Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának J+ll. ülése 1930 június 20-án, pénteken. 413 nek meg nem felelő fogházrendtartásunkat váltsák fel egy modern, a mai kor követelményeinek megfelelő fogházrendtartással. Akkor Akkor azt a választ kaptam az igazságügyminiszter úrtól, — körülbelül másfél éve ennek — hogy előkészület alatt van ez a fogházrendtartás és az anyaggyűjtés már folyamatban van. Ha ilyen régen folyamatban van, akkor igazán megérett arra, hogy ezt a már a törvényihozás elé, vagy legalább a jogászközönség elé terjessze az igazságügyminiszter úr. Méltóztassék, t. miniszter úr, azt a szempontot, amelyet a törvényjavaslatban keresztül akar vinni és amelyet maga elé tűzött, a gyorsaság szempontját^ necsak a bíróságnál és a jogkereső közönségnél érvényesíteni, hanem saját minisztériumánál is és méltóztassék egy törvényjavaslatot vagy egyéb fogházrendtartási tervezetet gyorsan elkészíttetni a vezetése alatt álló adminisztrációval. Ez múlhatatlanul szükséges, mert az az intézkedés, amely ez idő szerint érvényben van, teljesen elavult. T. Képviselőház! Ezzel végeztem a határozóit i javaslatok beterjesztésével. Ezek a határozati javaslatok azt a célt kívánják szolgálni, hogy azok a nagy problémák, amelyeknek megvalósítását várják és amelyeknek megvalósítása időszerű, valóban megvalósíttassanak és ne átmeneti intézkedésekkel, ne apró-cseprő toldozás sal és foltozással kívánják az igazságszolgáltatást érvényre juttatni, hanem való és komoly intézkedésekkel, mert az olyan törvényjavaslatok, mint amelyen ez is, valamint az ezt megelőző 1925-ös és 1927-es is, mind csak lehetőséget ad a jog gyorsan való alkalmazására, de semmiesetre sem fog az igazságszolgáltatás előnyére szolgálni, ellenkezőleg annak hátrányára ifog szolgálni. Minthogy ezt látom ebből a törvényjavaslatból, nem pedig azt, amit a miniszter úr maga elé tűzött, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabb és jobb , lesz, a törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem tudom elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Madarász Elemér képviselő úr, mint a közigazgatási bizottság előadója, kíván jelentést tenni. Madarász Elemér: T. Képviselőház! Van szerencsém bemutatni a közigazgatási bizottság jelentését, amely a belügyminiszter úrnak egyes tengerentúli hajóstársaságokkal kötött szerződésével foglalkozik. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztani, napirendre tűzni s annak tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja s annak napirendre tűzése iránt kellő időben fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas Gyula! Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Vary Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha^ mindazt a bajt, felvetődő kérdést és nroblémát, amely bennünket gyötör, jogszabályok alkotásával, törvények hozásával és rendeletek gyártásával meg tudnók oldani, alig volna okunk panaszra, mert hiszen törvények hozásában és rendeletek gyártásában szinte túlságosan nagy buzgalmat árulunk el. Hiszen az elmúlt tíz év alatt 400-nál több törvényt hoztunk, és a rendeletek olyan tömegét zúdítottuk az országra, hogy ember legyen, aki magát bennük kiismeri. Bár kétségtelen, hogy a változott viszonyok új feladatok elé állították a kormányt, és sok olyan életviszony keletkezett, amelyekre; addig nem is gondoltunk, amelyek addig nem is voltak, és amelyeknek szabályozása indokolt lehet, mégis azt hiszem, helyes volna, ha a jogszabályok alkotásában több önmérsékletet tanúsítanánk és az életviszonyoknak feltétlenül szükséges szabályozására szorítkoznánk. Számolnunk kell ugyanis a magyar nép konzervatív, tartózkodó, minden új jogszabálytól idegenkedő természetével. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy több törvény, több jogszabály nem jelent egyúttal több jogrendet, sőt sokszor egyenesen jogbizonytalanságot^ teremt. De be kell látnunk azt is, hogy a jogszabályok tömege úgy sem oldja meg a problémáikat. Hiszen elgondolhatjuk mi nagyon szépen, hogy hogyan kívánunk valamely életviszonyt szabályozni, a gyakorlatban azonban ez — sajnos — vagy nem válik be, vagy az, akire vonatkozik, nem érez belőle egyebet, csak zaklatást. Jogos tehát az az általános kívánság, hogy nem kell minden problémát megoldani akarni, nem kell minden új életviszonyt szabályozni akarni, nem kell az állampolgárokat agyonszabalyozni és agyonkormányozni. S ha elismeréssel adózunk is a kormány jószándékának és annak a törekvésének, hogyha változott viszonyokhoz alkalmazkodni kíván és annak konzekvenciáit le akarja vonni, mégis azt kell mondanunk, hogy a jogszabályokból kevesebb, töíb'bet jelent, és a jogszabályok állandósága biztosabb alapja a jogrendnek, mint a folyton változó és a viszonyok által talán indokolt törvények és rendeletek. Még egyet legyen szabad mondanom e tekintetben, t. Képviselőház. Ez a imi ezer bajjal, gonddal teli, nyomorúságos, nyugtalan életünk nem igen alkalmas komoly jogalkotások megvalósítására. Kinek van ma kedve, idege az életviszonyok tanulmányozásába belemerülni s az alkotandó és alkalmazandó jogszabályokat megfelelő módon érdekelni és mérlegelni? Sem az emberekben, sem a viszonyokban nincs meg az a nyugalom, amely általános és állandó érvényű jogszabályok alkotására alkalmas. Az életviszonyokból hiányzik az az állandóság, amely az általános szabályozásra alkalmas volna; az emberekből pedig hiányzik az a nyugodt, komoly, tiszta elfogulatlan tárgyilagos ítélőképesség, amellyel az életviszonyokat magasabb szempontok szerint szóval jogszabály alkotására alkalmas módon és szemmel megítélni képesek volnának. Nem kell nekem erre sok bizonyítékot felhoznom. Nincs ma törvényjavaslat, nincs ma általános jellegű kormányintézkedés, amelyet, ha megjelenik, a közvélemény ne a legellentétesebb megítéléssel, idegességgel fogadna, és amelynek nyomán ne a legnagyobb izgalom, nyugtalanság, gyanúsítás és félreértés támadna. (Ügy van! Ügy van! üobbfelől. — Br. Podmatiiczky Endre: Az izgatók által!) Senkinek sincs ideje és idege ahhoz, hogy belemerüljön valamely új, nagyobb jogszabály tanulmányozásába; viszont a legtöbben tájékozatlanul, i néha hangzatos jelszavaktól vezettetve, talán félrevezettetve támadják a tervbe vett intézke59*