Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

Az országgyűlés képviselőházának 4-12. ülése 1930 június 24-én, kedden. 441 a szakaszt a beadott indítványok elutasításával változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A régi 88. § szövegével szemben áll Pozsogár képviselő úrnak az első és a második bekezdés módosítását célzó indítványa, azután a képviselő úrnak egy pótlást tartalmazó indítványa, amely nem áll szemben a szöveggel. Kérdem először a t. Képviselőházat, méltóztatik-e az eredeti szöveget szemben Pozsogár képviselő úr első indítványával elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a szakasz eredeti szövegét fogadta el és ezzel Pozsogár képviselő úr első indítványát elutasította. Most felteszem a kérdést Pozsogár Kezső képviselő úr pótlást tartalmazó indítványára és kérdem, méltóztatik-e ezt elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház Pozsogár képviselő úr kiegészítő indítványát is elutasította. Következik a 89. §. A jegyző úr felolvassa. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 89—9i. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 95. %-t.) Az előadó úr kíván szólni. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! A 95. § harmadik bekezdésében téves utalás van. À szakasz^ a telekkönyvi rendtartás 56. §-ának a) pontjára utal, holott helyesen az 56. § á) pontjára kellene utalnia. Ilyen értelemben kérem e szakasz módosítását. Elnök: Van-e valakinek észrevétele az ellen, hogy az előadó úr által beterjesztett módosítás érdemben tárgy alt as sék? (Nincs!) Ha nincs, a módosítás érdemben való tárgyalását elrendelem. Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Kérem az előadó úr stiláris módosításának el- > fogadását. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben az előadó úr módosításával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el, ennélfogva elfogadta az előadó úr által indítványozott módosítást. Következik a 96. §. A jegyző úr felolvassa! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 96. §-t.) — Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Képviselőház! Voltam bátor indítványt előterjeszteni az iránt, hogy az eredeti 88., jelenleg 96. § hagyassék ki a törvényjavaslatból. Ez a törvényszakasz intézkedik a volt úrhéres közös legelők telekkönyvezésének megváltoztatására nézve, új szöveggel helyettesíti, a közös legelőről szóló .1913 : X. tc.-nek 23. §-át; leglényegesebb rendelkezése azonban tulajdonképpen az a bekezdés, amely kimondja, hogy az 1913 : X. te. 17. §-a és 20. §-ának első mondata hatályát veszíti. T. Képviselőház! Sokkal nagyobb jelentőségű kérdésről van szó, semhogy ne volnék kénytelen e sajátos kérdésnek bizonyos mértékű megvilágítása végett a t. Háznak szíves türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A volt úrbéresek részére a külön legelőterületek juttatása iránt az 1836 : VI. te. intézkedett, amely úgy rendelkezett, hogy minden telki állomány kiegészítő részeképpen bizonyos közös erdő- és közös legelőterület osztassék ki az uradalom, illetve az uraságnak ezen minőseim területétől elkülönítve. Már ez a törvény ezt a közös illetőséget magának a telekkönyvi állománynak a többi részéhez képest igen szép és jelentékeny mennyiségben határozta meg akkor, amikor megállapította, hogy a viszonyok szerint a 12—24 magyar holdat kitevő egész telki állománynak megfelelően 4—22 magyar holdig terjedhet a szerint, amint a szükséglet és a lehetőség megengedi, ez a legelőilletőségnék való juttatás. Erre az illetőségre vonatkozólag a közösségben való kiosztástól eltekintve, különböző törvények rendelkeztek, amelyek megállapították, hogy ezek a legelőilletőségek teljes hatályú magántulajdonát képezik az illető volt jobbágyoknak, illetőleg annak, aki a volt jobbágyteleknek tulajdonosa. Erre nézve legfontosabb az 1871 : LVII. te, amely az abszolutizmus kora alatt pátensekkel rendezett úrbéri kérdéseknek utólagos jóváhagyását és rendezését foglalja magában és amely 3. §-ában kimondotta, hogy: «az úrbéri telkekkel a volt úrbéresek tulajdonává válnak a már törvényesen elkülönözött, vagy a jövendőben törvényes úton elkülönzendő legelők stb> és kimondotta 42. §-ában még azt a messzemenő rendelkezést, hogy «ahol a legelőelkülönzés még nem történt meg, minden egyes volt jobbágy vagy zsellér követelheti, hogy legelőilletménye külön, s amennyiben, a helyi körülmények engedik, többi birtokával egyesítve hasíttassék ki.» Kim.ondot.ta azt is, hogy a közös tulajdonosoknak már negyedrésze jogosított az egyéni megosztás keresztülvitelét kérelmezni és hosszú évtizedeiken keresztül a magyar törvényhozásnak és az illetékes magyar jogi tényezőknek is az volt az álláspontjuk, hogy nemcsak hogy ezek a .közös illetőségek az illető jogosítottaknak teljes magántulajdonát képezik, hanem egyenesein óhajtandó lígy jogi, mint gazdasági szempontból az, hogy e felett ők teljes mértékben rendelkezzenek. E tekintetben csak az 1894 : XII. te. változtatott az irányzaton és bizonyos mértékben a legelők fenntartása érdekében olyan rendelkezéseket tett, amelyek a legelők további felosztását megnehezítették, egyébkónít azonban ez a törvény ezeknek a legelőknek jogi helyzetét nem változtatta meg. Jött az erdőközösségre vonatkozó törvény, amely az erdők kezelését szabályozza, de a tulajdonjogra és az egyesek külön illetősége felett való rendelkezésre nézve az előbbi jogi állapotot teljes mértékben fenntartotta. Vég*re pedig az 1913 : X. te.-re került a sor, amely viszont a legelőközösségek jogviszonyait kívánta ' rendezni és annak megfelelően bizonyos intézkedéseket tervezett, amelyeik nagymértékben belenyúltak ezen közösségek tulajdonjogának kérdésébe iis. • E törvény előkészítésének folyamán súlyos politikai körülmények között boldogulít Nagyatádi Szabó István és az akkori kisgazdapárt bevonult az akikor csonka parlamentbe éppen azért, hogy ezeknek a volt úrbéreseket megillető jogoknak a biztosításiéira mindent elérhessen. Hogy milyen jelentőségű dolog volt ez, e tekintetben • vagyok " bátor rámutatni az 1912. évben előterjeszteti régi törvényjavaslatnak eredeti szövegéből a 74. §-ra, amely ezekre a legelŐterületekre a község részére kisajátítási jogot kívánt biztosítani. Pikantéria okából vagyok bátor rámutatni arra is, hogy ez a törvényszakasz kifejezetten azt is mondja, hogy a kisajátítási érték megállapításánál az árat azon érték alapján kell meg-határozni, melyet aiz, mint osztatlan közös legelő, ímegfelélő kihasználás mellett a társtulajdonosokra, nézve képvisel. íme tehát a gróf Tisza István elnöklete alatt működő kormány által 1912-ben előterjesztett törvényjavaslatban foglaltatott egy olyan rendelkezés, amely nem a forgalmi érték, hanem a