Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának £11. ülése 1930 június 20-án, pénteken. 411 rendszerét fenntartani és megszüntetni azt a lehetőséget, hogy tanácselnökök ilyen tényke­dést folytassanak. Ezzel kapcsolatban felhívom a t. miniszter úr szives figyelmét arra is, ami különösen kap­csolatos azzal, ami a javaslatban benne van és ami a miniszter úrnak egy kijelentésében is benne foglaltatik, hofy tudniillik jobbá akarja tenni az igazságszolgáltatást, hogy vájjon nem tartja-e a t. miniszter úr kívánatosnak azt, hogy főfelügyeleti jogánál fogva némelykor utánanézne annak, hogy milyen judiciuma van az elsőfokú bírónak és miképpen végződtek az egyes ügyek a felsőbb bíróságoknál. Ma ugyanis nagyon gyakran látunk olyan esete­ket, hogy az első bíróság 2—3—4 évi szabadság­vesztési büntetést szab ki, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hét évi!) a felsőbb bíróságok pedig ugyanezeket a büntetési tételeket 2—3—^8 e hónapra szállítják le, sőt a legutóbbi hónapok­' ban volt olyan eset is, hogy az első bíróság három évre ítélt el valakit, nyomban letartóz­tatta és már a másodfokú bíróság, vagyis a tábla közcsendháborításban mondotta ki bű­nösnek az illetőt és két hétre ítélte el. Amikor az igazságügyminiszter úr látja ezt, mert lát­nia kell, feltételezem róla, hogv látja ezeket a lehetetlen és tarthatatlan igazságszolgáltatási eseteket, akkor meg kellene főfelügyeleti jogá­nál fogva néznie, mégoedig a törvényszék el­nökének útján, hogy az a tanács, abban az összeállításában, amelyben ilyen lehetetlen ítéleteket hoz, megmaradhat-e vagy sem. (Zsit­vay Tibor igzságügyminiszter: Bírói független­ség van, képviselő úr!) Ez nem érinti a bírói függetlenség kérdését. (Zsitvay Tibor igazság ügyminiszter: Nem a kritikára mondom; de ön azt kívánja, hogy én ebbe beleavatkozzam! En akkor jobban tisztelem a bírói függetlensé­get!) Azért mondottam, hogv az elnök útján méltóztassék ennek utánanézni, mert az egyes tanácsok Összeállítása a törvényszék elnökének hatáskörébe tartozik, a kérdés tehát megold­ható. Az állampolgárok személyes szabadsága, amely felett az igazságügyminiszter úr hiva­tott őrködni, van olyan érték, ho^v az ilyen eseteket lehetetlenné tegyék és megszüntessék azt az állapotot, hogy ilyen bírói tanácsok együtt legyenek, amelyek a jog legelemibb fel­tételeivel nincsenek tisztában. Aki ilyen taná­csot vezet és bebizonyítja, hogy tanács vezeté­sére alkalmatlan... Elnök: A képviselő úrnak az a kijelentése, hogy a bírói tanácsok a jog legelemibb felté­teleivel nincsenek tisztában, mélyen sértő a bí­róságra nézve és ezért a képviselő urat rendre­utasítom. Györki Imre: En ezt nem általánosságban mondtam, én külön hívtam fel az igazságügy­miniszter úr figyelmét egyes konkrét esetekre, hangoztattam, hogy egyes esetekről van szó, tehát nem' sértettem meg a bíróságot, a leg­távolabb áll tőlem ez a szándék. En arra hívom fel az igazságügyminiszter úr figyelmét, hogy főfelügyeleti jogánál fogva nézzen utána, ho­gyan áll ez á kérdés, mert egyrészt a személyes szabadságjog megvédése fontos érdeke a kor­mányzatnak és az a felett való őrködésre az igazságügyminiszter úr hivatott, másrészt.pe­dig lehetetlen az a rendszer, megmondom egész őszintén, t. miniszter úr, amely manapság Budapesten meghonosodott, hogy tisztán lutri . az, hogy ki melyik tanácshoz kerül, inert •• e szerint mérik a vádlottra a szabadságvesztés­büntetési tételeket. Ha a vádlott olyan tanácshoz kerül, amely hivatása magaslatán áll, egészen más ítéletet KÉPVISELŐHÁZ! XAPLÓ. XXIX. kap, és .sokkal súlyosabb ,a büntetés ugyanazon bűncselekményre akkor, ha ia vádlott az úgy­nevezett vad tanácsok elé 'kerül. Nem sértő ez a kifejezés, mert így nevezik jogász körökben ezeket .a. tanácsokat, amelyek teljesen lehetet­len ítéleteket hoznak, exiszteneiákat tesznek tönkre. Ha ezeket az ítéleteket ia felsőbíróságok akceptálnák, egy szavaim sem volna, mivel azonban napról-napna látjuk, hogy ezeknek a tanácsoknak ítéleteit a felsőt)íróságok dara­bokra szaggatják, azért aa igazságügyminisz­ter úrnak főfelügyeleti jogánál fogva ezen a lehetetlen állapoton változtatnia kell. Beszédem elején utaltam arrai, hogy abban az esetben, ha igaza van Káinoki Bedo Sán­dor t. képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat esaík átmeneti in­tézkedés, csak toldozás-foldozás és .a közeljövő­ben nagy refonmokkol jön az igazságügyi kormányzat, szükségesnek tartom felhívni a t. miniszter úr figyelmét azokra a kérdésekre, problémákra, amelyeknek megvalósítását az ország közvéleménye óhajtja és amely kérdé­seiknek a törvényhozás elé való hozása sokkal égetőbb lenne, onint ennék a javaslatnak ide­hozása, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A közel jövőben nem jÖvök perjogi reform­mal!) amely az igazságszolgáltatást sem __ öl-­osóbbá, sem jobbá nem teszi. (Zsitvay t Tibor igazságügy miniszter: Csak a községi bírásko­dásról és a munkásbizitosítási bíróság reform­járól szóló törvény javaslatokkal jövök!) Ezért a következő határozati javaslatot terjesztem a Ház elé. (Olvassa): «Utasítja a Képviselőház az igaizsagügyminiszter urat, hogy figyeleminel arra. hogy a békekötés óta több, mint tíz év telt el, nyújtson be törvény­iavaslatot a háború esetére szóló kivételes in­tézkedésekről szóló 1912. évi LXIII. te. még hatályban levő rendelkezéseinek hatályon kí­vül helyezéséről. A Képviselőház az ily tár­gyú törvén y javaslatot még az 1930. év folya­mán kívánja letárgyaltatni.» Azért tartom szükségesnek ennek a határozati javaslatnaik elfogadását és a benne foglaltak megvalósítá­sát, mert lehetetlennek tartom, hogy amikor a békeszerződés becikkelyezése óta már tíz év telt el és a világháború lezajlása óta már 12 év telt el, akkor itt Magyarországon még min­dig háborús állapotmkat tartsanak fenn és még mindig érvényben legyen a kivételes uralom alapján egy csomó olyan rendelkezés, ^ amely a szabadságjogokat korlátozza. A kormány az egyik oldalon mindig hivatkozóik arra a nagy konszolidációra, amelyet intézkedéseivel meg­teremtett. Nem látja a kormány azt a nagy logikai ellenmondást, amely e kijelentése és a kivételes uralomra épített törvények fenn­tartása közt van. Ha tényleg való az, hogy a kormány konszolidációt, rendet, nyugalmat teremtett ebben az országban, aikkor kinek és miért alkarja fenntartani ezeket a háború ese­tére szóló kivételes rendelkezéseket? Remélem, a kormány nem helyezkedik arra az álláspontra, hogy az ország beléleteben az állampolgárok egy részével szemben háborús viszonyt kíván fenntartani és ezért kívánja ezeket az intézkedéseket fenntartani. Ha a belső viszonyok nem teszik szükségessé ezek­nek az intézkedéseknek fenntartását, akkor tíz vagy tizenkét évvel a világháború lezajlása után itt az ideje, iiogy ezek az intézkedések ha­tálytalaníttassanak. Ugyancsak a háború megszűnésével kap­csolatos cél szolgálj határozati javasla­tom, amelyben kérem, hogy (olvassa): «Uta­sítsa a Képviselőház az igaságügyminiszter 59

Next

/
Thumbnails
Contents