Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

390 * Az országgyűlés képviselőházának J/-11. illése 1930 június 20-án, pénteken. hivatott a jelentéstétel céljából véleményének kialakítására. Azt pedig semmiképpen sem lehet állítani, hogy a gabonaértékesítésre vonatkozó törvényjavaslat egyes intézkedései — mint ahogyan a javaslat címe szól — lényegesen társadalompolitikai, tehát szociálpolitikai intézkedéseket céloznának. Abban igaza van tisztelt képviselőtársamnak, hogy e törvényjavaslatmálk, ha törvényerőre emelkedik, a szociálpolitika irányában is kihatása van^ Ez teljesen igaz. En azonban szeretném látni, hogy milyen gazdaságpolitikai javaslat van, amelynek nincs szociálpolitikai kihatása? (Ügy van! a jobboldalon.) A társadalompolitikai bizottságot pedig a parlament szuverén akarata nem azért küldötte ki, hogy minden lelhető és elképzelhető vonatkozásokat tárgyaljon, hanem hogy lényegesen éi kimondottan szociálpolitikai javaslatokat tárgyaljon. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Azt kérem tehát a tisztelt Háztól, méltóztassék az indítványt elutasítani, illetőleg azt a kérelmet teljesíteni, amelyet a kormány nevében én voltam bátor beterjeszteni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Tisztelt Képviselőház! A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a népjóléti miniszter úr által felsorolt bizottságoknak adja ki. Kérdezem a tisztelt Házat, méltóztatik-e hozzájárulni, hogy ez a javaslat a társadalompolititoai bizottságinak is kiadassék? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik ehhez hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik ) Kisebbség. Most pedig kérdezem at. Házat, anéltóztatitk-e a miniszter úr által javasolt 'sürgősséget kimondani, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a sürgősség kimondásához hozzájárulnak, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a sürgősséget e javaslat tárgyalására kimondotta. Napirendünk szerint következik a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 929, 999.) Szólásra következik Dési Géza képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. Dési képviselő urat megilleti a szó. Dési Géza: T. Ház! Ha valamely nemzetnek erkölcsi felfogását, világnézetét, gondolkodását meg akarjuk ismerni, akkor az a leghelyesebb módszer, ha, törvényeit vizsgáljuk. Ez áll a magánjogi törvényekre is, de különösen minden tekintetiben a büntetőtörvényekre, Ha meg akarjuk tudni, hogy valamely időben, vagy országban igazság, jog, méltányosság, avagy pedig önkény és zsarnokság uralkodott-e, elegendő, ha az illető kor vagy ország büntetőtörvényhozását és törvénykezését vizsgáljuk. Ha a magyar büntetőjogalkotásokat és a magyar büntetőtörvényeket tanulmányozzuk, akkor jogos büszkeség és nemzeti önérzet tölti el lelkünket; megtudjuk ebből, hogy a magyar géniusz jogalkotásában a legrégibb időktől kezdve mindig az emberiességnek, az igazságnak, az erkölcsnek, a méltányosságnak legmagasabb tekinteteit tartotta szem előtt, és aki tanulmányozza a magyar törvényalkotások történetét, még jobban megszereti hazáját és megérti, hogy missziója van ennék a nemzetnek ezen az istenadta, évezredes területen, az, hogy jogot, kultúrát és igazságot terjesszen, (Igaz! Ügy van! jobbfelől es a középen.) Különösen fontos és szükséges ez ma, a nyomorúság napjaiban, amikor régi dicsőségünk romjain hallatlan erőfeszítéssel építjük meg a szebb és jobb jövendő alapjait, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amikor kell, hogy a múltból, a múlt igazságának jogából és a magyar jognak igazságából merítsünk bitet és erőt a jövendőre. (Igaz! Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! En nem óhajtom a t. Házat részletes jogtörténeti fejtegetésekkel terhelni, de meg kell állapítanom azt, hogy a magyar jogalkot ás minden időben arra törekedett, hogy egyrészt megvédje az államnak és a nemzetnek érdekelt, másrészt ápolja, istápolja és melengesse, megvédje a polgárságnak jogos, igazságos érdekeit. Az úgynevezett művelt nyugattal szemben megállapíthatjuk, hogy bátran kiálljuk a versenyt, és bár álmagyar nemzet az évszázadok hosszú során át túlnyomóan harcban — és leginkább a művelt nyugatért való harcban —'• kockáztatta ' saját életfeltételeit, mégis megvolt az az emeLkedöttsége, bölcsesége és higgadtsága, amellyel gondosan, szorgosan, igazságosan a bölcs és helyes törvényökre törekedett. A most tárgyalás alatt lévő javaslatról különböző vélemények hangzottak el, de megállapíthatjuk, hogy a nehéz viszonyok között — elsősorban a súlyos anyagi viszonyokra gondolok — és általában ama napról-napra való, olykor tengődésben, sokszor vergődésben^ ezernyi bajban, gondban, keserűségben, nehézségben, vagyis a mai viszonyok között: ez a törvényjavaslat számol minden lehetőséggel, minden helyes igénnyel és minden célszerűségi szemponttal. En tudóim, hogy az igazságügyminiszter úr tradicionális ^ lelke összeszorul sokszor, amikor nem veheti át a múltnak egész örökségi leltárát, de be kell vallanom, mint aki a viszonyokat ismerem, hogy ez a leltár a mi viszonyaink között úgynevezett terhes örökség lenne, amelyet nem tudnánk fenntartani és kénytelenek vagyunk csupán arra és annyira szorítkozni, amennyit az adott helyzetben elfogadhatunk, kiépíthetünk és megtarthatunk. En értem a lelki vívódást, amikor választani kell a között, amit szeretnénk, és a között, lamire f képesek vagyunk. Egy cinozurája van a kérdésnek: nem szabad soha túlmenni azon a határon, amely a jogszolgáltatás megnyugtató voltát és a jogerköles uralmát jelenti. Állíthatom, hogy ez a javaslat ezt az egyedül bölcs, igazságos és erkölcsös határt a maga egészében és részleteiben megtartotta. Az igazságügyi miniszter # úr nem zárkózott el semilyen indokolt indítvány elől akkor, ha az indítványok: és a módosítások tényleg célravezetőknek mutatkoztak és ha nem veszélyeztették az egész javaslat okát, célját és rendeltetését. Nagyon bölcsen mondotta Baraos Marcell barátom, hogy a védőnek és az ügyvédnek anynyi a súlya, amennyi igazságtalanságot és jogtalanságot ki tud szorítani a helyéből. Ez az archimedesi törvény vonatkozik magukra a jogalkotásokra is; minden jogalkotásnak is annyi értéke van, amennyi jogtalanságot és igazságtalanságot megszüntet és amennyire biztosítja a jognak, igazságnak és az erkölcsnek uralmát. Ez a javaslat nem Prokruszteságy, amely a maga merev keretébe akarja szorítani az igazságot, sohasem deformál, hanem reformál és minden tekintetben összeegyezteti az aljamnak, a nemzetnek, valamint a polgárnak és az egyénnek érdekeit. • ; A részletes tárgyalás során leszek bátor majd az egyes pontokkal foglalkozni," egyelőre azt hangsúlyozom, hogy a büntetőjogban az