Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

Az-országgyűlés képviselőházának ki 2. ülése -Ï 930 június H-én 3 kedden. 453 meg,„ nem gondolhatott arra, hogy például a bíró csak annyit mondjon, bogy X Y tanúk vallomásai alapján tényként fogadom el azt vagy azt és ezt a jogi következtetést vo­nom le. Ha így van, akkor nincs mivel vitába szállni. Egy fellebbezésnek csak akkor van értéke, ha a bíróság okfejtésével .szemben a meg nem elégedett fél a maga okfejtését elő­adhatja. A polgári perben következetesebb volt a kormányjavaslat, mert ott például az elő­készítő iratok tartalmánál súlyt helyezett arra, hogy a lényegre tartozó kérdésekkel foglal­kozzék és módot adott arra, hogyha például valaki úgy foglalkozik vele, hogy ez hiába­való, akkor nem kap érte költséget. Büntető ügyben, ahol emberek sorsáról van szó, nem szabad, hoey elég legyen azt mondani, hogy X Y szakértőnek elhiszem, amit mond. Hiszen a szakértői bizonyítás csak egy segéd eszköze a jog kialakításának, a szakértő nem ítélő fórum és — mintha meg­érezték volna a bíróságok, hogy ez így kö­vetkezik — igen gyakran találunk főbenjáró ügyekben hozott ítéleteket, ahol azt mondja a bíró, hogy életfogytig tartó fegyházat szab ki, mert a szakértő megállapításokiból kifolyó­lag bebizonyítottnak veszi ezt vagy azt, hogy azt követelem, hogy azt, amit a bíró elhisz, indokolja meg, mert egyszerűen azt mondani, hogy X tanúnak vagy Y szakértőnek igaza van; ez nem az a fejlett jogszolgáltatás, ahol az indokolási kötelezettségnek mgg kell lennie. Nem mondom, ihogy a tanúvallomásokat szó szerint idézze, nem mondom, hogy a szakértői véleményeket szó szerint idézze, de azt igenis követelem, hogy lássam meg az íté­letből, hogy foglalkozott velük, elemezte azo­kat, hogy azután tudjak azzal az indokolás­sal szembeszállni. így, ahogy itt a 109. § ter­vezi ezt, azt hiszem, nem lesznek olyan szép és klasszikus ítéletek, mint amelyek a magyar bíró tevékenységét mostanában dicsérték. Nem lesznek olyan kitételeik és olyan jogi elemzések, amelyek többet jelentenek a bün­tetőjogban egy-egy stúdiumnál. A nagyméltó­ságú kir. kúriának egy-egy ítélete többet je­lent; mint az egész kötet könyv, az szab irányt. A bíró tehát, amikor jogot és igazsá­got jelent ki, utaltassék arra, hogy abban az ítéletben foglalkozzék a bizonyítékokkal, ele­mezze, tanulmányozza, mérlegelje azokat, de annak kifejezést is adjon. Máskép a szakbíró­sági ítélet nem kielégítő. Egy esküdtszéknél ez egészen más. Ott az összes körlmények méltatása kialakítja a lelki dispozíciót. De a jogi bíróságot, a szakbíró­ságot, ahol az egyetlen ellenőrzés, az indoko­lás helytállósága vagy helyt nem állósága, ne szabadítsuk fel ez alól az indokolási köte­lezettség alól. Mély tisztelettel indítványozom tebát, hogy az ítélet indokolásában legyenek meg a cselek­mény tényálladék elemei éfe minden tény mel­lett, amelyet elfogadott a bíró, sorolja fel a bizonyítékokat és a bizonyítás eredményét úgy adijla elő 1 , bogy az szerves kapcsolatban legyen a bebizonyított ténnyel. A tények és a ténybeli bizonyítékok alapján való előadása a jogkér­désnek az egyetlen módi-arra, hogy megnyug­tató ítéletek keletkezhessenek. Nem tudom, hogy a mélyen t. minis-zter úr ezzel a módosítáissal szemben is nem fog-e en­gem azzal vádolni, bogy az írásbeliséget szapo­rítani akarom, hogy bürokrata vagyok. Nem vagyok híve, mélyen t. miniszter úr semmi­féle plyan írásbeliségnek, amely felesleges. Éú a bírót meg akarom kímélni még a statisztikai adatok gyűjtésétől is, én a bírót ítélkező fórum­nak teszem meg, de az érdemleges bírói mun­kának tökéletességi garanciáit nem akarom elengedni, Higyje meg nekem a miniszter úr, hogy amit írásban ítéletbén rögzít le a bíró, az nem bürokrácia. Minden más lehet az, de, ami maradandóságot biztosít kijelentéseinek, abban a legnagyobb körültekintés és a legnagyobb .jogászi elmélyedés szükséges. Ezért óhajtanám én, hogy ezek a garianciálas elemek felvétes­senek a szakaszba. Elnök: Kíván-e valiaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügymiin'iszter úr óhajt nyilat­kozni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Sajnálatomra nem járulhatok hozzá előttem szóló t. képviselőtársam indoko­lásához és javaslatához. Ügy látom, hogy alán­vető tévedésben van. Ez <& szakasz egyáltalá­ban nem érinti a bíró mérlegelésire és indoko­lásra vonatkozó kötelezettségét. Ellenkezőleg azt akarja előtérbe hozni, azt akarja kidombo­rítani, hogy semmi mástól nem szabadítja fel, mint a recitálástól, attól a másolási munkától, amely eddig ránehezedett, hogy tudniillik hiába volt meg a jegyzőkönyvben egy tanú vallomása, nem volt elegendő azt mondani, hogy Nagy Já­nos vallomása alapján állapítottam meg ezt a 'tényállást, hanem azt kellett mondania, hogy; Nagy János vallotta ezt és ezt, és amit máir egyszer a jegyzőkönyvbe írt, azt szórói-szóra újból le kellett írni és be kellett írni az íté­letbe is (Gál Jenő: Soha sem írta bele!) és azután kellett megállapítani az ebből levont konzekvenciákat. A bírót tehját felmentjük az alól, hogy hasz­talanul recitáljon, másoljon és ismételjen, el­lenben továbbra is kötelezzük arra, hogy min­den állásfoglalásnál mérlegeljen és indokoljon. Azt teblát, hogy annaik a tanunak vallomását miért fogadta el, vagy miért nem fogadja el. miért fogadja el részben vagy egészben, neki ezentúl is indokolnia kell. Ezek az ítéletek sok­kal áttekinthetőbbek lesznek, ezek az ítéletek sokkal világosabbak lesznek, mert nem lesz­nek teletűzdelve ilyen ismétlésekkel, amelyek egy elavult rendszerben meggyökeresedett copf­nak maradványai. Selhol a világon "ma ehhez n em ragaszk odn afc. Ha t. képviselőtársam azt mondotta, hogy én őt most megint bürokráciával fogom yiáldolui, engedje meg. hogy rámutassak arra. hogy bizo­nyos régi bürokratikus szempont volt az, hogy amikor a főnöknek előterjesztették az ügyet, akkor a nagy aktából csináltak egy kivonatot és ott mindent el kellett mondani, hogy a fő­nöknek ne kelljen átnéznie az összes iratokat. Bürokratikus eredmények voltak az úgyneve­zett előterjesztések az aktából. Mindenütt a világon igyekeznek ezt kiküszöbölni, mert hi­szen nem az a jó főnök, aki ilyen előterjesz­tésből meríti az adatokat, hanem aki az, egész aktát maga is átnézi. Minthogy a felsőbírósá­gaink amúgyis átnézik az esrész aktát, ma kell. hogy az aktát egyes részeiben kétszer olvas­sák el. mert az ítéletben is sokszor ugyanazt találják, amit találnak a jegyzőkönyvekben. Ez teljesen felesleges ismétlés, ez idő- és költség­oazarlás és a bírói munkának helytelen irány­ban való kimerítése. A magam részéről ragasz­kodóim az eredeti szövegben foglalt módosítás­hoz. (Östör József: Meg kevés is!) Ügy van. még kevés is. Ez a módosítás méltóan társul hasonló külföldi módosításokhoz, (Gál Jenő: legjobb lesz azt mondani, hogy nem kell indo­64' *

Next

/
Thumbnails
Contents