Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának UH. tésére elérkezvén az idő, számolhatok majd azzal a gondolattal, hogy megközelítsük és bevezessük az egyfokú jogorvoslati rendszert. Mert, hogy ez az irány, amelyre világszerte törekednek, az nem kétséges, azt az itteni felszólalásokból is hallottam és láttam. E tekintetben nincs kétség. A megtakarításoknak az a céljuk, hogy ezt elérjem. Hogy elérem-e teljes mértékben, azt ma nem tudom megállapítani. Én azonban gondoskodni kívántam bevételi többletről is, amelyet méltóztatnak helyeselni a bűnvádi ügyekben bevezetendő bélyegilletéknéL A magam részéről arra törekszem, hogyha a megtakarítás,és ez a bélyegilletékből nyerendő több-bevétel — de csak ez, mert egyéb illeték nem igazságügyi bevétel — lehetővé teszi nekem, akkor elsőrangú kötelességemnek tartom, hogy az ügyvédi szegényvédelemnek bizonyosfokú, bizonyosméretű dotálásáról gondoskodjam. Mert tessék azoknak, akik erről a kérdésről tájékozatlanok, tudomásul venni, hogy pl. Németország szegény védelemért évente 20 millió márkát fizet ki az ügyvédségnek. Nálunk a szegényvédelem kizárólag és minden ellenszolgáltatás nélkül az ügyvédséget terheli. Mi szegény állam vagyunk ugyan és nem gondolhatunk arra, hogy új terheket rakjunk az adófizetők vállára, de ha 'megtakarításokat érünk el, amelyekben az ügyvédségnek is része lesz, része lesz a közreműködésre,, része lesz bizonyos olyiain körülmények folytán, -amelyeket ma a perrendtartás új rendelkezései folytán tehernek éreznek, ezért a részért, ezért a részvételért a magam részéről arra törekszem, hogy jót ás erezhessenek, ha a megtakarítások és a pluszbevételek erre a lehetőséget megadják. Előre is hangsúlyozom, hogy ennek a kérdésnek eleinte valószínűleg abban a formában fog jelentkezni,^ ahogyan az ingven-szakértők most bevezetett rendszeréből a díjazások lehetősége fennforog, természetesen azonban, amint abban az esetben a törvényszéki elnökkel egyetértve intézkedik az igazságügy miniszter, itt az ügyvédi kamarával t egyetértésben kellene ezt a díjazást már az ügyvédség függetlensége érdetkében is lebonyolítani. Örömmel állapítom meg, hogy a megtakarítások hovaf ordítása és az ezzel kapcsolatos reform, az igazságszolgáltatás szervezetének megfelelő átcsoportostíása és átszervezése tekintetében valamennyien egyetértünk. Valóban, a magyar jogászvilág egyetért ebben és örömmel veszem tudomásul, hogy egyes ellenzéki felszólalók kijelentették hogy egy ilyen prograimm végrehajtása áldozatokat is hoz magával. Mi igyekszünk a mai viszonyok között anyagi áldozatok nélkül végrehajtani ezt a reformot, de viszont legyen szabad hangsúlyoznom, hogy az én álláspontom és előbb kifejtett véleményem szerint elvi áldozatok nélkül igyekszünk ezt reformot előkészíteni és arra az igazságszolgáltatás jövendő szervezetét felépíteni. Szerény nézetem szerint tehát egyaránt szolgálja, ez a javaslat az ^alaposságot, a takarékosságot, a. szervezet és eljárás egységes megújhodását, az igazságszolgáltatás javát, az állam és az egyén erkölcsi és anyagi érdekeinek megvalósítását. Erinek következtében már most is javasolhatnám a t. Háznak, hogy méltóztassanak ezt a javaslatot elfogadni, mert hiszen lényegében kifejtettem mindazt, ami a javaslattal szorosan összefügg. Mégis a parlamenti szokásnak megfelelően legyen szabad a vita során elhangzottakra néhány észrevételit tennem. Banacs Marcell t. képviselőtársam . azt mondotta, hogy ellenmondást lát az előadó úr ! ülése 1930 június 20-án, pénteken. 425 és Kálmán Jenő t. képviselőtársain felszólalása között, mert iaz előadó úr azt mondotta,, hogy ez most hosszú időre szóló alkotás, Kálmán Jenő t. barátom pedig a közeljövőben jelentkező új perrendtartása novelláról beszélt. Ebbe a vitába beleszólt Káinoki Bedő és Váry Albert t. barátom is. A magam részéről azt tartom, hogy mindkettőnek, mindkét álláspontnak igaza van; tudniillik vajúdik az új perrendtartás, de ez világszerte vajúdik és a közeljövőben sehol sem kerül megoldásra. Azt hiszem, hogy hosszabb időre szól ez, mert volt egy korszak, amikor szinte évente jöttünk perrendtartási novellákkal. Ezt a korszakot most le akarjuk zárni s éppen ezért igaza van az előadó úrnak abban, hogy most meg kell fontolnunk a dolgot, és mindaddig, amíg nem foglalkozunk a végleges perrendtartás megalkotásával, amelyre Isten tudja mikor, mindenesetre egy. boldogabb és gazdagabb korszakban kerülhet a sor, mert hiszen óriási épületek emelésére és átformálására nincs meg a gazdasági erőnk sem, — most meg kell oldanunk mindazt, ami ezidőszerint halaszthatatlan. Es ha megoldjuk, ezzel azt célozzuk, hogy újabb novelláknak azzal is elejét vegyük, hogy összesítjük az eddig széthulló jogszabályokat, olyan összesítéssel jövünk, amely lezárja ezt a sort és amellyel kivárhatjuk az új egységes épületnek, egy boldogabb korszak nagy reformjának idejét. Ha pedig ezt tesszük, akkor azt kell válaszolnom Gál Jenő t. képviselőtársamnak, hogy nem toldozunk, foldozunk, mert ha új épületet állítunk fel, ez nem nevezhető toldozásnak, foldozásnak. Különben is nem tudom, hogy komolyan vette-e ezt a szót, mert úgy látom, hogy az általános vita után a részletes tárgyalás során 15 módosítást kíván be^ nyújtani, amelyeknél az összefüggés kevésbbé jelentkezik, mint az én törvényjavaslatom összefüggése, és ha egyáltalában helyes ezt a szót használnom komoly, tudományos vitában, akkor vissza kell kínálnom ezt a jelzőt az ő módosításaira. Igyekszem kihagyni mindazt az észrevételt, amely nem volt szoros kapcsolatban a javaslattal, így Gál Jenő t. képviselőtársamnak a kinevezési rendszerrel szemben táplált észrevételére azt a megjegyzést teszem, hogy amit tavaly a költségvetési vitában felhoztam s arra a gondolatra, hogy a bírói testület önmaga válassza meg a megüresedett állásokra jelöltjeit. Erre vonatkozólag kifejtettem akkor, hogy ezzel zárt, középkori kasztrendszert hoznánk létre, amelyet demokratikus korszakban senki sem helyeselhet. Hogy centralisztikus törekvések és bürokratizmus jelentkezik a javaslatban: a felszólalók kimutatták, hogy éppen az ellenkezőjét tartalmazza a törvényjavaslat, és azt hiszem, a legtöbb szolgálatot azzal teszem t. képviselőtársamnak, ha bővebben nem foglalkozom az ilyen természetű felszólalásokkal. A Kúria túlterhelése kérdésében különböző álláspontok hangzottak el. Kálmán Jenő t. barátom felszólalása felment engem az alól, hogy rámutassak arra, hogy milyen módon túlzott a mi Kúriánk létszáma; csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy^ Gál Jenő képviselőtársam a perek apasztására utal mmt,legbiztosabb módszerre. A perek apasztásánál lehet azt mondani, hogy abszolúte apasztom a pereket, ez abszolút gazdasági kérdés. Lehet azt mondani, hogy relatíve apasztom a pereket, de hiszen ezt teszem most ebben a törvényjavaslatban, méltóztassék tehát a javaslatot el-