Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

32 Az országgyűlés képviselőházának zottan végezni a maga iskolai, templomi szolgálatait? Sokkal ideálisabb, az Ő -hivatásának megfelelő szolgálattól vonjuk el azzal; ha primitív gazdálkodásba kényszerítjük bele. (Klein Antal: Azért jó volna néha!) Igen, de rendezett állmai viszonyok között és rendezett pénzügyi viszonyok között ez a mai világba már bele nem illik. (Östör József előadó: Stabilabb!) Stabilabb, de szerintem stabilizálni kell az oktatás jóságát, ez a fő, nem pedig az, hogy az egyes tanítóknak, vagy egyes lelkészeknek (momentán így, vagy amúgy jobb, hanem állandó, nyugodt állapotra kel berendezkednünk, s akkor bizony ezeket törölni kell. Tudom nagyon jól, hogy különösen az egyházi adóztatás kérdése nem a kultuszminiszter úr hatásköre és hivatása. De tudom azt is nagyon jól, mint aki minden téren sokat foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, hogy mennyi visszásság, igazságtalanság és korszerűtlenség van ezen a téren. Ha a kultuszminiszter urat valamire kérhetem ebben a tekintetben, csak arra kérem, hogy segítségét és jó szolgálatait ajánlja fel a különböző egyházaknak, mert ezt az odiózus kérdést valamiképpen rendezni, megoldani kell az egyházaknak. Elég, ha rámutatok a párbérkérdésre. A párbér egy ősi, régi, de feltétlenül antiszociális intézmény, mert feltétlenül a leggyengébb rétegek súlyos megterhelésével jár, és azt ihiszem, az egyházak szándékával sem volna ellentétben, ha módját lehetne valamiképpen találni egy korszerű, igazságosabb adóztatásnak. Természetes, hogy én mindenkor az egyházak szuverenitásának csorbítatlan fenntartásával gondolnám megoldani ezt a kérdést, és ismétlem, a miniszter urat nem intézkedésre kérem ebben a tekintetben, hanem arra, hogy ismert agilitásával, befolyásával igyekezzék barátságos úton-módon odahatni az egyházaknál, hogy az egyházak maguk igyekezzenek ennek a kérdésének a megoldását keresni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az egyházak az egymásközti békesség szolgálatában kell, hogy állj'anak, és nem egymással szemben, hanem egymás mellett haladva szolgálhatnak közös nagy célokat (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) E nagy célok szolgálatában egyesül úgyszólván mindenki (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és a középen.), mert én ma is vallom, hogy a felekezetközi békességet sohasem a felekezetek közóhaja bontja meg, hanem jobbról vagy balról egyesek. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen, — Csontos Imre: Mindenütt vannak!) Ilyenek mindenütt vannak kivétel nélkül, fÜgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és a középen.) Ezekkel mi sohasem tudjuk azonosítani magunkat, sem az egyikkel, sem a másikkal (Ügy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon és a középen), mert mi át vagyunk hatva attól a gondolattól, hogy a mai idők legszebb virága éppen a felekezetközi békesség, amelynek ápolása elsőrendű hazafias kötelesség mindenkor. (Elénk helyeslés és tups a jobb- és baloldalon és a középen.) T. Ház! Van tere minden egyháznak a közös munkában, mert hiszen van közös ellensége az összes egyházaknak (Ügy van! Ügy van! a bal- és jobboldalon.) és ez a hitetlenség, amely ellen minden egyháznak fel kell vennie a harcot és ha ezt harcolják és ha azokat a gazdag kincseket, amelyekkel az egyházak rendelkeznek, széthintik az emberek között, ha a íhit ragyogó szépségével, örökös igazságaival itatják, mámorosítják ezt a világot, ha ennek az elhOl. ülése 1930 június 3-án, kedden. anyagiasodott korszaknak gyönge nemzedékét meggyőzik arról, hogy van lelke, van Istene, akkor, azt hiszem, Istennek tetsző dolgot, szolgálatot végeznek az összes egyházak {ügy van! jobb felől.), amelyből boldogság származik az országra, amely kedves, amely szeretetet és elismerést érdemlő Isten és az ő angyalai előtt is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezekkel a gondolatokkal eltelve, a részletekre nem térve ki, hanem mindig általánosságban mozogva, kérem a törvényhozás segítségét s nem kétlem, hogy az meg is lesz, tudom, hogy e tekintetben a miniszter úrnak is megvan ä jó szándéka. Nem túlzásokba akarok átcsapni, amikor azt mondom, hogy még a mai rendkívül nehéz viszonyok között is meg kell találni a módját annak, hogy a különböző egyházak segítségét fokozzuk. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Tudom ennek roppant nehézségeit, de ismerem azokat a mérhetetlen nagy szolgálatokat is, amelyeket az egyházak tettek és fognak is tenni az országnak, ha megfelelő anyagi erő is áll rendelkezésükre. En már nem ismerek gazdag egyházakat, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ma már egyetlen-. egy olyan egyház sincs Magyarországon, amelynek rendelkezésére állanának azok az eszközök, amelyek magasztos céljainak előbbreviteléhez feltétlenül szükségesek. (Ügy van! jobbfelől.) Ma nem kell irigykedve nézni az egyik egyháznak a másikra anyagi helyzete miatt is. A gyengébbet is, de a gazdagabbat is segíteni kell addig a határig, ameddig magasztos hivatása szolgálatában erre szüksége van, mert nem önmagának szolgál, hanem szolgál az országnak. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mondom, tudom ennek a roppant nehézségeit, de látom a helyzetet, mert foglalkozom ezekkel a dolgokkal, lent egészen a falvakban, tudom azt, hogy például az adócsökkentési segélynek nem valorizáltsága az egyházi életre s a hitéletre is micsoda veszélyt hord magában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azok a fizetési súrlódások és nehézségek, amelyek az egyházi funkcionárius és a hívek között felmerülnek, nem annak a kettőnek, a lelkésznek, a tanítónak és a híveknek harcává válnak, hanem tulajdonképpen annak az egyháznak, annak a községnekés ebből sohasem származott még jó, ez a vallásos élet kimélyülésének leghatározottabb akadályozója. (Ügy van a jobboldalon.) Az apró kis egyházakban sokszor néhány száz pengőről van csak szó, talán egy tanítói nyugdíj-hozzájárulás kérdéséről, ami végeredményben nem sok, de annak az egyháznak belső békességét, szellemi virtuális erejét mégis nagy mértékben tangálja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ezeket sikerülne valamilyen úton-módon megoldanunk, ebből nagyon sok jó származnék, mert ezek a súrlódások rendkívül károsan hatnak vissza, különösen ezekben az időkben, amikor annyi az elége&etlenség és annyi a zúgolódás, amely talán túlzott is, de ha ezeket ezen a téren kevesbítjük és kisebbítjük, akkor az országnak ezzel jelentékeny szolgálatot teszünk. (Ügy van! jobbfelől.) À kisebb kívánságok, amelyek felmerültek tanítói, lelkészi körökből, tulajdonképpen itt ismétlésre nem is szorulnak, mert ihiszen egyformán, egyetértéssel valamennyien kívánjuk ezeknek a sérelmeknek a lehető reparálását. Nem találom helyesnek azt, hogyha nyomait látjuk akár künn a tanítók körében, akár különböző egyházak körében, — sohasem a hivatott vezetők között, hanem talán olyanoknál, akik vezér-