Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának £13. valamely vállalat által behozott munkaerők úgy viselkednek ebiben az országban, hogy az igazán nem méltó magálhoz a munkáshoz, nem méltó egy munkavállalóhoz, nem méltó egy igazgatóhoz vagy mérnökhöz, — hogy csak a vezető állásban lévő külföldről idehozott munkások vagy alkalmazottak esetét vegyem figyelembe — ezekkel szemben a belügyminiszter úr soha nem könyörtelen, itt mindenkor térdet, fejet hajt mindenféle gyári érdekeltség kívánalma előtt s nem fordult még elő, hogy csak egyetlen egy munkavállalást is ne engedélyezett volna Ugyancsak ezekből a padokból tette szóvá Kabók Laijos igen t. •képviselőtársam egy vagy másfél hómappal ezelőtt, amikor a Bedeauxrendszerről beszélt» hogy külföldről idejött mérnökök alkalmaztatnak egy gyárban, ahol a magyar munkaerőknek leghatalmasabb, legnagyobb kiszipolyozására vállalkoztak. Ezt meg is lehet érteni, mert azt az idegen mérnököt, munkavezetőt, vagy igazgatót — elsősorban csaik ezekről beszéled és ezeknek a kérdését akarom szóvátenni — aki idejön, igazán nem

( érdekli, hogy a magyar munkíás munkaerejének kizsákmányolása miképpen történik, hiszen neki semmi kapcsolata sincs ezzel az országgal, ennek az országnak dolgozó lakosságával szemben, ő a tőke rideg érdekeit képviseli abban a vállalatban, neki csak az a célja, hogy minél nagyobb munkateljesítményt tudjon felmutatni, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a magyar munkás kizsákmányolása, bérének leszorítása, munkaidejének meghosszabbítása érdekében micsoda könyörtelen intézkedéseket kell tennie. ' A napokban hoztak tudomásomra egy konkrét esetet, hogy egy nagy román vállalat itt lévő expozitúrájániak vezetője la legíkérlelhetetlenebb, a legikönyörteleneibib kizsákmányolást viszi véghez a imagia vállalatában, ott egyszerűen nem vesz tudomást a magyar ipartörvénynek, vagy miniszteri rendeletek rendelkezéseiről, hanem megszegi a vasárnapi munkaszüneti tilalmat, megszegi a záróra rendelkezéseit, megszeg mindent, mert abban a tudatban él, hogy ő külföldi államnak polgára, akivel szeműben a magyar kormány teljesen tehetetlen, mert nem mer vele szemben semmiféle intézkedéseket tenni. A magyar kormány hatalmát és erejét meg tudja mutatni mindig, amikor egy kisemberről van szó, de amikor szó van egy gyárváUalat vezetőségéről, amelynek háta mögött egy idegen érdekeltség áll, akkor egyszerűen térdet és fejet hajtanak és akkor megszűnik az a nagy erély, amelyet alkalmaznak mindenkor, amikor magyar állampolgárok érdekeinek megvédéséről van szó. Sokkal erőteljesebben védi a belügyminisztérium az idegen állampolgárok/at akkor, amikor kapitalista érdekeket szolgalmak, mint _ azokat a magyar miirnlkasakat. aikiik ilyen bajos árnak, ilyen kizsákmányoló embernek szolgálatába kénytelenek állani. Hia az igen t. belügyminiszter úr kíváncsi erre a konkrét esetre, szívesen rendelkezésére is bocsátom iaz adatokat. Nézzen utána ennek, mert tarthatatlan az, ami ennél a vállalatnál van és lehetetlennek tartom, hogy továbbra is tűrje, hogy körülbelül háromszáz magyar munkás kérlelhetetlenül és könyörtelenül ki legyen szolgáltatva egy idegen állaonpolgáirmak, alki — mondom — mindig abban bízik, hogy a kormány közegei kellő regarddial viseltetnek vele szemben, mint idegen állampolgárral szemben. Összegezve az elmondottakat, az az álláspontom, hogy ez la törvén y javaslat nem alkalülése 1930 június 25-én, szerdán. 467 mas ennek a nagy problémának megoldására, amelyet meg kell oldani különösen a trianoni békeszerződés után, amikor az egész állampolgárság kérdését újból kellene szabályozni speciális viszonyainikra való tekintettel. Méltóztasslanak elképzelni, nm imá&Ok a viszonyok, mint a trianoni békeszerződés becikkelyezése előtt voltak. Em debreceni képviselő vagyok, Debrecentől pár lépésre ott van az ország határa. Az ország határán lévő emberek a trianoni békeszerződés megkötése előtt összevissza házasodtak, őket különféle családi, gazdasági kötelékek a legszorosabban összekötik és ezeket a kötelékeket meni lehet máról holnapra elvágni. Mi mindig azon panaszkodunk, — és ez a panasz jogos is — hogy a trianoni békeszerződés lehetetlen határokat állapított meg az országra nézve. De amikor ezt panaszképpen felhozzuk a velünk szembenálló hatalmakkal szemben, akkor nem lenne szabad, hogy ennek az legyen a logikus következménye, hogy mi továbbfűzzük ezeket a lehetetlenségeket, és mi magunk állunk oda a trianoni békeszerződésben foglalt rendelkezések után és mé^ krudélisabban, még könyörtelenebbül bánunk azokkal az emberekkel, akiket a határ elvágott Magyarország mostani területétől, és ezekkel szemben semmiféle megértő gesztust nem tudunk felmutatni. (Jánossy Gábor: Ilyet nem lehet mondani, mert nem úgy van!) T. képviselőtársam, ön nem határszéli. (Jánossy Gábor: De igenis, az vagyok! Ott vagyok, ahol a leggyalázatosabb csonkítás volt Ausztria részéről!) Azon a részen ez még nem nyilatkozik meg ez... (Jánossy Gábor: Sehol sem nyilatkozik meg!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre:... olyan mértékben, mint amilyen mértékben megnyilatkozik KeletMagyarországon Bihar, Hajdú va^v Szabolcs vármegyében. Méltóztassék talán az ottani^ állapotokat figyelembe venni és akkor látni fogja, t. képviselőtársam, micsoda igazságtalanságok történtek ebben a tekintetben és ezeket az igazságtalanságokat a belügyi kormány még csak fokozza. Sokkal helyesebb lett volna ilyen állapotok mellett, ha a bélügyminiszter úr új honossági törvénnyel jön a Képviselőház elé, amely — mondom — a mai viszonyoknak megfelel, másrészt sokkal helyesebb lett volna, ha egyszerű adminisztratív, bürokratikus intézkedések szabályozása helyett érdemi intézkedésekkel jött volna, amelyekkel a munkavállalási tilalmi rendeleteknek kinövéseit lehetőleg lenyesegette volna, a beköltözési engedély kérdését szabályozta volna, a lakhatási kérdésekben pedig azokat a vexaturákat, amelyeknek az emberek ki vannak téve, megszüntette volna. f Minthogy a javaslat ezeket a rendelkezéseket, ezeket az intézkedéseket nem tartalmazza, azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Teljes mértékben és teljes egészében osztozom előttem szólott két képviselőtársam felfogásában. Nagyon természetes, hogy 9—10 esztendő után az ország a belügyi kormányzattól már mást várt volna ezen a téren, mint amit ebben az ijren t. belügyminiszter úr idehozott. Legfőbb ideje volna már annak, hogy az a barbár ázsiai állapot, amely ezen a téren van, megszűnjék. Barbárnak kell neveznem ezt.