Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

468 Az országgyűlés képviselőházának mert azok az esetek, amelyekről tudok, azok az esetek, amelyekben eljártam, igazolják és bizonyítják azt, hogy elképzelhetetlen sok esetben az az elbánás, amelyben egyeseket a hivatalos kezelés részesít. A trianoni intézkedés az országot fel­darabolja. Vannak sokan, akik a régi Nagy­Magyarország területén születtek, akik a régi Nagy-Magyarország területéről származnak, akiket nagyon sok esetben különösen akkor, ha nem az államvalláshoz tartoznak, idegeneknek minősítenek. Ezek azután a legszerencsétlenebb, Jeghallatlanabb, legkíméletlenebb vexaturák­nak vannak kitéve. De nemcsak ilyenek for­dulnak elő, hanem miután a vidéki hatóságok nagyon sok esetben elfogultak, olyan égbe­kiáltó igazságtalanságok történnek, amelyek­nek lehetetlenné tételére a belügyminiszer úr­nak már intézkedéseket kellett volna tennie. Többek között, hogy a sok közül egyet el mondjak, államvallásáról van szó ebben a pillanatban. A Pécs melletti bányatelepen a Dunagőzhajózási r.-t. vállalatánál történt a dolog. Hosszú évtizedekkel ezelőtt, talán több mint száz esztendővel ezelőtt, a bányához ide­genből, külföldről hoztak embereket. Az ősök itt letelepedtek, ivadékok származtak, az- iva­dékok megnősültek, itt voltak katonák, itt szolgáltak a magyar ezredekben, harctéren voltak, a harctéren kötelességüknek minden tekintetben eleget tettek. De hogy-Jiogy nem, valamiképpen az ottani hatóságoknak, az ottani rendőrfőtanácsosnak az illető íbányar munlkás nem tetszik. Akadékoskodik vele, mert szókimondó, az ottani rendőrfőtanácsos kisüti, hogy nem magyar állampolgár, miután nagy­apja valamikor 70—80 esztendővel ezelőtt vala­honnét Felső-Sziléziából jött Magyarországra. Ezen az alapon kiutasítási eljárás alá veszik, kiutasítják. Az illető megfellebbezi, de má­sodfokon is helybenhagyják a kiutasítást. Az ügy felkerül a magas belügyminisztériumba. A magas belügyminisztériumban a két egybe­hangzó alsóbbfokú hatóság intézkedése foly­tán helybenhagyják ezt a kiutasítási intéz­kedést. Kérdezem az igen t. belügyminiszter urat, helyesnek, jogosnak, emberiesnek tartja-e ezt az eljárást? Nem olyan eljárás-e ez, amelyet a legkeményebb szavakkal meg kellene itt bélye­gezni? (F. Szabó Géza előadó: Most már módja lesz rá ezen törvény alapján, de eddig nem volt mód két egyhangú határozatot megváltoztatni!) Mélyen t. előadó úr, eddig is volt mód rá, (F. Szabó Géza előadó: Nem volt mód!) mert leg­felsőbb fokon a belügyminiszter úr döntött. (F. Szabó Géza előadó: Nem volt mód!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Akkor elvárom joggal, sőt kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék Albrecht Ferenc péosb anya telepi lakos, (bánya­munkás kiutasítási ügyének végrehajtását ha­ladéktalanul felfüggeszteni, mert ez a szeren­csétlen nős ember, aki itt él szüleivel és család­jával, ki van téve annak, hogy a közeli órák­ban ki fogják utasítani. De hogy mennyire igazságtalanul és meny­nyire minden érzés és szí/v nélkül kezelték és kezelik ezt az ügyet a belügyminisztériumban, számtalan eset bizonyítja, erre száz és száz ese­tet tudnék felhozni. De legyen szabad a sok kö­zül még csak egyet felemlítenem. Egy 76—77 esztendős öreg pár — zsidó család — (Farkas István: Ez a baja neki!) itt a régi Nagy­Magyarországon született. Minden őse Nagy­Magyarországon élt, itt fizettek adót, amikor 13. ülése 1930 június 25-én, szerdán. jómódúak voltak. Minden őse^ kereskedő volt. A háború tönkretette a családot. Most ez a 70-en fölüli Öreg úr kénytelen állást keresni. • Egy helybeli nagy vasútépítési vállalatnál al­kalmaztatást talál mint raktárnok. Más egyébre úgy sem tudják használni. Becsületes, lelkiis­meretes ember, rábízzák tehát a vasútépítkezé­seknél a szerszámraktárnak felügyeletét, ö te­hát magyar ember, magyar földön született. Ez az építési vállalat Jugoszlávia területén vasutakat épít. Amikor a vasútépítést elvégzik, hosszú hónapok után, ez az öregúr hazajön Bu­dapestre. Alighogy beteszi lábát Budapest terü­letére, megjelenik a ihatóság, megjelennek a detektívek és elkezdenek nyomozni, hogy mi­lyen címen, kinek az engedélyével jött ide Bu­• dapestre; nem. hagyják nyugton, éjjel-nappal gyötrik és kínozzák ezt a szerencsétlen öreg párt. Végre minden interveniálás dacára, — mert magas interveniálások történtek érdeké­ben — a belügyminisztérium helyben hagyja az alsófökú hatóság intézkedését és ezt a szeren­csétlen öreg párt kiűzi az ország területéről. Most, amiként a hozzátartozóktól értesülve va­gyok, valahol a Felvidéken valami istállóban telepedtek le, mert sem kenyerük, sem pénzük nines. Lerongyosodtak, ott végzik be szerencsét­len életüket. Kérdezem, igen t. belügyminiszter úr es igen t. Képviselőház, szüksége van-e ennek a szerencsétlen országnak arra, hogy a hivatalos elfogultság ilyen reklámot csináljon neki? Mit gondolnak az urak, hogy ott, ahová ezek a sze­rencsétlenek elkerültek s ahol most közkegye­lemből tengetik nyomorult életüket, szeretettel fognak majd a lakosok visszavágyódni a ma­gyar impérium alá, jól fogják majd minősíteni a hatóságnak és a minisztériumnak ezt az el­járását? Nem hiszem. De gyerünk tovább. Adva van egy másik eset; nagyon színes és nagyon érdekes eset. (Meskó Zoltán: Színezze!) Nem lesz kiszínezve, : igen t. képviselő úr, maga az eset elég színes. Orosz hadifoglyok kerülnek az ország terüle­tére. Ilyenek kerülnek a háború alatt Pécsre is. Egy csomó, felekezet szerint zsidó vallású hadi­fogoly Ikerül oda. Amikor a háború megszűnt és amikor a megszállás megszüntetése is bekövet­kezett, ezek az orosz hadifoglyok el voltak he­lyezkedve ott, szorgalommal, becsülettel végez­tek a vállalt munkájukat. A vállalatok, ame­lyeknél dolgoztak, mindenütt szerették és meg­becsülték őket. De jön a nagy változás és el­kezdenek hivatalból érdeklődni, hogy vájjon • ezek az orosz zsidó hadifoglyok miért nem men­, nek haza. (Meskó Zoltán: Természetesen! Csak •• menjenek is haza! Magyar emberek nem bírnak itt megélni, tehát ne jöjjenek oroszok ide! Magyar testvéreink rem bírnak megélni, ne jöjjenek oroszok ide! — Elnök csenget.) Tessék nyugodtan maradni, tisztelt képviselő úr, (Meskó Zoltán: A magyar munkás nem bír meg­élni!) elvégre van valami magasabb is, mint amilyen magaslaton ön áll, van valami, ami az • emberi méltóságot illeti. (Meskó Zoltán: Az első a fajtám, a magyar testvérem, a magyar munkás, nem az orosz! — Viczián István: Ügy van, a magyar és nem az orosz! — Zaj a szélső­baloldalon. — Meskó Zoltán: Mellékes, hogy milyen vallású! Nem magyar!) Osztozom az ön felfogásában, de tessék csak engem bevárni. ... (Zaj. — Elnök csenget.) Mi történt itt? Mert én a hivatalos ténykedést ostorozom. Miről van itt iszó? Amikor Pécsen az új idők bekövetkez­tek, elkezdtek nyomozni és felszólították ezekéit a hadifoglyokat, hogy térjenek át a katholikus vallásra, s akkor maradhatnak:. (Me*kó Zoltán:

Next

/
Thumbnails
Contents