Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

398 Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1930 június 20-án, pénteken. valósítására. Hogy miért, arra vonatkozólag, azt hiszem, a miniszter úrtól választ fogunk kapni, remélhetőleg nem a dugsegéllyel kapcsolatban. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mi az a dugsegély? A képviselő űr specialitása! Nem tudom, mit ért alatta. Az újságban már többször olvastam, ig-en jó pesti szó!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék most dugsegélyről beszélni, az, nincs benn a javaslatban! Tessék a tárgynál maradni! (Pakots József: Már trópusi segély is van! Egy konzul trópusi segélyt kap!) Pakots képviselő úr, tessék csendben maradni! Fábián Béla: A negyedik terv pedig az volt, hogy a közjegyzői funkciók egy részét az ügyvédekkel fogják gyakoroltatni, éppen úgy, ahogyan ez más országokban is megvan. Hogy ezzel ellentétben ez a törvényjavaslat miként viselkedik az ügyvédekkel szemben, azt majd bátor leszek szakaszonkint felolvasni. Volt még egy kérdés, amelyet a t. miniszter úr figyelmébe ajánlok. Évek óta folyik a harc azért, már a békében is szó volt arról, hogy a csődök, a vagyonfelügyelőségek és az árvaszéki kirendelések kérdésének igazságos elintézésével segítsenek a bajokon. Mert nem igazság az, t. miniszter úr, hogy némelyik embernek közkirendelésből kifolyólag egymásután ömlik a pénz a zsebébe,* a másik pedig, aki nagyon kitűnően teljesítette kötelességét a hazával szemben, aki a harctéren volt, és aki igen kitűnően végezte a maga munkáját, mindig tisztességes, megbízható ember volt, sohasem tud egy ilyen jövedelmező közkirendeléshez jutni. Sajnos, az ügyvédek maguk sem foglalkoztak olyan határozottan ezzel a kérdéssel, amint kellett volna. S miközben gazdasági helyzetük az ország- feldarabolása és az említett okok következtében egyre rosszabbodott, még egy szerencsétlenség is érte őket, t. i. az, hogy most már a járásbíróságoknál a gépírókisasszonyokat is nekik kell fizetniök. Az történt, hogy mivel az ügyekben hat-nyolchetes terminusok voltak és nem lehetett ezen a kérdésen segíteni, hiába volt minden ankét és minden előterjesztés, egy igen kiváló ügyvéd barátom, Ribáry Géza, kitalálta, hogy ezen a kérdésen nem lehet másképpen segíteni, csak úgy, ha a körmölő bírák helyébe gépírókisasszonyokat fognak állítani, akiket az ügyvéd maga fizet. Eszerint tehát mi történik

1

? A királyi járásbíróságoknál bevezették az ügy védek általfizetett gépirókisasszonyok rendszerét. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ne méltóztassék közvetlen jogviszonyt feltételezni!) A királyi járásbíró mellett ül egy gépírókisasszony. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Aki a királyi járásbíróságtól kapja a fizetést!) Ellenben az ügyvédek megtérítik a munka egy részét! Nem mindegy? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem mindegy, nagyon nagy a különbség! Én egy abuzust találtam, átmenetileg legalizáltam!) Azt szeretném, ha ezt az egész rendszert nem méltóztatnék az ügyvédek által, akár közvetve is fizettetni, hanem minthogy ezekre a gépírókisasszonyokra szükség van és minthogy ezek a bírót tehermentesítik, fizesse meg őket a magyar állam, amelynek szolgálatában vannak. (Zsatvay Tibor igazságügy miniszter: Ezt akarom!) Nagyon örülök, hogy a miniszter úr ezt a kijelentést teszi. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csak nem akarom az adófizetőket újabb terhekkel megterhelni!) Az adófizetőket nem lehet megterhelni, de tessék a bírságpénzeket, a pénzügyi bírságpénzeket, amelyeket dugsegély címén a pénzügyminisztériumban felosztanak, felhasználni, azokból nemcsak ezeket tudja az igazágügyminiszter úr kifizetni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az igazságügyi tárca nem kap abból semmit!) De a büntetés igazságügyi ténykedés s ne tessék megengedni, hogy a bírságpénzeket — éppen úgy, mint más bírságpénzeket is —- dugsegély címén felosszák. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hozzám tartozik?) A miniszter úr tagja a minisztertanácsnak, tagja a kormánynak. Van itt pénz, miniszter úr, csak nem kell ezeket a pénzeket felosztatni olyan célokra, amelyeket — megvagyok róla győződve — a miniszter úr a maga lelkében nem helyeselhet, amint később bátor leszek a jövedéki kihágásokról szóló rendelettel foglalkozni, csak most nem akarom magamat a koncepcióból kizavartatni, T. Ház! Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek azokra a szakaszokra, amelyeknek felolvasását tőlem a miniszter úr kérte. Méltóztassék megengedni, hogy legelsősorban a 8. §-ra hívjam fel a miniszter úr figyelmét. A 8. ^> a következőket mondja (olvassa): «A Pp. 113. §-a 1. bekezdésének 4. pontja iigy módosul, hogy az ügygondnok költségét az államkincstár nemi előlegezi és az ügygondnok költségének fizetését csak a perköltségben marasztalt féltől követelheti. Èz a szabály áll a szegénységi joggal perlekedő fél házassági perében kirendelt házasságvédő költségeire is.» T. miniszter úr! Remélem, méltóztatik nekem igazat szolgáltatni abban, hogy ez a szakasz az ügyvédek jövedelmét csökkenti. Ez tehát az első szakasz, amelyre hivatkozni bátor vagyok. A második szakasz, amelyre azután törvénykezési szempontból vagyok bátor hivatkozni, nemcsak ügyvédi gazdasági szempontból. A 14. § másoidik bekezdése a következőket mondja (olvassa): «Az előkészítő iratoknak csak a tényállításokat, a bizonyítékókat, az alkalmazandó jogszabályra való utalást és a kérelmieket szabad, mégpedig legrövidebben tartalmazniuk. A mieg nem, felelő előkészítő iratért perköltség nem játr.» A t. miniszter úr ügyvéd volt, tehát tudja nagyon jól, hogy nem minden, bíró egy-egy Szilágyi Dezső és nemi minden bíró egy-egy Juhász Andor. Vannak bírák, akiknek azt a* jogszabályt meg kell magyarázni. Most ebből a törvényszakaszból kifolyólag az lesz a szituáció, hogy nemcsák hogy nem kap az, ügyvéd egyetlen fillért sem abban az esetben, ha ő a jogi helyzetet is megvilágítja a ténykérdésen kívül, hanem még azonkívül az a helyzet, hogy a meg nem felelő előkészítő iratért perköltség nem jár. Hát, méltóztassék nekem, elhinni, t. miniszter úr, — ismételten kijelentem — hogy engem nem vezet politikai szempont, eszem ágában sincs, hanem én ezt a rendelkezést igazságszolgáltatási érdekből is ellenzem. Én nagyon kiválónak tartom a magyar bíráik zömét, de nemi hiszem, hogy Magyarországon nem volna olyan bíró, akinek szüksége van arra, hogy az ügyvéd, aki azzal a kérdéssel kötelességszerűen többet foglalkozik, magára a jogszabályra, vagy a joggyakorlatra a figyelmét felhívja. jEppen úgy, mint ahogyan a jó pap holtig tanul, a jó bíró is holtig tanul és annak a jó bírónak egyenesen köszönettel kell vennie, ha az ügyvéd az ő figyelmét valamely olyan jogi kérdésre, amely figyelmét elkerülte volna, felhívja, (ostor József: Megteheti!) Megteheti, t. képviselőtársam, de a bíró megbünteti érte. (östör Jó-