Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

426 Az országgyűlés képviselőházának &1 fogadni. Mert relatíve apasztom a pereket, amikor egy-egy fórum szempontjából apasztom. Erre igyekszem s ehhez nekem szükségein van az értékhatárrendeletre; csodálom, hogy • ezt nem üdvözli örömmel. Igaz, hogy az értékhatárfelhatalmazást Baraes Marcell t. képviselőtársam antiszociálisnak tartja. De kérdem, hol van a világon olyan perrendtartás, amelyben az értékhatárok nem volnának egyszersmind hatásköri tényezők és ha 100 pengőig valami szociális, Miiért válik 101 pengőnél már antiszociálissá. Végül is a Kúria és a legfelsőbb bíróság nem arra való, hogy egyes eseteket döntsön el. Ez az efy eset a Kúriának, a legfelsőbb bíróságnak csak arra alkalom, hogy a jog helyes magyarázata tekintetében állást foglalhasson, hiszen külföldön ez már mind megvalósíttatott. Hát antiszociális berendezkedés a németországi, a franciaországi, az angliai, vagy az összes többi nyugati államokat méltóztassék megnézni, ahol a legfelsőbb bíróság az ügyek egy egészen csekély hányadával foglalkozik éppen azért^ mert ott felismerték, hogy a legfelsőbb bíróságnak nem az a feladata, hogy egyes ügyeket eldontsön, hanem az a feladata, hogy a jogegységnek és a helyes jogmagyarázatnak mindig irányt szabjon. Ha pedig ez a feladata, akkor mi konzekvensen jártunk el, amikor egy (másik szakaszban gondoskodni kívántunk arról, hogy a jövőben a Kúria részére a jogegységben való állásfoglalásnak a lehetősége sokkal több esetben fordulhat elő, mint eddig előfordulhatott. Mi tehát igenis figyelemmel voltunk a szociális szempontokra,, és egy lépést, egy rendelkezést, egy szót nem találok ebiben a javaslatban, amely antiszociális volna. A keresztkérdezésben, azt hiszem, fel vagyok mentve a nyilatkozattétel alól. Itt is Györki t. képviselőtársam helyeslésével találkozott a javaslat és ez mutatja, hogy talán még sem lehet valami, nem tudom micsoda, rettenetes centralisztikus vagy nem tudom milyen pártpolitikai elgondolás folyománya. Váry t. barátom, Dési t. barátom örömmel fogadja el, Gál Jenő képviselőtársaimnak aggályai vannak, de hiszen ide vonatkozólag neki már meglehetősen bő választ adtam. Csak Baraes Marcell képviselőtársammal szeretnék polémiába bocsátkozni, aki azért jajdul fel, hogy ezzel kapcsolatban — nem is a keresztkérdezéssel, hanem a közvetlen tárgyalási szakasszal kapcsolatban — az ügyész bárkit letartóztathat és három nap alatt a bíróság elé állíthat. Hát kérem, az előzetes letartóztatás eseteit nem ez a szakasz határozza meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon ) Másodszor ennél a szakasznál nem az a lényeg, hogy őt előállítják, hanem az a lényeg, hogy vele amúgy is foglalkoznak és kihallgatják, hogy tehát az egyik szobából ne kelljen hazaküldeni és másnao megint beidéztetni kétes eredménnyel, hanem csak az egyik szobából a imásik szobába, a szomszéd szobába átkísértetni és bíró elé állítani, mert hiszen csak ezekben az esetekben nyer majd ez a rendelkezés alkalmazást. Gál Jenő t. barátom azt mondotta, hogy itt majd minden a tény vázlattól fog függni. Kérem, semmi seim fog a tény vázlattól függni. mert azt a tényvázlatot az ; ügyészen Jkivül senki sem fogja elolvasni, még csak látni sem fogja, az ügyészt pedig, ha talán kezdő embernek méltóztatik minősíteni, hogy az dönti el, hogy az ügy olyan egyszerű-e, kérdezeni, hogy talán kevésbbé kezdő ember az a rendőrfogalmazó, aki a mai gyakorlat szerint egyes ügyekben teljesen feleslegesen mázsaszámra 1. ülése 1930 június 20-án, pénteken. gyűjti össze az árkusokat? Az-e a cél tehát, hogy minél nagyobb írásbeliség legyen a nyomozás során, hogy minél jobban kikészítődjék a nyomozó anyag és egyoldalúvá váljék, vagy az, hogy minél előbb a bíró elé kerülhessen a gyanúsított? Amikor én tavaly programmbeszédemben kifejtettem, hogy . valamenynyiünknek egyet kell értenünk abban, hogy haladnunk kell a felé a cél felé, hogy a vádlott, a gyanúsított, a terhelt minél előbb kikerüljön a nyomozó közegek kezéből, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és bíró elé kerülhessen, tapsolni méltóztattak. Most, amikor erre vonatkozólag egy lépést igyekszem tenni, aggályoskodni méltóztatik. En a magam részéről ebben az ellenmondásban látom a teljes igazolását az én álláspontom! helyességének. Az egyeshírák kérdésében különböző aggályok hangzottak el Már kifejtettem, nem akarok a részletekbe menni, csak utalok arra, ho^y minden igyekezetenumel azon leszek, hogy elsősorban az alsófokot megerősítsem, jól képzett és dotált egyesbíráktkal, és akkor azt hiszem, hogy igazoltam magam abban a vonatkozásiban, hogy nriént szüntetitem meg az egyesbírói 'intézménynek átmeneti jellegét. Mert hiába, lehet az ellen panasz, hogy itt-ott egyesek talán — hiszen minden szakmában vannak gyengébbek — nem váltaik be tökéletesen, de kétségtelen, hogy ha haladni akarunk a jövő felé, nem haladhatunk úgy, hogy még jobban megterheljük az adófizetőket; haladnunk az egyesbíróságok felé, a jól kiépített alsófok felé kell és arra építhetjük fel az új perrendtartást. Erre a célra pedig nekünk az alsófokot anyagilag, technikailag és szellemileg fel kell készítenünk. Ez az irányom, erre törekszem és azt hiszem, ha ezeket a feltételeket megközelítem, vagy pláne elérem, akkor az egyesibíróság intézménye ellen többé nem lesz panasz, sem elvi, sem alkalmi. T. Ház! Baraes Marcell t. barátom felvetette, hogy a Kúriánál a tehermentesítést például háromtagú tanács létesítésével lehetne keresztülvinni. Erre vonatkozólag én már a bizottságban nyilatkoztaim. Attól tartok, hogy ez a jogegység rovására esnék és attól tartok, hogy ez nem jelentene munkamegtakarítást, hanem azt jelentené, hogy míg mia hat ember alkot a Kúrián egy tanácsot, ezentúl két tanácsot alkotna és míg eddig a hatból egy elnököl és öt referál, ezentúl a hatból kettő elnökölne és csak négyen referálnának. Nagyon kétes értékű ez a javaslat, bár hálásan veszem, mert ő azok közé a kevesek közé tartozik, akik kritizálnak és javaslatokat is terjesztenek elő. Hangsúlyozom, hogy a nagy vitaanyag során és a vitatkozás során legtöbb esetben a legnagyobb kritikasok részéről még egy fillér értékű javaslattal sem találikoztatm, amit a helyébe '• tehettem volna az én javaslatomnak. Természetesen nem vonatkozik ez azokra a javaslatokra, amelyeket készséggel honoráltam, de ezeket éppen nem azak a túlzott kritikusok terjesztették elő, hanem hálásan vett munkatársaim. Baraes Marcell t. képviselőtársam a tábla megszüntetésére gondol. Én a bírói szervezethez % abban a formában óhajtok hozzányúlni, ahogy mondottam. Nem az intézmények megszüntetése, hanem az alsó főik megerősítése és az egyfokú jogorvoslat felé törekszünk. Ehhez nem szükséges a tábla megszüntetése, sőt ahogy ő felvetette ezt a gondolatot, ho&y a közigazgatási bíróság' alisófokát meg kell teremteni és ho'gy erre jó lesz majd az épület és a bírói