Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

410 Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1930 június 20-á%, pénteken. be ezekben az ügyekben is, akkor azok a szerencsétlen emberek, akiknek munkaügyből támad vitás ügyük, hiába keresnek igazságot, azt nem fogják megtalálni a t. bíróságoknál. A törvényjavaslatnak tehát ezekre a legsúlyosabb és leglényegesebb szempontjaira vagyok bátor utalni, amelyeket olyanoknak találtam, hogy igazán nem felelnek meg annak a követelménynek, amely a törvényjavaslat indokolásában benne van, amely szerint a javaslatot szociális szellem hatná át. Bátor vagyok azonban, t. miniszter úr, még arra a lehetetlen helyzetre és intézkedésre is felhívni figyelmét, hogy a 20. § lehetővé teszi azt, amit Fábián. képviselőtársam már más vonatkozásban érintett, a dugsegélyek adását. Ezzel a rendelkezéssel a szakértők részére be fog vezetődni megint a dugsegélyek adása, mert lehetővé válik, hogy azt a szakértőt, aki egy kérdésben díjazás nélkül végezne munkát, a törvényszéki elnök előterjesztésére az igazságügyminiszter úr az év végén jutalomban részesítse. Ne méltóztassék ehhez a rendelkezéshez folyamodni. Méltóztassék egyenlő elbánást tanúsítani ebben az ügyben és teljesen egyenlő mértékkel mérni, nem . pedig egyeseket ilyen kiváltságos helyzetbe jutttatni és részükre évi jutalomdíj at megállapítani. Ez a tulajdonképpeni jogi dugsegély törvénybe iktatása. A javaslat indokolása azt mondja, hogy továbbira is fenn akarja tartani az anyagi igazság kiderítésének és perrendtartásunknak alapelveit, amelyek a nyilvánosság, szóbeliség és a közvetlenség elvén épülnek fel. E tekintetben csak bátor vagyok utalni arra, hogy a nyilvánosság kérdésének egyenesen — hogy úgymondjam — arculcsapása az, ami a házassági perekre vonatkozóan fennáll. Tudniillik a nyilvánosság kizárását akarja az igen t. miniszter úr keresztülvinni. Nincs sok értelme^ ennek, nem is nagy és súlyos sérelem a nyilvánosság szempontjából, de minthogy megint korlátozás van e tekintetben, semmi szükség nincs ennek a korlátozásnak bevezetésére, valamint nincs szükség azokra a korlátozó intézkedésekre sem, amely a válás kérdésével kapcsolatban ebben a törvényjavaslatban bentfoglaltatnak. Minderre semmi szükség nincs. Én az erkölcs ne- t vében, amelyet az igen t. miniszter úr úgylátszik erősen meg akar védeni, sokkal hatékonyabbnak találnám, ha a válóperek lefolytatását elősegítenék és megkönnyítenék, mint azt az állapotot, hogy megnehezítjük. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Házhatározattal állunk szemben!) A válóperek megnehezítése csak az erkölcstelenség elősegítése, nem pedig az erkölcs elősegítője, amit pedig a miniszter úr annyira szükségesnek tart. Szólanom kell a törvényjavaslatnak arról a rendelkezéséről, amely a büntetőügyekkel kapcsolatos és ebben a vonatkozásban különösen két kérdést emelek ki. Az egyik kérdés a vádtanács részbeni megszüntetése. A javaslat bizottsági tárgyalása során^ intézkedés történt, hogy bizonyos bűncselekményekre vonatkozólag a vádtanács továbbra is fenn tartassék. Szerettem volna, ha nemcsak ezekre a bűncselekményekre vonatkozólag tartaná fenn az igazságügyminiszter úr a vádtanács intézményét, hanem, ha már nem terjeszti ki. legalább is fenntartsa a vádtanácsot mindazokra az ügyekre vonatkozólag, amelyek ezidőszerint is ott vannak. Különösen egészen fura helyzetbe kerülünk, amikor kétségkívül azt kell mondanunk, hogy a vádtanács is bizonyos tekintetben az ügy első bírája. Mármost helyzet, hogy politikai természetű ügvekben a miniszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy bírói fórumtól megfosztja r?eket az ügyeket és csak az úgynevezett közönséges bűncselekményekre vonatkozólag tartja fenn a vádtanács intézményét. Ennél helyesebb lenne az eddigi állapot fenntartása, mert nagyon jól tudjuk, és a bizottsági javas!"' indokolása is tartalmaz erre vonatkozólag statisztikai számadatokat, hogy hány ügyet szüntettek meg a budapesti vádtanácsnál, ami azt jelenti, hogy erre az intézményre szükség van és semmiféle indok nem szól a mellett, hogy megszüntessék a politikai természetű ügyekben, különösen akkor, ha bizonyos közönséges bűncselekménvekre továbbra is fenntartják. Ha arra az álláspontrra helyezkednék a miniszter úr, hogy egyáltalán eltörli a vádtanács intézményét, akkor talán még lehetne azt mondani, hogy az összes vádlottakkal szemben érvényesül az egyenlő elbánás elve. De a politikai természetű (bűncselekményekre nem engedni meg, a közönséges bűncselekményekre vonatkozólag pedig megengedni a vádtanács fenntartását, ez nem egyéb, mint annak a kormányzati szellemnek eddig úgy is túlságosan nagymértékű megnyilatkozása, hogy tudniillik ebben az országban a legsúlyosabb bűncselekmény az, ha valaki politikai kritikát .gyakorol a kormány ténye felett, hogy itt lehet lopni, csalni, zsarolni, ezt kevésbbé súlyos mértékkel mérik, mint azt, ha valaki politikai kritikát mond a kormány ténye felett s ez a kritika a kormány ügyészének nem tetszik. Azt a rendszert, amelyet a törvényjavaslat bevezet, amelyet a keresztkérdezés rendszerének szoktak nevezni, elfogadom, bár igaza van előttem szólt t. képviselőtársaimnak, akik elmondották, hogy ez eddig is megvolt, 'azonban a gyakorlatban nem alkalmazták. Most is csak kísérleti nyúlnak kívánja a miniszter úr felvenni a törvényjavaslatba. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Majd messzire nyúl ez a nyúl a jövőben!) Azt majd meg fogja mutatni a gyakorlati élet, hogy mennyire nyúl. eddig is megvolt a rendszer, csak nem ment át a gyakorlati életbe, holott az ügy elbírálása szempontjából feltétlenül jó lenne, ha átmenne az életbe, mert egy dolgot várok ettől, — sajnos, a törvény szövegezése nem ad lehetőséget arra. hogy várakozásom valóra váljék — én azt várom, hogy a jövőben eliminálni fogják bírósági tanácsaink, legalább is egyesbírósági tanácselnökeink azt a rendszert, hogy a vádlottal egészen komoly politikai, erkölcsi s világnézleti vitába elegyednek úgyannyira, hogy úgy néz ki egy-egy törvényszéki tárgyalás, mintha ott nem is bírói ítélkezés folynék, hanem a bvró á maga erkölcsi, politikai, társadalmi felfogását szembehelyezi a vádlott erkölcsi, politikai. társadalmi felfogásával és egész komoly vitatkozásoknak vagyunk nem egyszer tanúi. (Baracs Marcell: Ez igaz! — Várnai Dániel: Töreky-módszer!) Ha az lenne a cél, hogy ezt a tarthatatlan állapotot megszüntessük, akkor magam is azt kívánom, hogy a miniszter űr minél előbb igyekezzék a gyakorlatba átültetni a 'keresztkérdezés rendszerét. Minthogy azonban azt látom, hogy a törvényjavaslat a keresztkérdezés mellett is lehetséget nyújt arra, hogy egy-egy tanácselnök a maga gyönyörködtetésére — mert ennek kell csak tulajdonítanom — politikai, társadalmi, erkölcsi s világnézeti vitákat folytasson le a bírói tárgyalóteremben, holott ettől tartózkodnia kellene, én elhibázottnak tartom a javaslat idevonatkozó rendelkezését és kérem a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy méltóztassék magát a 'keresztkérdezés