Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

454 Az országgyűlés képviselőházának J, kölni!) a nélkül, hagy bármilyen tekintetben is aggályos lehetne, mert amint mondottam, t. képviselőtársam ennek a szakasznak célját, tartalmát és szavait is alapjaiban félreértette. Kérem a szakasz változattam elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. A 109. <j-szal szembemáll Gál Jenő képviselő úr módosító indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e e szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben a módosítással, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. Következik a 110. §. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 110. §-t); Gál Jenői Gál Jenő: T. Ház! A 110. §-ban a főtárgy alási jegyzőkönyveknek eliminálása foglaltatik. En azt mondom, hofgyha valakit elítélnek, — ez már csak egyszerű kérdés — arról jegyzőkönyvnek kell maradnia. Nem fontos, hogy jelentettek-e be jogorvoslatot vagy sem. Sokszor jogerős ítéletek után 10 esztendővel derül ki, hogy nagy tévedés foglaltatik az elítélésben. Hányszor történik az, hogy csak hosszú-hosszú idő után jönnek rá arra, hog" nini, ezt az embert nem is lett volna szabad elítélni. Az csak nem munkaszaporítás, ha azt kérem, hogyha valakit marasztaló ítélettel sújtottak, legyen annak .jegyzőkönyvi nyoma. Ebben csak nem elegendő már az a bizonyos feljegyzés, amit kiselejteznek, aminek soha nyomára jutni nem lehet. Itt milyen mainkat akar a miniszter úr megtakarítani? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Felesleges murikát.) Felesleges • munka az, hogy írásbeli, szabályszerű jegyzőikönyvi nyoma legyen annak, ihogy 1930-ban Kovács Jánost beismerése alapján 5 évi fegyházra ítélték? (Meskó Zoltán: Miért Kovácsot?) Mondjuk Szabó Pétert. Megmagyarosította már a nevét, hogy mélyen t képviselőtársamnak öröme teljék benne. (Derültség. — Meskó Zoltán: Miért mondja ezt nekem?) Annyi liberális felfogást és annyi megértés akarnék, hogy lássam garanciáját annak, ho^ha valakit elítélnek, a bírói ítélet kondemnáló hatása alá helyeznek, az rögzíttessék meg egy szabályszerű jegyzőkönyvben. Hogy csak egyet mondjak, hát nem fontos, hogy amikor a bíró kihallgatja, hogy hány éves, hol született, milyen családiból származik, mi a foglalkozása, stb.. (Malasits Géza: Mi a vallása? Meskó Zoltán: Magának ez nem fontos!) Kernelem ez már elmarad, (Meskó Zoltán: Ez sohasem fog elmaradni!) ú$?y, mint a polgári perrendtartás szerint, igen helyesen, elmarad. Ott a bíró nem kérdezi, mi a vallása. Remélem, hop-v az életbelé^tetési rendeletben gondoskodni fog a miniszter úr arról, hogy ezt ne kérdezzék. (Meskó Zoltán: De mennyire kérdik!) Akkor különbség van a civilis bíró kérdezési joga és a büntetőbíróé között, mert a büntetőbírönál talán fontos. A polgári perrendtartás szerint nem szabad kérdezni, nem is kérdik a bírák a tanutói sem, hogy milyen vallású, (ostor József: Ügy is tudják!) Büntető ügyben ezt fontosnak tartom, erről majd még beszélek. Mivel egy büntetőítélet hatálya és érvénye azoknak a lényeges adatoknak felsorolásától függ. amelyek a jegyzőkönyvbe tartoznak, hozzájárulok ahhoz, hogyha felmentő ítélet van és abba mindenki megnyugszik, akkor nem kell jegyzőkönyv» de marasztaláshoz jegyzőkönyvet követelek^ mert az ellenőrzést máskéri garantálva nem látom. Ha a miniszter úr ezt az indítványomat sem fogadja el, nem tudok 2. ülése Ï930 június 2b-en, kedden. rajta segíteni. (Meskó Zoltán: Abban igaza van! —• Derültség.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy — bár úgy látom, ez az utolsó indítványa tisztelt képviselőtársamnak — ehhez sem tudok hozzájárulni, mégpedig azért nem... (Várnai Dániel: Rossz napot csinál néki!) Azt hiszem, ha t. képviselőtársam is behatóan megnézné az indítványt és azt mérlegelné, valószínűleg ugyanerre az álláspontra jutna. Ez a szakasz tudniillik nem olyan veszedelmes, mint ahogyan tisztelt képviselőtársam beállítja, hogy ki tudja, később rajöraiak egy nagy tévedésre és akkor a jegyzőkönyv hiányozni fog és nehéz lesz segíteni a dolgon. A szakasz megmondja, hogy milyen esetekben nem kell jegyzőkönyvet csinálni. Abban az esetben, ha az ügyben a vádlott részletesen beismerte az egész tényállást, mindazt, amit terhére róttak... (Gál Jenő: Annál inkább kell!) Éppen az a hiba, hogy nem méltóztatik tovább idézni, mert mind a ketten tudjuk, hogy a vádlott beismerése Önmagában egyáltalában nem bizonyíték. Ha ellenben, amint a szakasz helyesen mondj tárgyalás összes adatai a beismerést igazolják és erre a ibíró meghozza a marasztaló büntetőítéletet és a felek egyike sem él jogorvoslattel, tehát ha a beismerést még jogi elismerés is^ követi, hogy ezelkután miért vegyen a bíró két papirost elő és az egyiken írja le a jegyzőkönyv formalitása szerint a tényállást, és vegyen elő egy második papirost, arra leírja az ítéletet, ahol megint leírja ugyanazt másik formában, ennek szükségét, azt nem tudom belátni. Hát nem teljesen elegendő, ha ugyanaz a kéz, ugyanazon hivatali felelősség mellett leírja az ítéletet, amelyben mindent előad, ámi a jegyzőkönyvben is benne van? Hogy miért szükséges két okiratot felvenni, hogv^ miért szükséges szaporítani a bíró munkáját, azt egyáltalában nem tudom megérteni. T. képviselőtársam nem indokolta semmivel, hogy hol és milyen formában jelentkeznék ennek veszedelme, ö csak ismételten mondja felszólalásában, hogy itt romok vannak, hogy itt veszedelmek vannak és veszedelmek lesznek. En nem látok romokat, legfeljebb a kritika romjait. {Elénk derültség jobb felől. — Gál Jenő; Olcsó szójáték!) A magam részéről nyugodtan kéreim a szakasz elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Következik a határozathozatal. A 110. §-sal szemben áll Gál Jenő képviselő úr módosító indítványa. Kérdem a t. Házat: méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben a módosítással, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 110. §-t eredeti SZÖVRgében fogadta el. Következik a 111. §. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 111— 137. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 138. %-t.) Tomcsányi Vilmos Pál! Tomcsányi Vilmos Pál: T. Képviselőház! A királyi bíróságok és az ügyészségeik tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazását első ízben 44 év előtt engedélyezte a törvényhozás. Azóta törvényekkel folyton fenntartatott ez a felhatalmazás. A felhatalmazások azonban mindig jobban és jobban kiterjesztették ezt az intézményit. Az eredeti törvény egészen szigorúan, csak törvényelőkészítő munka-