Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

442 Az országgyűlés képviselőházának hasznláilati érték alapján kívánt bizonyos ingatlanqkkat kisajátítani. Amikor pedig a földbirtokreformmal kapcsolatban erről a használati értékről annakidején szó volt, akkor azt, aki ezzel a használati értékkkel előjött, a magántulajdonba való benyuilás vádjával illették. 1912-ben ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál, amelyben a kisgazdapárt és a kisgazdapárta képviselők segítségére a somogymegyei kisgazdák egyesülete egy külön röpirattal is résztvett, sikerült ennek a törvényjavaslatnak ezeket a sérelmes rendelkezéseit kiküszöbölni, megmaradt azonban az a rész, amelynek a megváltoztatására .most történik kísérlet. Nevezetesen kimondotta a törvény 20. §-a azt, hogy a társulat kötelékébe vont közös legelő a társulat megalakulásával a fent meghatározott eseteket kivéve, nem megy át a társulat tulajdonába, hanem mint osztatlan közös tulajdon a tulajdonos társaké marad, de annak igazgatása, kezelése és a közös használat szabályozása a társulatot illeti meg. Annak idején ennek következtében bizonyos különbség jött létre a különböző módon telefckönyvezett legelők jogi állapotában. Tudniillik akkor, amikor a telekkönyvezést keresztülvitték, különböző gyakorlat érvényesült. Volt olyan hely, ahol egyszerűen a község nevére telefckönyveáték az egész legelőt. Volt olyatn hely, ahol egy telekkönyvbe telekkönyvezték, de az illető közösségben igényjogosultak neveit bejegyezték a közös telekkönyvbe egymás után a B. lapra. Volt azután olyan rendszer, amely szerint egyeseiknek legelőilletőségét az A. lapon a rendes egyéb telekkönyvi ingatlanok mintájára feltüntették, az is külön sorszámot kapott és, ennek megfelelően külön adásvétel tárgyát képezte az a legelő, miint bármely más ingatlan. Az 1913. évi törvény aziránt rendelkezett, hogy az első két módon telekkönyvezett ingatlanok, melyekre nézve eddig se tudott mint egyéni tulajdon felett az illető társtulajdonos rendelkezőn, maradjanak az eddigi állapotban, illetőleg menjenek át a legelőtársulat telekkönyvi tulajdonába; a harmadik módon telekkönyvezettefere nézve azonban a 20. § fenntartotta az eddigi állapotot azért, mert azt kívánta, hogy eszerint maradjon meg az illetőkre nézve az a rendelkezési jog, tehát hogy ne jussanak hátrányosabb helyzetbe a törvény meghozatala következtében, .mint amilyen helyzetben addig voltak. Ez volt a helyzet, amelyet az 1913 : X. te. hozott létre. A valóságban, a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ez a mostani .rendelkezés, amely ezen a harmadik állapoton kíván változtatni, a 20. § vonatkozó mondatának hatályon kívül helyezésével és ennek megfelelően a 23. § módosításával, amely módosítást csak az előbbi rendelkezésnek keresztülvitele tesz szükségessé, elismerem, nem érinti, miint voltam bátor vázolni, azokat a községeket, amelyekben nem ez a jogi állapot, viszont azonban érinti azokat, amelyekben ez a jogi állapot. A magam részéről azt merem állítani, hogy körülbelül 50%-a a községeknek — különösen a Dunántúl — ebben az állapotban van. Mármost hogyan érvényesül ez az állapot a gyakorlatban? Mint ahogy voltam bátor rámutatni, ezeket a legelőilletőségeket, még ha kiosztva nincsenek is, hanem közösben holdszám lettek juttatva a telekkönyvi állománynak megfelelőleg, a köznép holdszám veszi számba, azt mondja, hogy nekem a közös legelőben van 3, 6, 12 hold illetőségem és akkor* ha akár eladásról van szó, mert az illetőnek kevesebb lett már a telki állománya, mint 2. ülése 1930 június 2U-én, kedden. amennyit előnyösen ki tud használni, vagy előnyösen tud vásárolni, mert ez a legelőilletőség kell annak, aki a birtokállományát emelte, de lelegel őilletőséget vele szerezni nem tudott, vagy pedig akkor, ha ő kölcsönt akar felvenni, minden egyes esetben ezekről az illetőségekről holdszám van szó és azt mondja az illető, hogy van 2, 3, 4 magyar hold illetőségem közösben, itt van a telekkönyvben, ez csak ingatlan módjára ruházható át, és mintán csak ingatlan módjára ruházható át, jelzálogjoggal is megterhelhető és ennek megfelelően egyfelől adásvétel tárgyát képezi, másrészt pedig a jelzálogjog alapján való kölcsön felvételénél fedezeti alapul szolgál. Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-o a 15 percnyi meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a 15 percnyi hosszabbítást megadta. Neubauer Ferenc: Most már a legelőtársulatok megalakításával ezen az állapoton az eddigi jogállapottal szemben változtatás csak annyiban történt, bogy az illető a legelőtársulat tagja lett. Megállapították, hogy hányadrészben tagja, a legelőtársulatban hány része van. de ez teljesen megfelelt a telekkönyvi illetőségnek és miután teljesen megfelelt, az átruházásban magában csak annyiban történt változtatás, amennyiben az 1913 : X. te. bizonyos jóváhagyásokat követelt, elővásárlási jogot biztosított elidegenítés esetén, de egyébként magába a fedezeti alapba, a megterhelési lehetőségbe egyáltalában nem szólt bele. Ezen az állapoton kíván a mostani törvényjavaslat — merem állítani — bizonyos mértékben iincidentálásian változtatni. Incidentálisan kíván változtatni azért, mert hiszen tudomásunk van arról, hogy a nyilvános testületeknek és szakköröknek kiadott szövegben nem volt benne ez a paragrafus. Incidentálisan azért, mert egészen jóhiszemű tudomás szerint mondhatom, hogy a kezdeményezés ebben a tekintetben nem azoktól a szakköröktől kerül ki, amelyeknek talán intézményes kifogásuk lehet a mostani helyzet ellen azért, mert megnehezíti a közös legelőnek gazdasági szempontból kézbevételét, ami a földmívelésügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik és ahol az eddigi állapot ezeknél az így kezelt legelőknél a közösen megterhelő legelő kölcsön felvételét tette nehezebbé, csak nehezebbé, de nem akadályozta meg, mert a legelőtulajdonosok között mindig vannak olyan vagyonos emberek, akik a legelőj avítási kölcsönért saját személyükben képesek felelősséget vállalni és azért azt meg is adhatja a minisztérium a jelenlegi jogállapot mellett is minden legelőtársulatnak. Nem szükséges tehát és ez nagyon természetes is, mert ez a változtatás, amely be fog következni, tulajdonképpen az erdőilletőségek és a legelőilletőségek hasonló kezelése közötti, egy-egy Felyen való kezelése közötti differenciát idézi elő. Az erdőilletőségekről a törvény nem rendelkezik, csak a legelő illetőségekről és így az erdőilletőségekre nézve a telekkönyvezés megmaradna, csak a legelőilletőségekre nézve szűnnék meg. Az igazságügyi kormány szempontjából pedig csak az a szempont volt irányadó és az vezérelhetett, hogy bizonyos telekkönyvi munkamegtakarítás áll be ennek következtében, amely azonban minimális, mert hiszen éppen a mellett a rendszer mellett, amelyet fenn^ kívánok tartani, ennek a törvényszakasz törlésével, egyszerűen éppen úgy lesz kezelve ez az ingatlan-