Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

430 Az országgyűlés képviselőházának 4-11. ülése 1930 június 20-án, pénteken. Meg vagyok róla győződve, hogy mélyen t. képviselőtársaim olvasták azt, amit a m. kir. Kúria egyik bírája, egyik érdemes, nagy tudós bírája, újságcikkben, a Pesti Naplóban közzétett cikkében állapított meg. Szentinmay Ödön kir. kúriai bíró, aki egyike irodalmilag legképzettebb közjog-ászainknak, meghirdeti, a maga bírói talárjában áll elő és tiltakozik az ellen, hogy a Szent Koronának ez a csorbítása megtörténhessék. Ö még tovább megy és azt mondja, hogy a Szent Korona nevében csak olyan ítéletek hozhatók, ahol együtt van a nemzet és az államnak minden erőssége. Vannak ilyen helyzetek. Pl. az 1848 : III. te. alapján a miniszter feleletrevonása olyan bíróság által történjék, amely a maga ítéletét a Szent Korona nevében hozza meg, vagy az 1920 :

1. te, ahol az államfő feleletrevonásáról van intézkedés. Ezeknél lehet a Szent Korona nevében intézkedni. Vagy itt van az ország legfőbb fegyelmi bíróságának összeállítása, az a 36 tagú bíróság, amelyről ugyancsak a törvény intézkedik és amely felújíttatott az 1921 : XLVII. tcikkben. Ezek azok a nagy kérdések, amelyekben a Szent Korona nevében lehet hirdetni az igazságot. De egyébként évszázadokon keresztül a király nevében gyakorolták a végrehajtásnál ezt a felségjogot. Most azt mondjuk, hogy a királyság a maga intézményes erejében él és ragyog, csak a szék nincs betöltve, mint a törvény mondja, mégis az érvényben lévő magyar királyságban ideiglenesen a Szent Koronát léptetjük elő, mint bíró ítéletének forrását, a végrehajtóhatalom forrását. A törvényhozó hatalmának és erejének, egy szentesített törvény alkotásának szupremáciája ellenére, ahol az államfő és a parlament együtt teremt jogot és alkot törvényt, most azt mondjuk, hogy ezentúl a jognak kiszolgáltatása nem a magyar királyság alkotmányában rejlő és ősi törvényeiben gyökerező, annyiszor megismételt felségjog keretében gyakoroltatik, hanem addig, amíg a végleges rendezkedés megtörténik, átültetjük a Szent Korona területére. Ez merész játék a Szent Korona egész közjogi elméletével. En, mint magyar képviselő, mint a magyar alkotmányra felesküdt ember, hirdetem és vallom, hogy nem szabad ennek megtörténnie annak, hogy a Magyar Szent Korona abból, az ideális magaslat-. •hói a gyakorlati életben mutatkozó törvényalkalmazásba sodortassák. Higyjék meg nekem, mélyen t. képviselőtársaim, bennem nem a kritika joga szólal most meg, nem a vitatkozási hevület az, amely eltölti egész valómat. En féltem a magyar közjogi elméletnek a Szent Koronára vonatkozó szeplőtelen, tiszta erejét, féltem attól a zavartól, amely ebből származhatik. Emlékezzenek rá mélyen t. képviselőtársaim, hogy amikor minden veszélyben forgott, am/ikor itt viharokként összeütköztek azok az erősségek, amelyek a magyar álladalomnak eredetét, alkotmányának épségét hirdették a külföldi teóriákkal szemben, nagyjaink mindig a Szent Korona elméletéhez folyamodtak, a jogoknak ősi anyjához, szentségéhez. Nem volna szabad most ehhez ideiglenesen hozzányúlni azért, hogy egyszerűsítsék a törvényalkalmazást. Mert, amint a mélyen t. miniszter úr mondotta, ennek a törvényjavaslatnak semmi más célja nincsen. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter^ Azt nem mondottam, hogy ez az egyszerűsítés céljából történik!) A törvényjavaslatot azért méltóztatott beerjeszteni, hogy a törvényhozás egyszerűsíttessék. Ez a címe. Ebből az okból nem volt szükség erre a változtatásra. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt mondom én is, hogy nem ebből az okból van szükség erre!) En nem kereshetem azt, hogy milyen okból van reá szükség, (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Olyan magas közjogi okból, amelyet mindenki megért, aki meg akarja érteni!) hanem egyszerűen azt mondom, hogy a törvényből merítem a magam igazságát, a törvényből merítem a magam erejét. (Zaj.) En nem is olvasom fel azt, amit a legfőbb bíróságnak egyik tagja meghirdetett. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Kérdezze meg a többi tagját annak a bíróságnak! Sajátkezű aláírással valamenynyien követelik évek óta, hogy ne kelljen egy ilyen — majd megmondottam, milyen időből származott — kitételt használni az ítélet kimondásakor!) Bocsánatot kérek, a magyar királyság nevében hozandó ítéletről, (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: A magyar állam nevében! Ez a szurrogátum!) illetőleg a magyar állam nevében hozott ítéletről nem nyilatkoznék így. Bocsánatot kérek, ez az 1920. évi I. tc.-ben szentesített kijelentés. Erről kritikát mondani nem mernék. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Gál Jenő: Azonnal befejezem. Mélyen t. Képviselőház! En nem kutatom most, hogy a magyar állam nevében való ítélkezés helyes-e, vagy nem. Nem is kutathatom, mert hiszen ez a törvény ma. Nincsen indok arra, hogy egy olyan törvényjavaslatban, amely a törvénykezés egyszerűsítéséről kíván gondoskodni, ezt a kérdést az egyszerűsítés szempontjából idehozzuk. Nagyon kérem a miniszter urat, nagyon alázatosan kérem mélyen t. képviselőtársaimat, nagyon kérek minden képviselőt, hogy úgy, amint nekem négyszem között nyilatkoztak, úgy, amint mondották, hogy valóban nincsen ennek szüksége, ha másért nem, mélyen t. miniszter úr, esdve kérem önt azért, mert nincsen rá szükség, méltóztassék ezt mellőzni. Hiszen ha Isten akarja, majd lesz még végleges rendezés is ebben az országban, és akkor módja lesz a miniszter úrnak, mint az ország pecsétőrének, képviselni a Szent Korona elméletéből folyó végrehajtó hatalomnak teljes visszaállítását. (Eri Márton: Adja Isten, hogy megérjük! — Patacsi Dénes: Adja Isten, hogy mielőbb megérjük, hogy ő ezt képviselhesse! — Ügy van! jobbfelől!) Szívemlből kívánom ezt én is neki, mert bármilyen ellentétben legyek vele jogi kérdések felfogásában, személye iránt a leghatártalanabb tisztelettel és nagyrabecsüléssel vagyok eltelve. (Felkiáltások jobbfelől: Hála Istennek!) Azért folyamodom hozzá és a t. Házhoz, s nagyon kérem, (Halljuk! Halljuk!), — nem feltétlenül szükséges nyomban erről a kérdésről dönteni, nem történik vele semmi — hogy tegyük meditáció tárgyává, tanácskozzuk meg ezt a kérdést, hiszen a tanácskozás ideje igen hamar lejár már, és igen sok szakasz van még hátra. Tegyük ezt a kérdést pártközi konferencia tárgyává. Ebben nem lehet kormánypárt és ellenzék, ez nem lehet pártkérdés. Elnök: Kérem a képviselőt urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Ennélfogva a Szent Korona elmélete nevében kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, kegyeskedjék ebben a kérdésben nem nyomban, hanem meditáció után orvoslást nyújtani. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Mélységesen sajnálom, hogy ilyen abszo-