Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

Àz országgyűlés képviselőházának után vannak-e ilyenek — joggal feltételezheti az ember a nélkül, hogy valakit gyanusitani akarna, hogy még mindig előfordulhatnak ott ilyen zavarok. Lehet, hogy olyan eredményt produkáltak, amelyben megnyugszik a t. miniszter úr, amelyben azonban mi nem tudunk megnyugodni. Amennyiben nem hajlandó a miniszter úr erre, akkor a választ nem tudom tudomásulvenni. Elnök: Györki Imre képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Györki Imre: T. Képviselőház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a népjóléti miniszter úr válaszát és pedig úgy feltett kérdéseim első csoportjára, mint második csoportjára adott válaszát, tudomásul vegyem. Kérem azonban az igen t. miniszter urat, hogy azt az előzékenységet, amelyet Pakots József képviselőtársammal szemben tanúsított, nevezetesen azt, hogy hajlandó neki lehetővé tenni, hogy ő maga győződjék meg arról, hogy a Társadalombiztosító Intézetben ezek a járulékhátralékok hogy állanak, tegye lehetővé az én részemre. (Farkas István: O ért hozzá!) En akkor eltekintek a P. K. vizsgálatától, mert a magam vizsgálatát tartom annyira hitelesnek mint a P. K.-ét. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Kérem, nagyon szívesen!) Kérem azonban a miniszter arat, hogy ne csak itt jelentse ki, hanem tessék ilyen tartalmú leiratot intézni az Intézet vezetőségéhez is, mert ahogy azokat az urakat ismerem, ha odamennék, kereken megtagadnák és azt mondanák, a miniszter úr nyilatkozhatott a parlamentben, ők azonban erről hivatalosan nem vesznek tudomást. Ha ezt az ígéretet megkapom a vizsgálatra vonatkozólag, hogy saját szemeimmel megtekinthetem, hogy miként áll a kiadott igazolás, figyelembe véve az akkor, a kiadás idején érvényben levő szabályszerű rendelkezéseket, akkor el fogom ismerni a miniszter úrral szemben itt azt, hogy az ő tett nyilatkozata, amelyet kétségkívül látom, hogy az intézetnek jelentésére alapít, megfelel a való tényeknek. Ami most a második kérdést, illetve interpellációm első részét illeti, amelyben a törvénysértést es az összeférhetetlenség kérdését tettem szóvá, megint nem vagyok abban a helyzetben, hogy akceptáljam a választ. Ahhoz, hogy ezt akceptáljam, nem is kell tovább mennem, mint arra kérnem a t. miniszter urat, méltóztassék* talán akár az igazságügyminiszter urat vagy az igazságügyi államtitkár urat vagy akár a miniszter úr pártjához, vagy a többségi párthoz tartozó bármelyik gyakorlati jogászt megkérdezni abban a tekintetben, hogy egy vállalat igazgatósági tagja vagy igazgatósági elnöke munkaadónak tekintendő-e vagy sem. Mert, t. miniszter úr, jogilag az a helyzet, ha én például pert indítok akár egy járulék kérdésben, akár egy kártérítési kérdésben HÍ Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank ellen, akkor nekem magában a keresetben fel kell tüntetnem, hogy ez a kereset pedig kézbesítendő Huszár Károly igazgatósági tag kezeihez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es ezzel teljesen eleget tettem a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseinek és a perrend rendelkezéseinek, mert mint tulajdonost, mint igazgatósági tagot ezzel legitimáltam. Ne méltóztassék tehát arra az álláspontra helyezkedni, hogy ő nem munkaadó és^ a részvényes a munkaadó, mert az egy részt bir, míg az igazgatósági tag nem bir quasi az egész vállalatnaak egy kis részével. Jogilag az a helyzet, t. miniszter úr, — és e tekintetben 0. ülése 19S0 június 18-án, szerdán. 383 méltóztassék valamely gyakorlati jogászt megkérdezni — hogy a részvényest nem tudom perelni, perbehívni, nem tudom az idézését részére kikézbesíteni, ellenben az igazgatósági tagot, még ha egyetlen kimutatható részvénye sincs, a bíróság elé kell citálni. Es amennyiben a bíróság mint ügyfelet, felperest vagy alperest meg kívánja hallgatni, jogom van Huszár Károlyt, mint a Leszámítoló és Pénzváltóbank igazgatósági tagját bíróság elé citálni. Ez tehát azt bizonyítja, hogy ő mint igazgatósági tag munkaadónak tekintendő. De az sem (helytálló, amit a miniszter úr mondott, hogy Huszár Károly az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke nincs járulékfizetési viszonyban az intézettel. Igenis van. Egyrészt azzal bizonyítottam, hogy mint munkaadó ő szerepel,.ő képviseli az intézetet, tehát a járulékfizetés is az ő nevében történik meg, sőt tovább megyek, az érvényben levő törvényes rendelkezés, a miniszter úr által beterjesztett, védett és letárgyalt törvényjavaslatban van az, hogy ha például a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbanknak járuléktartozása volt és ezt a járulékot magán az intézeten nem lehetne behajtani, az igazgatósági tagok még magánvagyonukkal is felelősek. Tehát ebben az esetben még Huszár Károlyt is felelőssé tehetem az intézet járuléktartozásáért, ami megint azt bizonyítja, hogy nem helytálló, amit a miniszter úr mondott, hogy nincs járulékfizetési viszonyban az Intézettel, mert igenis ilyen viszonyban van. De tovább megyek. Magának ennek az intézetnek, a Leszámítoló és Pénzváltóbanknak egész sor iparvállalata van, amely ipari vállalatok részvényeinek többsége megint a Leszámítoló és Pénzváltóbank tárcájában van, az tehát ebben a vonatkozásban is munkaadónak tekinthető. Sőt nem állok meg itt, hanem azt, amit interpellációm indokolásában nem tettem szóvá, itt szóváieszem. Igen t. miniszter úr, méltóztassék talán ennek az úrnak összeférhetlenségi kérdését tovább folytatni. Nagyon csodálkozom azon, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy az ő tudtával, beleegyezésével és hozzájárulásával történt a Leszámítoló és Pénzváltóbank igazgatósági tagságának elfogadása. Az a helyzet, hogy ebben a pénzintézetben van elhelyezve az intézet járulékainak egyrésze, amit éppen momentán felhasználni nem akar. Ha van a világon összeférhetlenség, ez csak összeférhetlenség! Hiszen sok mindent megértünk és megérünk ebben az országban, amikor az összeférhetlenség kérdését napirendre tűzzük és bolygatjuk, de mégsem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy ebben az esetben sincs összeférhetlenség. Kimutattam, hogy a törvény szerint ő tekintendő munkaadónak, perbíróság elé őt lehet idézni, kimutattam, hogy törvényes rendelkezés alapján nemfizetés esetén egyénileg saját vagyonával is felel az intézet járulékainak tartozásaiért, kimutattam és utalok arra, hogy az intézetnek a tőkéi, amennyiben vannak ilyenek, a Leszámítoló Bankban kamatoznak. Hát még ez sem elég, t. miniszter úr? Mit akar még a t. miniszter úr? Hol látjuk akkor jobban bebizonyítva valakinek az összeférhetlenségét? Azért tartottam szükségesnek ezt, t. mindiszter úr, idehozni, mert megindult ezen intézetnek a szanálása, hogy valahogy a deficitet behozzák. Szomorúan kell látnom, hogy amikor a szanálás megindul, elbocsátanak kezelőtiszteket, napidíjasokat, napdbéres szolgákat, s olyannyira taikarakoskodnak a táppénzzel,