Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

422 Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1930 június 20-án, pénteken. vádtanácsi eljárásnak volt hatálya és nem azokban az ügyekben, amelyeik téliesen feleslegesen mentek át ezen a tisztán elhúzó retortáin. Ha pedig azt nézem, hogy ezeknek az ügyeknek száma a körülbelül 2300-ból 250, vagy mondjuk maximálisan 300; ha azt látom, hogy mindazokban az ügyekben, amelyekben eddig tapasztalat szerint — úgyszólván száz percentig -— hiábavaló és haszontalan időpoesékolás volt a vádtanácsi kifogásolási eljárás, ha nem kell a bíróságnak ezekkel az ügyekkel foglalkoznia» csak azokkal, amelyékben a megszüntető határozat nagyszámú, tehát elérhető, hogy érdemleges tárgyalás nélkül, tehát hamarabb kikapcsolható a bíróság munkaköréből az ügy; akkor ez a megoldás nem feladása célomnak, hanem jobb megközelítése, és azért vagyok hálás, a szerencsés kiválasztásért, mert így azt érem el, hogy még kevesebb munkát fog okozni a bíróságnak az az ügy, amelynek a vádtanácsi retortából való kikapcsolása nem következett be, mert ezek az ügyek, az eddigi tapasztalatok szerint, nagyrészt úgyis megszüntetésre, vagy vizsgálatkiegészítésre kerülnek. Külöinben — nem akarok még egyszer erre visszatérni — a vádirat elleni kifogásokkal szemiben már meglehetősen elcsitult a zaj, nyilván ennek a módosításnak kapcsán. És mégis valahogy úgy vagyok vele, hogy azt tartóin, hogy az, akinek a lelkiismerete tiszta, nem arra törekszik, hogy a vádtanács elé mehessen és ott mindenféle kifogásokkal ellnízhassa az ügyet, haneím az arra törekszik, hogy minél előbb az ítélőbíró elé kerüljön és a teljes ' nyiryáinossáff előtt kapja meg a maga elégtételét. (XJau van! jobfelől.) Arra is bátor vagyok rámutatni, hogy a vádirat elleni kifogás korlátozása azokban az esetekben, amelyekben a statisztika szerint teljesen haszontalannak bizonyult és túlnyomó részben ez volt az eset a vidéki bíróságoknál,— azt hiszem, hogy vidéki jogászbarátaim etekintetben megerősíthetnek — mondom, a vádtanács előtti kifogásolási eljárásnak ez a korlátozása semmi más, mint hogy a csigalépcső rendszeréről áthaladtunk a liftrendszerre. Ne járkáljunk a csigalépcsőn akkor, amikor bíró elé akarunk kerülni, hanem liften menjünk fel, modern úton, hogy minél előbb kapjuk meg az elégtételt vagy a megtorlást. Kétségtelenül nagy megtakarítást jelent az államnak, ha a törnegniapóknak munka- és idővesztesége megszűnik. Az lehetetlen dolog, hogy pl. a budapesti központi járásbíróságon a legtapasztaltabb, legnagyobb képesítésű, a legmagasabb állásban levő csoportfŐnök-bírák délelőttöket azzal töltsenek el, hogy megállapítsák hogy valaki jelen van-e vagy nincs jelen, hogy szemléljék, a bélyegző leütését nézzék, amit jelenlétükbein egy segédhivatali tisztviselő végez el. Ez teljesen lehetetlen. A tömegnapok intézményének megszüntetése érdeke mindenkinek, de elsősorban az államnak. Egy sereg munkaidŐmegtakarítás következik be és ugyanea az eredmény jelentkezik a büntetőparancs bevezetésével is. A fellebbezési eljárásban is sok időveszteség jelentkezett a bíróságnál. Időveszteség azért, mert imíg a régi perrendtartásunk kifejezetten előírta, hogy minden tárgyalást a törvényszéki eljárás során elő kell készíteni, bizonyos hézagot tüntetett fel a fellebbezési eljárásban, és lehetővé tette, hogy a tárgyalásnak, bármely szakán, a fellebbezési szakon, de bármelyik tárgyaláson újabb és újabb nóvumokkal léphessenek fel a felek és ez voltaképpen azt idézte elő, hogy az első tárgyaláson a legritkább esetben volt képes letárgyalni és befejezni a fellebbezési tanács az ügyet. Nekem az a meggyőződésem, hogy a perrendtartás eredeti intencióját állítjuk helyre akkor, amikor a fellebbezést magát előkészítő tartalommal kötelezően felruházzuk, ezzel elejét vesszük annak, hogy a bírák tájékozatlanul üljenek le a fellebbezési tárgyalásra és elejét vesszük annak, hogy a felek távollétében ne lehessen letárgyalni az ügyet, hanem megvalósítjuk, hogy iha a felek bármilyen okból elhalasztják vagy elhanyagolják a tárgyaláson való megjelenésüket, újabb tárgyalás és az ügynek hat vagy hány hónap után való újabb megtanulása nélkül is lehetséges legyen az ügyet azonnal letárgyalni és befejezni. Ez az állam szempontjából, a bírák munkaideje szempontjából rendkívül megtakarítást jelent és egy egészen tűrhetetlen állapotnak megszüntetését jelenti. Mert ma hiába készült fel az a tanácselnök és az előadó, hiába ültek ott a tárgyaló teremben, ahol még két perccel előbb jelen volt a két tárgyaló ügyvéd, de mire felhívták az ügyet, a két ügyvéd — ez nem vád senki ellen, mert hiszen az élet nehézségei mellett nekik komoly okuk lehetett arra, hogy elmenjenek, de egy kissé sokszor fordult elő az ilyesmi — összebeszélt, hogy mia nem fognak tárgyalni, mert a város másik részében mind a kettőnek van tárgyalása, oda mennek el. Ott maradt a tanács, a nélkül, hogy idejét hasznosíthatta volna, úgyhogy a megelőző egy-két éjszakának kemény előkészítései teljesen kárbavesztek. Ez sem a takarékossággal, sem a bíróság méltóságával nem egyeztethető össze, ez tehát meg fog szűnni. (Helyeslés.) Általában a szüneteltetés ellen védekezést hozunk. Ez megint azt jelenti, hogy felesleges és ismételt tárgyalásokra való készülésre ne legyen szükség. A tanú- és szakértői díjak horribilis terhet jelentenek az államnak. Nem kívánom számszerűen előadni, hiszen a költségvetést nemrég tárgyaltuk, ez eléggé feltünteti azokat a címeket, amelyekből ezt fizetni kellett. Kénytelen vagyok tudomására hozni a t. Háznak, hogy bármennyire takarékoskodunk, minden egyes esztendőben, a költségvetésben előirányzott tételeket póthitellel kellett megtetézni. Most sem tudom, hogy mennyi lesz a póthitel, de hogy lesz jelentékeny póthitelre szükség ebben r az évben is, azt tudom egészen biztosan. Tehát a tanuk és szakértők díjának előlegezése és az állam által való viselése kérdésében, valamint ezeknek intézményes és helyes szabályozása érdekében kellett, hoR-y újabb szabályokkal jöjjek. Azt hiszem, helyesen találtam meg a formát is, amikor annak a karnak részéről is kérek ingyenesen áldozatot, amely eddig csak előnyökben részesült: a szakértői kartól. (Helyeslés.) Tekintettel arra, hogy a rendkívül megnyomorított és nehezen élő ügyvédi kar változatlanul, sőt »fokozottan viseli a maga szegényvédelmének terhét, elvárhatjuk, hogy az a szakértői kar, amely, ha nem is olyan keretek között alakult ki, mint az ügyvédi kar, de valóban itt van és azonfelül még kivétel nélkül is van dotálva, sokkal jobban, mint az ügyvédi kar, mert mindannyiszor előlegezve van a költségük, szintén hozza meg a maga áldozatát ezekben a nehéz időkben. (Helyeslés.) Az államnak sokat jelent például a végrehajtható kiadmányok bevezetése. Csak például itt Budapesten, a központi járásbíróságon 6—8 kezelő szabadul fel és mehet el a lélekölő iktatási és szerelési munkától, hogy végezze a bíró mellett a jegyzőkönyvvezetést. Ez a központi