Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-411
Az országgyűlés képviselőházának 4-11. lut tiszta, világos, félreérthetetlen közjogi, alkotmányjogi kérdésben előttem egészen érthetetlen módon más álláspontot foglal el jogásztársam. Abban semmi nézeteltérés nem lehet, hogy Magyarországon minden jog forrása a Szent Korona, bár a Szent Korona összes jogai is a nemzettől származtak és a nemzettől eredtek. (Ügy van! a jobboldalon.) A Szent Koronát valamennyi magyar ember, mint olyan valami szimbólumot tiszteli, amelynél nagyobbat ezen a földön nem ismerhet, és amikor azt tiszteli, akkor a Szent Koronában önmagának is megadja a megbecsülést, az önbecsülést, mert minden magyar ember egyszersmind a szent koronának tagja is. Éppen azért ez a szimbólum és az elmélet a világ legtökéletesebb, legdemokratikusabb alkotmányelmélete, amelyből kifolyólag nem jöhetnek idők, aimikor ennél tökéletesebbet lehetne kitalálni. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a Szent Korona lealacsonyítása, amikor az ő nevében ítéletet fognak hirdetni. Kérdem: amikor ő felsége, a király nevében hirdettek ítéletet, ez lealacsonlítása volt neki? Vagy az nem volt a királyság és a király lealacsonyítása, amikor — mint ő mondotta — 1920-ban egy szurrogátumot kellett beiktatnunk, a «magyar állam* kifejezést, amelyhez tradíciók nem fűződnek és amely a magyar nép gondolkozásától, lelkétől, szívétől idegen kifejezési Vájjon nem helyesebb-e, ha egy jog képviselője nem áll rendelkezésre, akkor odamenni, ahonnét a jogok származnak, és annak nevében mondani ítéletet, mintsem szurrogátumokkal dolgozni 1 En éppen megfordítom azt, amit a t. képviselőtársam mondott: igenis, az a helyes, hogy ha a Szent Korona minden jog forrása, radix omnium jurum, akkor a felségjog forrása is a Szent Korona, s egyedül az a helyes, ha a valódi forráshoz megyünk és nem szurrogátumhoz. A szurrogátumokból ugyanis nem jog folyik, hanem folynak feltételezések, hipotézisek és soha sem fogja az azokból folyó hipo, tézis vagy bármiféle más következtetés a nemzettel való kapcsolatot elnyerni. Képviselőtársam egy újságcikkre hivatkozott, én viszont az egész bírói kar egyetemleges kívánságára hivatkozhatom, amely nyilvános üléseken, hozzám intézett beadványokban megnyilatkozott. Számos magyar jogászra hivatkozhatom, aki sürgette nálam, hogy a magyar alkotmánynak egyedül megfelelő kitételt állítsuk be arra a helyre, amely őt joggal megilleti, és abból a számkivetettségből, amelyben ma van, állítsuk vissza a nyilvánosság elé a maga méltó díszére és helyére. (Helyeslés a jobboldalon.) En nem szállítom le a Szent Koronát, mert valóban mondanám, ha egy lépést tennék ebben az irányban, hogy száradjon el ez a láb. Ez nem káromkodás volna, hanem a nemzet szolgálata, ha ilyen esetben önmagát csonkítaná meg az ember. Ha van valaki, aki a Szent Koronát tiszteli, az én vagyok. Nekem megadatott egy pillanat, amikor mint a Képviselőház elnöke, kezemben is tarthattam a Szent Koronát, törvényes joggal és törvényes kötelezettséggel, és sohasem felejtem el, hogy micsoda villanyáram haladt át akkor rajtam. Azt hiszem, ha, a Szent Korona nevében hirde-: tik a bírák ítéleteiket, az az őserő végigszaladj minden magyar bírón. Aki ezt nem tudja; érezni, azt csak sajnálni tudom. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a joboldalon. —>\ ülése 1930 június 20-án, pénteken. 431 Szónokot számosan üdvözlik. — Gál, Jenő szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván ; a képviselő úr szólani 1 ? Gál Jenő: Félreértett zavaim helyreigazítása címén. (Báró Podmaniczky Endre: Majd a napirend után!) Podmaniczky t. képviselőtársamat nem kérdezem. Az elnök úr, ha jónak látja, megadja nekem erre az engedélyt. A t. miniszter úr által az imént használt kitétel olyan volt, amelyre —- azt hiszem — jogom van válaszolni, és ezzel semmiféle házszabálysértést nem követek el. Elnök: Igen t. képviselő úr, nyolcórás ülésen az elnöknek nincs meg az a joga, hogy egy képviselőnek félreértett szavai helyreigazítása címén más alkalommal, mint a napirend megállapítása után, a szót megadja. Gál Jenő: Egészen mindegy! Majd akkor kérek tehát szót. (Báró Podmaniczky Endre: Hát nem volt igazam? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 1. §. meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ehhez a szakaszhoz Gál Jenő képviselő úr egy új, harmadik bekezdés felvételét célzó indítványt terjesztett be. (Gál Jenő: Kérem méltóztassék felolvastatni!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «Indítványozom, hogy az 1. l-ba új 3. bekezdésként vétessék fel a következő szöveg: Bármily ügy eldöntésére hatáskörrel és illetékességgel felruházott bíróság egyesbírájára vagy tanácsára bízott ügy elintézése felügyeleti jogkörben csak indokolt határozattal vonható el, s utasítható más bíróhoz vagy ítélőtanácshoz. A határozat ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye.» Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván szólani. Zsilvay Tibor igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Kérem az indítvány elutasítását, mert az abban érintett felügyeleti jogkör nem miniszteri felügyeleti jogkör, hanem a mindenkori törvényszéki, illetőleg egyéb testületi elnöknek bírói jogköre, s így erre vonatkozólag újabb intézkedésre szükség nincsen. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Gál Jenő képviselő úr pótlást célzó indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) À Ház Gál Jenő képviselő úr indítványát elvetette. Következik a 2. §. Kérem annak felolvasását, Perlaki György jegyző (olvassa a 2—7. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 8. §-t.) Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! Fontos alkotmányjogi tétel és alkotmánybiztosíték az, hogy senkit illetékes bírájától elvonni nem lehet és nem szabad. Ebből a tételből következik, hogy ha az igazság drága és annak keresése pénzbe kerül, el kell távolítani minden akadályát annak, hogy a szegény ember is a bíróság elé vihesse a maga baját és kereshesse a maga igazságát. A szegénységi jog biztosítása, a szegénységi jogon való perlekedés biztosítása tehát beletartozik tulajdonképpen az alkotmányjog, az alkotmánybiztosítékok keretébe. A joggal való élés azonban más, mint a joggal