Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

382 Az országgyűlés képviselőházának h 10. ülése 1930 június 18-án, szerdán. körén túlterjed a kérdés eldöntése, akkor ae autonómia elé terjeszti, ilyennek nem létekor az elnök elé, az elnöknek azután az autonómia határozatával szemJben vétójoga van, — amint gondolom — ezt bölcsen méltóztatik tudni. Az a közbeszólásban említett állítás tehát, mintha az elnök volna felelős azért, hogy valamely gazdasági szervnek ilyen rendes hivatalos bizonylatot kiadnak, nem felel meg a valóságnak. Nem vonható bele az elnök úr személye ebbe a kérdésbe azon a másik réven sem, mintha ez az ő vele kapcsolatban lévő gazdasági szerv bármiféle, a valóságnak meg nem felelő bizonylatot kapott volna, mert hiszen a könyvek tanúsága szerint^ tényleg úgy van. hogy az első esetben, tehát a márciusban kért bizonvlat idején, neki 6 hónapnál idősebb hátraléka nem volt, —• így jelentik ezt nekem a könyvek állapján — a második esetben pedig a 6 hónapnál fiatalabb 380 és egynéhány pengőt kitevő hátralékot már kifizette, tehát a második esetben a bizonylatot ki lehetett adni olyan értelemben, hogy semmi néven nevezendő hátraléka az intézménnyel szemben nincsen. Méltóztatik tehát látni, hogy az a feltevés, amely az interpelláció második részének elmondására, valamint Pakots t. képviselőtársamat is a kérdés felvetésére indította, nem felel meg a gyanúnak, amely, elismerem, indíthatta a t. képviselő urakat interpellációjuk elmondására már csak azért is, mert hiszen a sajtóban több oldalról is vád hangzott el. Arról nincs tudomásom, vájjon megcáfoltatott-e ez az elnök úr részéről. Nekem nem volt semmi okom arra, hogy megcáfoljam, onert engem ezideig senki nem kérdezett, ennek következtében köszönetet mondok a t. képviselő .uraknak azért, hogy végre alkalmat méltóztattak nekem adni arra. hogy a közvéleményt kétségkívül mérgezni alkalmas ez a gyanakvás ilyen módon tökéletesen eloszlattassék. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék Pakots t. képviselőtársamnak írásban előterjesztett interpellációjára, valamint Györki t képviselőtársam interpellációjának mindkét részére az Összkormány nevében is adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló Pakots képviselő úr kíván szólni! Pakots József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem természetesen köteles lojalitással tudomásul kell vennem azokat a ténymegállapításokat, amelyekkel bennünket tájékoztatott a t. miniszter úr, tekintettel azonban arra, hogy e kérdés körül a saitóban olyan hallatlanul izgató ... (Hódossy Gedeon közbeszól.) T. képviselőtársam, a sajtó a közvélemény szócsöve. fViczián István: Mindent meg lehet írni, ami igaz!) tehát a közvélemény megnyugtatására nagyon szükséges volt, hogy maga a miniszter úr állapítsa meg, hogy szükség volt ennek az ügynek tisztázásara. A t. miniszter úr ténymegállapításait kénytelen vagyok tudomásul venin, a vizsgálat lefolytatását azonban nem méltóztatott ismertetni; nem tudom, hogyan történt ezeknek az egyes hátralékoknak megvizsgálása, hogy vájjon ez a félesztendőn belül jelentkezett kisebb hátralék csakugyan félesztendőn belüli kisebb hátralék volt-e, mondom, nem tudom, hogy az potosan megállapíttatott-e és hogy a második igazolvány alkalmával milyen viszonyok között történt az időköziben kiegyenlített járulékhátralék megfizetése. Mindezek a közvélemény számára még mindig azt a feltevést teszik lehetővé, amely idehozta ezt a két interpellációt. Felvetem a miniszter úr előtt annak a lehetőségét, — a nélkül, hogy egy házi vizsgálat módszerét keresném és kutatnám — vajjon^ nem volna-e helyes és célszerű, ha a Pénzintézeti Központ revizorai vizsgálnák át a kérdést? En csak egy ötletet vetek fel, t. miniszter úr, ha saját megnyugtatását is el akarja ezzel érni, bár úgy látszik, hogy a tisztelt miniszter úr már meg van nyugodva. Én ugyan tudomásul veszem válaszát, de azt hiszem, ilyen körülmények között még mindig lappanghat a feltevés, hogy ez a kérdés elintéződött a nélkül, hogy az igazságra kellő fény derült volna. Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni. Vass József a m. kir. miniszterelnök helyettesítésével mebízott népjóléti- és munkaügyi miniszter: T. Ház! A bizalmatlanságnak koefficiensét, azt hiszem, annyira nem lehet kiterjeszteni, hogy hogyan történt a vizsgálat. Ott szabályszerű és nyilvános számadásra alkalmas könyvek vezettetnek, szakértő könyvelők útján. Az én vizsgálatom annyiból áll, hogy felszólítom az intézet vezérigazgatóját, hogy a könyvekbe tekintsen bele és azután onnan nekem az adatokat jelentse. Nem szabad feltételeznem, hogy a könyvek adatait valaki meghamisítaná, nem szabad feltételeznem, hogy a vezérigazgató nekem a nemigazat mondaná, ennek következtében azt hiszem, hoery a Illetlenségnek vagy a^ bizalmatlanságnak olyan mértékű koefficiensét nem lehet belokaresoln? az ügybe, hogy én most a Pénzintézeti Központtól revizorokat vigyek oda, mert hiszen, ha a Pénzintézeti Központ revizorai azután szintén azt jelentik, hogy tökéletesen rendben van a dolog, akkor a hitetlenség! koefficiens reájuk is fog vonatkozni, úgyhoerv a végén nem tudnám megmondani, hogyan áll az egész dolog. De én még egyszerűbb dolgot aiánlok. Pakots t. képviselőtársam kétségtelenül ért annyit a könyveléshez, hogy meg tudia állapítani az eredeti bejegyzések alapján, hogy valami hátralék van-e vagy nincs. Méltóztassék elmenni, megnézni, mert akkor Önmagával szemben a hitetlenségi koefficiens nyilvánvalóan eerészen hatástalan lesz. (Elénk derültség a jobboldalon ) Elnök: Az interpelláló képviselő úr óhajt a viszonválasz jogával élni. Pakots József: Igen t. Képviselőház! En a magam számára megállapítottam a bizalomnak azt a határát és mértékét, amely szerint én meg volnék nvugodva, tehát ez a bizalmatlansásri és hitetlensésri koefficiens nem fog szerepelni abban a pillanatban, amikor a Pénzintézeti Központ revizorai a vizsgálatot megejtették. En állapítottam meg a magam számára és gondolom, a közvélemény számára is r azt, bogy ezzel az egész kérdéssel el van^ intézve. Engedje meg az igen t

% miniszter úr. akármilyen elmésen konstruálta is meg, hogy én vizsgáljam meg a kérdést és akkor talán magam sem leszek bizalmatlan, sok esetet ismerünk, amikor ezek a hátralék-kérdések a különböző értesítések után ismét teljesen tisztázatlanok voltak. Ezer és ezer ilyen eset volt, — magam is említettem már — amikor hátralékokról kaptak a felek kimutatásokat, és kiderült, hogy már régen kifizették azokat. Akkor az intézet kénytelen volt utólag revokálni a mára számlái és adatai alapján a fizetési felszólítást. Amikor egv ilyen hatalmas nagy üzemnél ilyen zavarok előfordultak a multj ban, — nem tudom, hogy ma a rekonstrukció