogy a gyermek átmenetileg, addig, amíg a szülei beutazási engedéllyel érte jöhetnek, nagyanyja, ápolásában maradhasson. Ha ez nem történt volna meg. akkor a gyermeket a kisüesti rendőrség útján beszolgáltatták volna a toloncházba és elvitték volna Ausztriába. A bürokrata kretén izmuknak tette ez. Másféléves gyerek lehet az államra veszélyes 1 ? Másféléves gyerek veszélyezteti a miagyar államirendet? Máisféléves gyerek elvesz valakitől kenyeret megélhetést? Ezeket a típusokat kívántam felemelíteui. S minthogy ez az új törvénytervezet nem javít a mai állapotúikon, nem teszi a magyar, vagy a vélt mm'eryar ál'laanpolgároknak a beköltözési engedély megszerzését könnyebbé, nem teszi itt tartózkodásukat elviselhetőbbé, nem szünteti meg azt a jogbizonytalanságot, amely ezen a téren van, a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Meskó Zoltán képviselő úr felszólalásábism azt mondotta többek között, hogy bűnt követ el az, aki addig, amíg honors munkás Magyarországon munkanélküli, külföldi munkás érdekében szót emel. (Bárdos Ferenc: Hánv magyar munkás van külföldön?) Meskó Zoltán képviselő úrnak felvilágosításul azt mondom. hogy akkor a belügyminisztérium ilyen bűnt már ismételten elkövetett, (Ügy van! Ügy van! 67*
