Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-411
396 Az országgyűlés képviselőházának lf.ll . ülése 1930 június 20-án, pénteken. vén y javaslatnak' következtében, ha ez törvény lesz, — mert hiába beszélünk, törvény lesz — hogyan fog még joibhan pusztulná a budapesti ügyvédi kar, hogyan fog még jobban lemenni a 400 pengős értékhatár következtében az egész ügyvédi kar színvonala, hogyan fognak itt pusztulni az emberek. Azért kezdtem azaal beszédemet, hogy nagyon csodálkozom, hogy t. barátom ezért a törvényjavaslatért ügyvédi szempontból a t. miniszter úrnak hálás köszönetet szavazott. T. Ház! En nem egyszer jövök ide gazdasági témával, sőt mondhatnám, állandóan gazdasági témákkal jövök ide a Képviselőház elé és sajnosán tapasztalom, hogy az egész ország minden foglalkozási rétege két kezét összetéve kéri a jó Istent, hogy csak az ő ügyeikhez ez a kormány ne nyúljon hozzá azért, mert ha valamihez ez a kormány hozzányúl a segítés örve, vagy a segítés ürügye alatt, vagy a/kárimilyen címen, aikkor bizonyos, hogy arra a foglalkozási ágra nézve jön a temető. Én csak példákat alkarok felsorolni. Méltóztassaroaik megnézni, hogyan ment itt tönkre a társadalom minden rétege, hogy pusztult el itt a kormány intézkedései következtében az egész magyar^ állam és nemzet gerincét, képviselő kisipar és kisíkeresikedelem, hogyan ment tönkre a kereskedelmi szerződések meg nem kötése, vagy a rossz kereskedelmi szerződéseik következtében ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Fábián Béla: A mondat elején vagyok és akkor méltóztatik félbeszakítani. Elnök: Nekem kötelességem a képviselő urat figyelmeztetni! Tessék a házszabályokhoz tartani magát! Fábián Béla: ...hogy a kormány rendszere következtében^ a rossz kereskedelmi szerződések következtében miként ment tönkre a magyar agrártársadalom. Azt is ki fogom aaaost mutatni, hogy ennek a törvényjavaslatnak következtében éppen úgy fog elpusztulni a magyar ügyvédi kar, mint ahogyaan elpusztult a Társadalombiztosító és egyéb más szovjetizáló és szocializáló intézmények következtében a magyar orvosi kar. (Zsitvay Tibor igazságUgyminiszter : Nehezen fog sikerülni!) Higyje el nekem a t. miniszter úr, hop'v a miniszter úrral szemben nem vezet engem semmiféle antipátia, vagy nem tudom mi. Azt hiszem, tudja nagyon jól. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Tudom, nem iá tételezem fel, csak azt szeretném, ha alaposabban elolvasná a javaslatot.) Szakaszokat fogok, felolvasni és szakaszonkint fogom kimutatni, hogyan teszi tönkre a miniszter úr az ügyvédeket. Kénytelen vagyok itt beszédem elöljárójában megmondani azt is, hogy amikor most egy szociális kérdésről, egy értékes társadalmi réteg érdekében beszélek, akkor ezt nem politikai szempontból teszem, mert ezt a javaslatot nem tekintem politikai javaslatnak, mert ha én ezt a javaslatot jónak tartanám, akkor ellenzéki pártállásomra való tekintet nélkül nyugodtan megszavaznám, mert ebben a kérdésben nem köt en- j gem politikai magatartásom, miután ennek a | javaslatnak semmi köze nincs a politikához. En is a régi magyar ügyvédségre gondolok, arra az ügyvédségre, amely ebben az országban a háború előtt élt, amikor az volt a helyzet Magyarországon, hogy ha egy ügyvéd megnyitotta ügyvédi irodáját, nem is kellett neki sem kiváló ügyvédnek, sem kitűnő ügyvédnek, sem ügyes ügyvédnek lenni, maga az ügyvédi diploma már biztosította az ügyvéd részére a darab kenyeret, nem a száraz kenyeret, hanem azt a kenyeret, amelyből becsülettel, tisztességgel meg lehetett élni. Jött azonban Magyarországon három hatalmas tényező. Megnevezem őket, nehogy annyira in objektívnek méltóztassanaik engem tartani, mintha* én azt hinném, hogy ez a törvényjavaslat teszi tönkre az ügyvédeket. Az üfryvédekett három dolog tette tönkre. Elsősorban Magyarország felosztása, másodsorban a köztisztviselő-ügyvédek százai, harmadszor az ügyek számának megcsappanása. (Östör József: Az ügyek nem csappantak meg!) Méltóztassék megbocsátani t. képviselőtársam, én nemcsak Sopronról beszélek, hanem az egész országról. Budapesten nem csappant meg az ügyek száma| Hiszen a Kúria az e°"ész országra kiterjedő hatalommal intézkedik, tehát Budapesten megcsappant az ügyek száma. Legelsősorban jött az ország felosztása, amelynek következménye az volt, hogy Budapest az ő hatalmas ügvédi karával egy kisebb országnak lett a fővárosa, tehát az igazságügyi intézményei szintén egy kisebb ország ügyvédi kara által kell, hogy kiszolgáltassanak. A következmény pedig ném az lett, hogy Budapesten kevesebb lett az ügyvédek száma, hanem az, hogy az ország* felosztása következtében a megszállott területekről százával és ezrével jöttek Budapestre az ügyvédek, akik természetszerűleg már azoknak az életét is, akik itt már úgysem tudnak élni, teljesen tönkretették. Erre jött a másik Istenáldása, — ebben a kérdésben én nyugodtan beszélhetek, hiszen magam is köztisztviselőből lettem ügyvéd, tehát nyugodtan beszélhetek minden ódium nélkül erről a kérdésről — hogy a menekült köztisztviselők és a budapesti köztisztviselők egy része is, mint szabad pályára, az ügyvédi pályára ment. Ennek a következménye az lett, hogy az ügyvédek száma Budapesten óriási mértékben felduzzadt, úgyhogy egymást kellett harapniok a darab kenyérért, azért, mert hiszen Budapesten nemcsak az ügyvédek száma növekedett meg, hanem az ügyek száma is megcsappant. S miért csappant meg? Megcsappant nemcsak azért, mert a budapesti kir. Kúria és a budapesti kir. ítélőtábla egy kisebb területű országnak, illetve táblai kerületnek lett e Kúriája, illetve a táblája, hanem megcsappant azért is, mert gyakra-főre mentek tönkre a vállalatok, (östör József: Nem csappantak meg az ügyek, rosszul tudja, csak megrosszabbodtak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: T. képviselőtársam, nekem az a fontos, hogy kevesebbet keresnek, (östör József: Ez igen! — Elnök csenget.) Nem a számról beszélek, hanem arról beszélek, hogy a kisügyvédek keresete teljes mértékben megcsappant. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben, ne zavarják a szónokot! Fábián Béla: Az a magyar ügyvédség, amely mások ügyeiben mindig példát mutatott önzetlenségével, az a magyar ügyvédség, amely minden közérdekű ügyért folytatott harcban nemcsak a zászlóval, hanem a szablyával is elől ment, — sajnos, a saját ügyében, álszeméremtől és szégyenérzettől vezettetve, hosszú időn keresztül a magyar lateinernek táblabírói önérzetével és szmokingjában nem merte a saját kérdéseit a nyilvánosság elé vinni. Még nemrégen ügyvédi banketteken voltam, ahol, ha valaki felszólalt... (Zaj. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter közbeszól.)
