Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

418 Az országgyűlés képviselőházának ; tatást és megvalósítja azt az. elvet, hogy a bűnt nyomban kövesse a büntetés. Mármost az a kérdés, hogy az igazságügyminiszter úr hogyan tudja ezt megvalósítani. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy mint gyakorlati büntetőjogász elmondjam, hogyan képzelem én. Ennek legelső feltétele az, hogy a rendőrség, .a királyi ügyész és egy-két büntetőbíró együtt legyen. Ha az igazságügyminiszter úrnak csak annyit sikerül keresztülyinnie, hogy a főkapitányság mai épületében négy szobát tudnánk a megfelelő királyi ügyész és tbíró rendelkezésére bocsátani, az már elég lenne. A megfelelő királyi ügyésznek, tehát a budapesti kir. ügyészségnek és általában az ügyészi karnak csak azokról a tagjairól lehet szó, akik hosszú gyakorlattal, nagy tapasztalattal, megfelelő komolysággal és tudással rendelkeznek, mert végeredményben a 104. § értelmében minden ügyet a 104. § szempontjából rögtön meg kell nézni és rögtön el is kell bírálni. Márpedig nemcsak a vád, hanem az igazságszolgáltatás érdekeit is r sérti egy könnyelműen emelt vád, mert a bíró nagyon könnyen hajlamos arra, hogy a kellően meg nem alapozott váddal szemben r egyszerűen felmenti a vádlottat. Éppen ezért itt komoly megfontolás kell s erre csak kiváló királyi ügyész vagy főügyészhelyettes vagy ügyészségi alelnök lehet alkalmas. Kell, hogy ő ott a rendőrség mellett otthonra leljen, közvetlen telefon útján az ügyészség elnökével állandó érintkezésben lehessen. Kell, hogy rendelkezésére álljon egy másik királyi ügyész is, és kell, hogy ugyanott, ugyan-abban az épületben lehetőleg egy-két büntetőbíró hivatali helyisége is legyen. Csak úgy tudom elképzelni, ha a királyi ügyész és a bíróság állandóan rendelkezésre áll a főkapitányság egyik szárnyának néhány szobájában, hogy ezt a 104. §-t az életbe át tudjuk vinni. Mert igenis, ezentúl minden büntetőügyet ennek a javaslatnak törvénnyé válása esetén első pillanatra a 104. §-on keresztül kell vizsgálni és a kirendelt királyi ügyész nyomban a bíróság elé állíthatja a vádlottat és nyomban letárgyaltathatja a kérdéses büntető ügyet. (Patacsi Dénes: Itt Budapesten.) A vidéken, a nagyobb városokiban szintén megvalósítható ez az ilyen ügyekben sokkal könynyebben. Megfelelő utasítás a csendőrségnek vagy a rendőri közegeknek szintén eléri azt a célt, amelyet ez a 104. §. megvalósítani akar. Mint. mondottaim, ami még kifogás alá eshetnék az én szememben, a kifogásolási eljárásinak bizonyos bűncselekményekre való korlátozása. Minthogy általában olyan szerencsésen oldjia meg a javaslat azoknak a bűncselekményeknek felsorolását, amelyeknél a kifogásolás fennmarad, a magam részéről a törvényjavaslatnak erre vonatkozó 108. §-át szintén elfogadom, -mert garanciát látok benne, hogy a többi bűncselekmények tekintetében szintén gyorsabb és egyszerűbb lesz az eljárás. Viszont a kifogásolási eljárás komplikált ügyekre fennmarad. Ha őszintén és nyiltan elmondotta/m a javaslattal szemben táplált aggályaimat, éppen olyan őszintén és nyiltan elismertem a törvényjavaslatnak mindazokat az érdemeit, amelyek minden büntetőjogász előtt egyformán állanak. Az igazságügyminiszter úr iránt elismerésemet fejezem ki, hogy ilyen szerencsés kézzel oldotta meg ezt a nagyon nehéz problémát. Mert hiába, minden új javaslattól idegenkedünk, minden új intézményt gyanakvással fogadunk. Ez benne van az emberi ter11. ülése 1980 június 20-án, pénteken. mészé tben, benne van abban, hogy mi vele nevelkedtünk néhány intézménnyel, amelyekhez szívesen ragaszkodunk és félünk minden újtól, aminek hatását még nem ismerjük. Az a véleményem, hogyba az igazságügyminiszter úrnak megfelelő felügyeleti intézkedésekkel sikerül ezt a törvényjavaslatot annak elgondolása szei'int keresztülvinni és életrehívni, akkori az egész büntető igazságszolgáltatás feltétlenül olcsóbb, gyorsabb, egyszerűbb és — talán — jobb is lesz. Ebben a tudatban a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs senki felírva! Elnök: Kíván valaki szólni? (Senki sem,!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Habozva szólalok fel, távolról sem azért, mintha nem találnék bármennyi érvet is javaslatom védelmére, (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) hanem azért szólalok fel habozva, mert úgy érzem, hogy talán felesleges munkát végzek, amikor egy olyan javaslatnak védelmére kelek, amelynek vitájában baloldalról és jobboldalról olyan tárgyilagos hang hallatszott és annyira hajlandók voltak baloldalon is elismerni bizonyos érdemeket, javításokat és jó részeket ebben a javaslatban, hogy szinte az az érzésem, hogy felesleges fel szólalnom, mert ha voltak is ellenészrevételek a másik oldalon, azokat már régen meg is cáfolták. Mindenesetre köszönetet mondok minden egyes szónoknak, hogy minden pártpolitikát kizárt ebből a vitából. Ez nekem ííagy elismerés, mert elismerése egyszersmind annak is, hogy magam is kizártam minden pártpolitikát ebből a törvényjavaslatból. Mindenesetre, ha nem is állok el a szólás jogától, az előadott körülmények arra köteleznek, hogy rövid legyek. Alig volt javaslat, amely több szűrőn ment volna keresztül, mint ez a javaslat. Tavaly, amikor a költségvetés tárgyalása során első miniszteri programmomat előterjesztettemi, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy utánam felszólalt az én tiszteletreméltó barátom, a jogászélet kitűnősége, Baracs Marcell és azt mondotta, hogy nehéz helyzetben van, mert politikai okokból, bizalmi okokból meg kell tagadnia a

; költségvetést, de a pro grammot egyébként majdnem az utolsó betűig hajlandó volna aláírni. Nos, akkori felszólalásomban, —- méltóztassanak a Naplót megnézni — majdnem minden egyes olyan irányelvet, minden egyes olyan újítást, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz, eleve ide terjesztettem a t. Ház színe elé; tehát már a kiinduló pontunkban megvolt az egyetértés a jobb- és baloldalon a jogászvilág körében, hogy milyen irányban kell haladnunk, amikor a törvénykezés racionalizálásához hozzáfogunk, amikor általában minden téren racionalizálni igyekszünk és e téren a törvénykezés terén is kénytelenek vagyunk ehhez a keservesen nehéz feladathoz hozzáfogni. Azóta egyévi lankadatlan munka folyt le és ha valóban hangzanak el a teremben elismerő szavak, úgy méltóztassanak mindezen elismerést az igazságügyminisztériüm törvéhyelő