Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának UH. ennek a két paragraíásnak egymással összhangzásban levő újítása. Továbbfejlesztjük és szélesebb lehetőséget adunk a feltételes elítélés bevált intézményének. Kérdem: mi ez más, mint bevált alapokon való építés? Talán megint nem az az eset, amely pedig jelentősebb alkotásba az egész törvény ja vaslatnaik, és amely sértené, megtámadná és meghamisítaná az eredeti nagy jogalkotók szándékát. Továbbfejlesztjük a tettenérés esetére létesített közvetlen tárgyalást, amelynek jelentőségé, mint igen 'helyesen mondotta t. barátom Váry Albert, akkor fog kibontakozni, ha majd végrehajthatjuk financiális segítséggel is azt a régebbi törvényes rendelkezést, hogy a bűnügyi rendőrség, az ügyészség és a büntetőbíróság Budapesten egy épületben legyen elhelyezve. Hangsúlyozom azonban, hogy egyrészt erre van reménységem, másrészt ennek végrehajtása a vidéken nem ütközik ilyen financiális előfeltételekbe. Életre hívjuk a szunnyadó keresztkérdezési rendszert is. Most nem az érdeméről beszélek, csak azt hangsúlyozom, hogy ez sem újítás, ez is csak életrehívása egy olyan gondolatnak, amelyet a nagy alkotók már elképzeltek és nem rajtuk múlt, hanem inkább az emberek akkori gyengeségén, — nem aggkorira gondoltam, hanem akkori gyengeségére, (Derültség.) — hogy ez nem ment át az életbe. Ha ezt már akkor elgondolták, talán itt sem olyan gondolattal jövök, amellyel egy nagyszerű elvet arculcsapni merészkednék. Most csak a lényeges intézkedéseket sorolom fel és azt nézem, hogy lehet-e azt mondani, hogy ezekkel rombolok, nagyszerű régi elméleteket megdöntők, nagyszerű régi elveket kikapcsolok. Elismerem, iiogy ezekben az intézkedésekben, amilyen a közvetlen tárgyalás '' kiterjesztése és a keresztkérdéseknek bevezetése — amelyeknek, ismétlem, egyike sem új, hanem ezekre vonatkozóan csak továbbfejlesztést tartalmaz a javaslat — van irány keresés és iránymutatás (Ügy van! a közében.) a jövő méhében világszerte vajúdó új bűnvádi perrendtartás felé. Abban a hi szemben vagyok, mint Váry Albert t. barátom, 'hogy ez az iránykeresés helyes irányban mozog és megerősít engem ebben az a feltűnő jelenség, hog^ különösen a keresztkérdezés vonatkozásában a legszélsőbb baloldalról, tehát nyilvánvalóan olyan oldalról, ahol legérzékenyebb és a büntetőjog változása iránt, bizonyos szimpátia mutatkozik meg ebben az irányban. Ez engem arról győz meg, hogy itt valóban olyan irányhoz nyúltam, amelyben nem lehet semmi mást keresni, mint a büntető igazságszolgáltatásnak tökéletesítését, aanely tökéletesítés minden jogásznak és minden magyar embernek, bármilyen párthoz tortozzék is, kell, hogy a szívén feküdjék. Meggyőződésem tehát, hogy* ezek az újítások — amelyek közül a lényegeseket felsoroltam, de apró részletekkel^ nem foglalkozhatom és nem untathatom a Házat — nem érintik azokat az alapokat, amelyek a mi perrendtartásainkban le vannak fektetve, sőt éppen ellenkezőleg azokból nőnek ki, ellenben szolgálják a törvénykezés javítását, az árverések új szabályozása pedig fontos, eddig elhanyagolt és fel nem ismert szociális és p-azdasági érdekek védelmére siet. (Ügy van! Ügy van! a közéven.) Az a meggyőződésem, hogyha mindezeket így áttekintjük, akkor ezzel a javaslattal szemben leiiet kritikát gyakorolni részleteiben, de ezzel, a javaslattal szemben senkinek sem lehet ülése 1930 június 20-án, pénteken. 421 azt állítania, ami egyik-másik szónoknál beszédjének előzménye után egészen érthetetlen is volt, mintha itt valamilyen veszedelmek felé rohannánk. Ez csak olyan elszólás volt az illető szónokok részéről, amelyre vonatkozóan, azt (hiszem, leginkább akkor becsülöm meg az illető szónokokat, ha erre minden reflexiót mellőzök. {Helyeslés jobbfelől.) Az én célom nem lehet a javaslat ismételt ismertetése, hiszen az előadó úr ennek megfelelt és ebből a vitából látom, hogy most már kritikusaim ismerik is a javaslatot. Ennek következtében csak ott ós annyiban fogok majd reflektálni az egyes részletekre, amennyiben a vita során elhangzott észrevételekkel foglalkozom. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad bizonyos másik szemszögből is megvizsgálnom! a kérdést, abból a szempontból, amelyet egyesek szintén kérdés tárgyává tettek, ha nem is annyira idebenn, mint inkább künn a lapok hasábjain, hogy jelent-e megtakarítást ez a javaslat. Előttem szóló barátom nem vonta két' ségbe, itt ebben a teremben sem sokan vonták kétségbe, de odakünn sokan kétségbe vonják és hangulatot csinálnak az országban. A kérdés az, ,jelent-e a javaslat megtakarítást, ha jelent, kinek jelent megtakarítást és ha van megtakarítás, mi azzal a szándékom. (Váry Albert: Dugsegély! — Derültség. — Br. Podmaniczky Endre: Fábián mondta!) T. Ház! Mindenki előtt — azt hiszem — egészen nyilvánvaló, hogy a megtakarítást elsősorban az állam szempontjából kell néznünk. A fórumok csökkentése egészen világosan megtakarítást jelent. Ezt el lehet érni elvi alapon, amint teszi is a törvényjavaslat, amikor a jogorvoslatok kérdését elvi alapon bizonyos fokig újból szabályozza és szűkebb keretek közé szorítja. Azután a fórumok csökkentését idézi elő bizonyos értékek megállapításának új szabályozása, különösen az a rendelkezés, mely az örökösödési perekre nézve az értékszámításnak új, helyesebb módját állítja be, végül harmadszor az értékhatárok felemelésének lehetősége, amelyre vonatkozólag az a bizonyos oldalról erősen kifogásolt miniszteri felhatalmazás kérdése játszik szerepet. De én most nem abból a szempontból nézem, hogy helyes-e, helytelen-e, én abból a szempontból nézem, hogy takarékosságot gyakorlunk-e. Bocsánatot kérek, ha eddig egy ügyben az elsőfokon 1, másodfokon 3 és harmadfokon 3, tehát összesen 7 bíró járt el, ezután pedig lesz 1+3, összesen 4 bíró, akkor 3 bírót, megtakarítunk. Ha azt látom, hogy vannak ügyek, ahol 3+3+3, összesen 9 bíró járt el, és ezután 6 fog eljárni, megint 3 bírót takarítunk meg, és az egyesbíráskodás kiterjesztése mindenegyes ügyben 2 bíró megtakarítását jelenti, amely esetleg bizonyos fellebbezési korlátozásokkal még többet is jelenthet, (Úgy van! jobbfelől.) ,' , ' i ; Itt van a vádirat elleni kifogásoknak szűk körre való szorítása. Ebben a vonatkozásban az eredeti javaslatban messzebb mentem el. mint e pillanatban állok, de nem vétettem

1 semmit sem eredeti célommal szemben, amikor t, barátomnak, Dési Gézának javaslatát elfogadtam, mert ez a javaslat igen' szerencsésen emelte ki azolkat az ügyeket, amely ügyek nemcsak hogy a legkomplikáltabbak jogilag és ténybelileg, hanem a statisztika tanúsága szerint a legtöbb esetben vezettek vádtanáesi megszüntetésre. Tehát éppen azokban az ügyekben marad meg a kifogásolási eljárás, amely ügyekben eddig a 60*