Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

424 Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1930 június 20-án, pénteken. De ő mondott egy-két részletet is és ezért ezekre vonatkozólag konkrété is kívánok nyilatkozni. Kértem, hogy mutassa be, magyarázza meg nekem, ihol jelentkezik az ügyvédi sérelem? Az utolsó falatra vonatkozó kérdésemre azt a választ adta, hogy a 200 pengős értékhatár miatt vész el az ügyvédek utolsó falatja. Sajnálom, de ebben a javaslatban seholsem találom a 200 pengős értékhatárt. Erről ; ebben a javaslatban nincsen szó. Lehet, hogy j arra gondolt, hogy ha majd az értékhatárokat az igazságügyminiszter felemeli, lesz talán szó a 200 pengőről. (Pakots József: 400 pengőről volt szó!) Nem, 200 pengőt mondott a képviselő úr. Nem ok nélkül mondom ezt, mert ez volt az egyik támadási felület, egy olyan támadási felület, amelyről sohasem volt szó ebben a javaslatban, csak mindig azokban a kritikákban, amelyek nem voltak alaposak. Nos kérem, ilyen 200 pengőről nincsen szó. Ha azonban úgy érti^ezt a t. képviselőtársam, hogy ez a 200 pengő lesz majd a községi bíróság hatáskörének esetleg egyszer majd maximális értékhatára és azért veszem ki az ügyvédek szájából a falatot, mert ha felemelem az értékhatárt 200 pengőre, akkor a községi bírói eljárás szabályai szerint a községi bíróságnál az ügyvédek részére költséget nem lehet megállapítani, akkor megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy amennyiben az értékhatárt felemelem, az a felemelés párhuzamos lesz a községi bíróság reformjával, a községi bíróság új kódexe pedig már mai tervezetében kezdettől fogva tartalmazza azt a rendelkezést, hogy bizonyos körülmények között igenis járni fog ügyvédi költség; mert a régi szabály' szerint ugyan 40—50 pengő után ügyvédi költséget nem lehetett megállapítani, de 50 100 pengő után teljesen indokolt lesz, hogy ügyvédi költségeket állapítson meg a (bíróság. Ezt a lényegtelennek látszó kis részletet csak azért hoztam fel. hogy rámutassak, hogy a támadás kiinduló pontjában milyen elemi tévedésben van t. képviselőtársam. En elismerem azt is, amit itt többen említettek, hogy például az írásbeliségnek bizonyos jelentékeny szerepe lehet nehéz időkben a joggyakorlat kifejlődésében, de állítom, hogy ez a jövőben is' lehetséges. Hiszen való, helyes dolog az, ha az ügyvéd előkészítő iratában hivatkozik arra, hogy milyen jogszabályokat kíván alkalmaztatni. Helyes, ha ezekre utal vagy utal a joggyakorlatra. De bocsánatot kérek, talán mégis méltóztatnának észlelni azt a nagy különbséget, amit mutat az, hogy például Ausztriában egy előkészítő irat a legnagyobb ritkaság, hogy a második oldalra is átterjedjen, pedig ott is igen szép munkát végeznek az ügyvédek, ott is tevékeny részt vesznek a joggyakorlat kifejlesztésében és mégis eljutottak addig, hogy egyíves előkészítő iratot talán tíz évben egyszer kap a bíróság részükről, mégpedig a legbonyolultabb perekben. Ha ez a helyzet, akkor talán mégis méltóztatnak elismerni azt, hogy én nem korlátozni akarom a judikatúra fejlesztésében, kiképzésében az ügyvédek közreműködését, hanem helyes mederbe akarom terelni és meg vagyok róla győződve, hogy ez az intézkedés nem sérti az alaposan felkészült ügyvédeket, csupán azt sértheti, aki a maga részéről felesleges munkával terheli a bírót és felesleges költséggel terheli a felet. Ennek védelme pedig nem lehet ügyvédi érdek és nem lehet közérdek. Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy a fizetési meghagyásokkal megöljük az ügyvédet. Bocsánatot kérek, hát érdemleges munkától fosztom meg az ügyvédet

1

? Nem érdemleges munkától fosztom meg. Az a mulasztási tárgyaláson való megjelenés nem ügyvédi munka, hanem ügyvédi irodai segédmunka. Ez a munka nem olyan, mely érdemleges munka lett volna, költségeinek elvesztése tehát az érdemleges munkának nem lebecsülését jelenti. Ugyanez van a büntetőparancsnál is, sőt ott még többet teszek, ott ügyvédi érdekeket szolgálok, mert azzal, hogy nem lesznek büntető tömegnapok, elejét vesszük egy abuzusnak, amely hála Istennek nem túlságosan harapódzott el, de bizony adódott eset, amikor előfordult, hogy a büntetőbíróság folyosóján fogdosták össze az oda beidézetteket. Ügyvédi érdek, hogy ennek a tisztességtelen eljárásnak lehetősége is megszűnjék, minek következtében nem áll az, hogy a büntetőparancá létesítése ügyvédellenes volna. Ellenkezőleg, ügyvédi érdeket, ügyvédi etikát szolgál. A gyorsabb perbefejezésre vonatkozólag a t. előadó úr éppúgy azt mondotta, mint valamennyien mondjuk, akik az ügyvédi életet ismerjük, hogy az valóban ügyvédi érdek. Az értékhatárok felemelése, a községi bíráskodás xíjjászervezése egyszersmind ügyvédi érdeket is jelent, az ügyvédek egészségesebb elosztását jelenti ebben az országban. És ha még hozzáveszem ehhez, hogy a törvényjavaslat bizonyos lehetőséget nyit munkaalkalmakra, új ügyvédi munkaalkalmakat nyit imeg, iáikkor én a magam részéről teljesen nyugodt vagyok atekintetben, hogy én nem vettem el az utolsó falatot az ügyvédségtől, éppen ellenkezőleg, a magam részéről igyekeztem

1 ezzel a javaslattal igen nehéz körülmények között lehetőleg kímélni az ügyvédség érdekeit. De nem folytatom, mert azt hiszem, felesleges azok után, hogy Baracs Marcell, Dési Géza és Kálnoki-Bedő Sándor képviselő urak levették ezt a vádat a vállamról. Ők sokkal illetékesebbek erre, mint t. képviselőtársam, aki maga ügyvédi egyesületek élén nem áll. Már most rátérek arra, hogy a megtakarításoknak mi lehet a rendeltetése. Rövid leszek azért, mert nem mondok semmi újat. Ha méltóztatnak eddigi beszédeimet elolvasni, akkor látni méltóztatnak, hogy azokban egészen világosan kifejtettem ezt, ha nem: is banketteken, mint Fábián t. barátom mondotta, hanem ankétek egész sorozatán. És az a megnyugvásoin is megvan, hogy ez a programonom mind az eddigi kritikák, mind ennek a vitának során elhangzott észrevételek szerint is, úgy látszik, észrevétel nélkül, közös megegyezéssel tárgyaltatik. A megtakarítás rendeltetése tehát a bírói státustörvény végrehajtása, annek első sorában és élén a képesítési pótléknak a törvényes összegre váló felemelése, azután az igazságszolgáltatás korszerű átszervezése és pedig kevesebb, de jobban dotált és alaposabban képzett bíró (Úgy van! a jobboldalon.), minden segéderővel, gyorsíróval, gépíróval, minden modern technikai felszereléssel és azután, ha ennek lehetősége megvan, amely lehetőségihez még a bírói továbbképző tanfolyamok újrta való felvételét is hozzákapcsolom, akkor be fog állni az alsó fok megerősítése és ha az alsó fok megfelelő megerősítése előáll, akkor a helyi előléptetés megvalósítása szükségkép be fog következni, tehát jó egyesbírák képzésére és megbecsülésére a mód és az alkalom meglesz. És, ha ez mind megvan, akkor jövök abba a helyzetbe, hogy az egyesbírák helyes kiválasztására és az alsó fok megerősí-