Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1930 június 20-án, pénteken. 403 büntető, mint különösen a polgári perrendtar­tások, mint igen t. barátom, Dési Géza kellő alapossággal kifejtette, megtörik a szóbeliség elvét. Hiszen magában a polgári perrendtar­tásban Plósz Sándor, ennek a perrendtartásnak örökérdemű alkotója, a szóbeliség elvének meg­törését szükségesnek tartotta belevinni az elő­készítő iratok formájában. (Simon András: Semmiség terhe mellett!) A perjogi vita során súlyos, tekintélyes oldalról mutattak rá éppen arra, amit igen t. képviselőtársam most közben megjegyezni jónak vélt, hogy igenis, annyira kompromisszum tárgyai ezeknek az elveknek a különböző perrendtartásokban hogyan és miként való keresztülvitele, hogy ugyanazt a kérdést az, egyik perrendtartás semmiség terhe alatt tiltja, amelyet a másik perrendtartás meg: egyenesen megenged. (Simon András: Az élet mindig erősebb az elveknél!) Ezt akartam mondani! Amikor perjogot alkotnak, azt bizo­nyos fundamentális elvekre rá kellett építeni. Az elvek azonban nem örökéletűek, az élet mindig erősebb az elveknél, az elveknek kell az élethez hasonulniuk. Az, elvek engedjenek az életnek, nem pedig megfordítva, mert kü­lönben az elvek ott maradnak, az élet pedig előrehalad. Igen t. Ház! Ezt csinálja ez a javaslat, hi­szen lesznek észrevételek, ahol belenyugvásom ellenére, aggodalmaink voltak és vannak, de egyet megállapítok: nagyobb előzékenységet minden felvetődő kérdéssel és aggodalommal szemben, minden értékes gondolattal szemben, mint ennél az előttünk fekvő javaslatnál ta­pasztaltunk, nem tapasztalhattunk. Minden értékes gondolatot, akárhonnan jött, a kor­mány, az igazságügyminiszter úr és az ő se­gítőtársai a legnagyobb előzékenységgel tettek megfontolás tárgyává, mert hiszen általában úgy arról, mint erről az oldalról tisztában vol­tunk azzal, hogy ez a kérdés nem politikum, ezt nem szabad politikai szemüvegen keresztül nézni, és azzal is tisztában voltunk, — és itt talán egy fikarcnyit elhajlók előadó t. bará­tomtól — hogy ez a reform csak átmeneti, mert a nagy reformnak jönnie kell, mert az élet maga követeli és igenis, annak a bekövetkező nagy reformnak rendjçn a nyilvánosság, szó­beliség és közvetlenség elvei beláthatatlan időkig még* mindig 1 irányító alaptételei lesznek minden per jognak, de ott még nagyobb enged­ményeket fog kelleni tenni az életnek, mint itt tettünk. Annál az új, nagy per jognál vitatkoz­hatunk majd afelett, vájjon a mi mai bírói szervezetünk ebben a formájában betölti-e hi­vatását, megfelel-e az élet követelményeinek vagy nem, megmaradhatunk-e a mai kontinen­tális rendszer mellett, vagy pedig át kell tér­nünk egy másik rendszerre, amely kevesebb, de jobban képzett bíróval valósítja meg az igazságszolgáltatás magas szempontjait. Ezekre azért voltam bátor rámutatni, mert e Házban égy nagyon merész kijelentés hangzott el. Annak kell ugyanis tekintenem Gál Jeaő t. barátom kijelentését, midőn itt legutóbb azt mondotta, hogy (olvassa); «e he­lyett azt tettük, hogy a romokat felcicomáztuk, azt tettük, hogy tíz esztendővel a háború elmulta után ott tartunk, hogy konzerváljuk azt, amit elítéltünk, konzerváljuk a magyar jogérzetben soha gyökeret nemi vert hivatal­noki módszerét a bíráskodásnak. Mert, enge­delmet kérek, — és itt én húzom alá Gáli Jenő t. képviselőtársam argumentálását — ha az ember a kezébe veszi ezt a javaslatot, akkor látja, hogy már odáig merészkedtek a kodifi­KÉPVISELÖHÁZT NAPLÓ. XXIX kátorok, hogy együtt emlegetik a fizetési meghagyást a büntetőparanccsal, egy kalap alá vonják azokat. Ha valaki 40 pengővel tar­tozik és fizetési meghagyást bocsátanak ki, as eljárás ezzel szemben azonos formák alá, vo­natik, mintha valakit egy kondemnáló erejű oüntetőhatáirozat hatálya alá helyeznek.» Szó­val ezekben látja a t. képviselőtársam a rom­bolásokat és így folytatja tovább (olvassa); «Hová lett, hová jutott az a felfogás, a bifulo­kációnak az a fenséges gondolata, amely sohasem engedte meg, hogy az anyagi kér­dések feletti bíráskodás összetéveszteissék a nagy szabadságjogokat és becsületet védő törvénykezéssel?» Engedelmet kérek, t. képviselőtársain, én a legnagyohb szomorúsággal hallottam ezt az indokolást. Én nagy tisztelettel és elismerés­sel viseltetem Gál Jenő t. képviselőtársam jogászi kvalitása és tudása iránt, de úgy argumentálni, hogy a bifurkációs fenséges gondolat összietörését jelentené az, ha egy nap alatt egy papiroson emlegetik a fizetési meg­hagyást a büntetőparancs kérdésével, talán még a laikusok felé sem szabad, legkevésbbé azonban egy olyan parlamentben, ahol jogá­szok is vannak. (Ügy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, a fizetési meghagyás és a büntetőparancs - gondolata igazában egyugyan­azon tőke hajtása, ugyanaz a vezérlőgondolat jelentkezik az (egyikben, mint a másikban. Amikor Berlinben például helytelenül hajt egy soffőr és a rendőr megállítja és azt mondja, hogy «fünf Mark» és kiállítja neki azt a bizonyos bolettát, ha megnyugszik a soffőr, az ügy el van intézve, nincsen akta; ha pedig nem nyugszik meg, akkor ügy lesz belőle és eljárás: kérdem, le van-e ezzel rom­bolva a bifurkáció fenséges gondolata? Bocsá­natot kérek, így nem szabad argumentálni akkor, amikor egy szakkérdésről és nem poli­tikai kérdésről van szó. Én egy magasképzett­ségű' jogásztól azt várom, hogy szakszerűen bíráljon el egy ilyen jogi kérdést. Én ismét­lem, igen nagy véleménnyel vagyok Gál Jenő t. képviselőtársam tudásáról, és elismerem, hogy bármilyen szép és gyönyörködtető volt a szónoklat, amelyet tőle hallottunk, az, én kutató elmém állandóan kereste azokat a rom­boló erőket és bajokat, amelyeket ez a tör­vényjavaslat t. képviselőtársaim szerint tar­talmaz és a végén, amikor csupán ilyen ro­mokra találtam, amilyeneket ő említ, akkor bizonyos elszomorodás vett rajtam erőt. Ő azt mondja, hogy a romok nyomait ott találja a javaslatban — és ezzel végeztem is az ő külön­ben értékes beszédével — akkor is, amikor a javaslat az egyes bírói rendszert inaugurálja a társas bírói rendszer helyett. Ezzel szemben mint tényre hivatkozom, hogy az egyes bírói intézményt úgy a büntető perrend, mint a polgári perrend már instituálta. Ne méltóz­tassék^ elfelejteni, hogy annak ellenére, hogy mi bírói szervezetünkben a kontinentális rendszer* alapján állunk, tehát a társas bíró­ságnak vagyunk' elvileg hívei, ennek ellenére a polgári perrendtartás az ügyek 86.5%-át utalta át az egyes bíró elé. Ugyanígy vagyunk a bűnvádi perrend­tartásnál is. Ennélfogva ezek a romok — ha romok — nein most készültek, ezek- már benne voltak törvénytárunkban. És itt megint csak oda térek vissza, hogy azt mondom: ha majd arról fogunk vitázni, hogy a nagy perjogi reform során hogyan csináljuk ane^r. a bírói szervezetet, akkor nagyon szívesen fogok vi­tába ereszkedni nemcsak Gál Jenő t. kép vi­58

Next

/
Thumbnails
Contents