Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának 4-11. assef: Azért nem!) Kérdezze meg a háta mögött ülő Csák Károly képviselő úrtól. Itt van * rögtön a büntetőszabály, amely szerint a meg nem felelő előkészítő' iratért perköltség nem jár. Ez a kérdés már egészen le van tárgyalva az ügyvédek körében, t. képviselőtársam, (ostor József: Nem volt ott a képviselő úr, mi ott voltunk!) Nem fogok a t. képviselőtársamtól jogolvasást tanulni. Igenis az a szituáció, hoigy a bírónak joga lesz az ügyvédet azért az előkészítő iratért, amelyet az ügyvéd nem a bíró véleményének megfelelően készített el, megbüntetni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Sőt kötelessége! Felesleges munkáért díjazás nem jár!) A polgári bírónak méltóztatik büntető jogot adni azzal az ügyvéddel szemben, akinek kötelessége a kérdést a jogi helyzet kimélyítésével is megmagyarázni. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Lelkiismeretes és alapos ügyvéd nem kerül ebbe a helyzetbe!) Méltóztassék megengedni, hogy szociális szempontból kifogást emeljek a 17. § ama része ellen, amely arra az esetre szól, ha a tanú nem lakik , a járásbíróság székhelyén. Méltóztassék elképzelni, hogy mennyire leüti ez a 17. § a szegény perlekedő felet. Azt mondja (olvassa); «Ha a tanú nem lakik a járásbíróság székhelyén és csak egyszerű tényeknek, különösen aláírás valódiságának bizonyítása végett 'keli őt kihallgatni, a perbíróság* a tanú lakóhelyének községi bíróságát is megkereslhétr.» Ez a törvény .a kisebb ügyekben, tehát a szegényebb emberek ügyében ... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csökkenti a költséget, nagyon szükséges!) T. miniszter úr, az olyan igazságszolgáltatás, ahol költségkímélés szempontjából megölik vagy megölhetik az igazságot^ nem igazságszolgáltatás. Ha ezt jónak méltóztatik találni, akkor tessék a [gazdag ember perében is, a nagyobb perekben is felruházni a községi bíróságot ilyen hatáskörrel, de azért, hogy a t. miniszter úr a bírák számát csökkenthesse, a falusi bírót igazságszolgáltatási funkcióval ellátni nem helyes és nem tudni, imi lesz ebből. (Pakots József: Montenegrói igazságszolgáltatás Nikita módjára! — Gál Jenő: Vissza a közigazgatáshoz, az lesz belőle! Az lesz újra, ami ellen Horváth Boldizsár és Deák Ferenc küzdöttek, hogy ne legyen: visszafejlesztés! — Zsitvay^ Tibor igazságügyminiszter: A képviselő úr maga sem hiszi el!) Nem? Bocsásson meg a t. miniszter úr, én nagyon tisztelem, naigyon becsülöm a ; községi bíróságot... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem Fábián képviselő úrnak mondtam, hanem a közbeszólásra válaszoltam!) Tudom. Csak nem méltóztatik elképzelni, hogy a községi bírákat igazságszolgáltatási funkcióval lehet felruházni? Hiszen a bíró annak a kihallgatási jegyzőkönyvnek az alapján dönt, amelyet az a köizségi bíró készített el. Én a községi bírák intelligenciáját nagyrabecsülöm, de olyan nagyra nem beosüLöm, hogy nekik igazságszolgáltatási funkciót adjak. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: És ha ügyvéd lesz az a községi bíró? Azért mondtam, hogy nagyon tájékozatlanul foglalkozik ezekkel a > kérdé( sekkel a képviselő úr!) Az ország jelenlegi helyzetében... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Illenék tudni, ha annyira képviseli az ügyvédi érdekeket a képviselő úr, hogy mi az új javaslat!) Erre t. miniszter úr, én csak ismételten azt mondom, hogy én ezt a törvényjavaslatot a jelen szempontjából vagyok kénytelen bírálni, a jelen szempontjából azért; ülése 1930 június ÉO-án, pénteken. 399 mert mihelyt ez a törvényjavaslat életbelép, az attól a pillanattól kezdve a gyakorlatba is átmegy, ma pedig még Magyarorszájgon a községi bírák, se nem ügyvédek, se nem volt bírák. Magyarországon a községi bíráskodás semminemű képesítéshez, nincs kötve. (Farkas István: Nem is lehet, nem üs szabad kötni! — Buday Dezső közbeszól.) Én most a faluról beszélek. (Buday Dezső: Lesz intelligenciája, hogy megcsinálja a falun is!) Ez ma lép életbe, az pedig inueg mikor lesz! És addig mi lesz az igazságszolgáltatással? (Györki Imre: Beszkártszakértő ehhez nem ért! •— Pakots József: Már nem Beszkárt-szakértő!) Fel kell még hívnom a t. miniszter úr figyeknét a törvény 54. §-ára, amelyre vonatkozólag igazán nem tudom, hogy mii vezethette at. miniszter urai Az 54. § második bekezdése a következőiképpen szól (olvassa): A meghatalmazáson az aláírásnak vagy kézjegynek bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve kell lennie» házassági perekben. Mi ennek az oka, miiért van ez, t. miniszter úr? Eddig voltak visszaélések? Hiszen, ha egy ügyvéd a meghatalmazás aláíratása körül visszaéléseket követ el, ügyvédi diplomáját veszélyezteti vele. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Valakinek iad-e meghatalmazást valamely polgári személy, hölgy vagy pedig úr, most ő azt titokban akarja tartani, hogy válópert akar indítani, azonban az ügyvéd részére adott meghatalmazást el kell vinni a királyi közjegyzőhöz és a királyi közjegyző által hitelesíttetni kell a meghatakniazásii aláírást. Ez azt jelenti, hogy az ügyvéd az ügyvédi titoktartást nem tudja tiszteletben tartani, ment fel kell neki vinni az ügyben adott meghatalmazást a királyi közjegyzőhöz, ennélfogva egy harmadik személynek is tudomása lesz erről. (Farkas István: Üzletet csinál a közjegyző!) Az a katasztrófa ebben az országban, hogy a királyi közjegyzőknek, akiknek igazán nines szükségük erre a kis morzsára, amelyet ez a többlet jelent, ad morzsákat ez a törvényjavaslat, az ügyvédektől pedig azt a keveset is, amilyen kevés van, különösen a szegényebbeknek, elveszi. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy igazságszolgáltatási és ügyvédi szempontból is rámutassak a 400 pengős értékhatár kérdésére. Megint a szegényekről van szó. Méltóztassék elhinni, amit mondok, mert Budapesten az ügyvédek, a szegény ügyvédek 80 százalékának alig van 400 pengőn, vagy 1000 pengőn felüli pere. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Nem is alkarok most igazságszolgáltatási kérdésekről beszélni. Hiszen az egész fizetési meghagyásos eljárást már a multat tekintve is teljesen elhibázottnak látom, ^ De most ennek^ a fizetési meghagyásos eljárásnak kiterjesztése a 400 pengőn aluli ügyekre —i meggyőződésem szerint — igenis, a hitel szempontjából nagy veszélyeket rejt magában, de a kits ügyvédeket egyenesen tönikreteszi. Az én felfogásom az, hogy a t. miniszter úr feláldozza egy osomó ezer ember exisztenciáj át egy olyan 1 átszatnak, amely látszatra a miniszter úrnak azért van szüksége, mert a bírák számát esökkenteni akarja, ennélfogva szüksége van^ az ügyek keveisbítésére, az ^ügyeket^ pedig úgy kevesbíti, hogy sommásan intézteti el az ügyeket. Ennek két következménye van. Igaz, hogy itt is kevesebb bíróra van szükség, de kevesebb lesz az igazság, az igazságkereső közönség kevéssé tud eljutni a maga igazságához, ezzel az intézkedésével pedig az ligazságügyminiszter úr az úgynevezett kisügyvédeket egyenesen a pusztulásba kergeti bele.