Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

374 Àz országgyűlés képviselőházának a pereskedés jár. (Krüger Aladár előadó: A fizetési meghagyásnál kevesebb az illeték, esak negyedrésze a rendes illetéknek!) Ön jósol, és én jósolok. (Krüger Aladár előadó: Én azt mondom, hogy ez ma is fennáll!) En azt mondom, hogy a fizetési meghagyás ennek dacára inpraktikusnak bizonyult a múltban. Akárhogy mosolyog az előadó úr, a tényeket nem lehet lemosolyogni, legfeljebb a tények mosolyognak mi rajtunk. Ha az előadó úr valamivel magasabban ül is ebben a percben, a tények nálánál is magasabban vannak és lemosolyognak az előadó úrra. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Majd ismertetem a statisztikát!) Azt méltóztatik gondolni, hogy ez az új törvény gyorsítani fogja a járásbíróság eljárását? Hiszen a miniszter úr egyelőre a járásbíróság alsó értékhatárának felemelését I nem szándékozik keresztülvinni, amíg a községi bíráskodás reformjával nem végzett, ellenben a járásbírósági felső értékhatárt már legközelebb fel akarja emelni. Szóval, mi lesz a helyzet a járásbíróságnál? A járásbíróságnál ez a reform a munkát egyelőre nem apasztani, hanem szaporítani fogja. Ha most azt nézzük, hogy az alaposság szempontjából mit jelent az értékhatárok eltolása, azt látjuk, hogy a községi bíráskodási értékhatár felemelése azt fogja jelenteni, hogy 100 pengőtől 200 pengőig a szakbíró, a hivatásos bíró kezéből ki fognak kerülni a perek. Öriási garmadája a pereknek, amelyek éppen az alsó népréteget érintik. Ezekben tehát az ítélkezés alapossága gyengülni fog, mert a szakbíró ítélkezését talán méltóztatik egy fokkal alaposabbnak tartani, mint a másikét. így tehát az értékhatárok eltolása 100-tól 200 pengőig gyengíteni fogja az alaposságot. En a mélyen t. előadó úrral és minden felszólalóval együtt zengem a dithyrambusokat a Kúriáról, de akkor azt mondom, hogy ha a Kúriához való felülvizsgálat értékhatárát 5000 pengőre felemeljük, akkor a 2000 pengőtől 5000 pengőig ma a Kúria elé kerülő perek onnét lekerülnek, és^ ha a Kúria. ítélkezésében nagyobb garanciát látok, akkor azt kell mondanom, hogy e reform szerint a 2000-től 5000 pengőig terjedő perekben ez a nagyobb garancia meg fog szűnni,.tehát az alaposság éppen az urak felfogása szerint dialektikai okszerűséggel csökkenni fog. En azt ajánlanám a mélyen t. miniszter úrnak, —- nem mint kívánatos reformot, hanem mint két rossz közül a kisebbiket, — hogy a községi bíráskodás és a járásbírósági eljárás értékhatárát méltóztassék talán akként szabályozni, (Halljuk! , Halljuk! a középen.), hogy^ hagyja meg a mélyen t. miniszter úr a községi bíráskodás értékhatárát 100 pengőnél. A járásbíróságot eléggé fogja tehermentesíteni azzal, ha — eltekintve a kötelező bírói hatáskör fenntartásától — meg fogja szüntetni azt a lehetőséget, hogy a községi bíráskodás kompetenciája fizetési meghagyás kérésével megkerültessék. Ha ehhez még azt a reformot is hozzáfűzné, hogy míg ma perértékre való tekintet nélkül van megengedve a községi bíráskodástól a járásbírósághoz való fordulás, addig ezentúl ezt 40 pengőn túl engedné csak meg, akkor ezzel a járásbíróságnak olyan tehermentesítését fogja eszközölni, amely azt képessé fogja tenni arra, hpgy a maga munkáját folyamatosan, zökkenés nélkül elintézze, és egyúttal nem fogja az alsó népréteget megfosztani attól, ho^y a 400 pengőtől 200 pengőig terjedő, tehát a ránézve nagyfontosságú, nagyjelentőségű perek a rendes szakbíró által, a hlO. ütése 1930 június 18-án, szerdán. teljes bírói garancia mellett intéztessenek el. A mellett ne méltóztassék lebecsülni azt, hogy a bíráskodás megbízhatósága nagyon, de nagyon fontos. Az imént említett objektív körülmény mellett ugyanis legalább olyan fontossággal bír az a szubjektív körülmény, hogy a közönség bizalommal legyen a bíróság iránt. Annak a kisembernek a bizalma a királyi bírónak ítéletéhez, judiciumához mindig nagyobb lesz, mint bármilyen tudással, kvalifikációval bíró községi bíróhoz. (Sándor Pál: Ez így van!) Már most nézzük meg, hogy tulajdonképpen a polgári peres eljárás reformjánál annak indítékára, az értékhatárok eltolásának gondolatára mi vezetett. Vezetett a Kúriának kétségtelen túlterheltsége és annak szükségessége, hogy a Kúriát abba a helyzetbe hozzuk, hogy a sok restanciát végre lerázza és az ügyeknek gyorsabb ütemű elintézéséhez foghasson. Annak az első tervezetnek, amelyet sok tekintetben és talán joggaal leszóltak, volt egy igen helyes intézkedése, amely ebben a vonatkozásban a szöget a fején találta. Ez a tervezetnek az az elgondolása volt, hogy a Kúria hozza a maga ítéleteit hármas tanácsban. Jól tudjuk, hogy min múlott ennek a helyes gondolatnak megvalósítása: egy nagy tekintélynek ellenkezésén. De bátor vagyok a miniszter úrnak figyelmébe ajánlani azt, hogy a tekintély lenyűgözheti a mi akaratunkat, de a mi értelmünket meg nem győzheti, és a meg nem cáfolt érvek tovább és tovább hatnak. Nem lehet minket meggyőzni arról, hogy hármas tanácsiban a Kúria nem gyorsabban fog ítélkezni, nem tudja gyorsabban és biztosabban elintézni a restanciákat, mint ma, amikor ötös tanácsban ítélkezik. Nem lehet minket meggyőzni arról, hogy a Kúria ítélkezése hármas tanácsban szellemileg, értelmileg, erkölcsileg, jogilag egy szemernyivel, egy fokkal is kisebb legyen, mint ma, amikor ötös tanácsban ítélkezik. Méltóztassék csak elgondolni, volt idő, amikor a Kúria, mint legfelső semmisítő szék tizenegyes tanácsban, mint legfelső ítélőszék pedig, hetes tanácsban döntött. Méltóztatik gondolni, hogy a Kúriának ötös tanácsban való ítélkezése, amelyet a polgári perrendtartás hozott be, és amely azután a novellában is megmaradt, a Kúria ítélkezésének erkölcsi és jogi színvonalát leszállította? Ha mi, öregebb generáció visszagondolunk a magyar judikatúra fejlődésére, a legnagyobb megelégedéssel, bámulattal, elismeréssel állapítjuk meg, hogy a Kúriának ítélkezése a régi időkben, a hetes és a tizenegyes tanácsban való ítélkezéskor sohasem volt olyan magas, mint lett az ötös tanácsban való ítélkezéskor, , és hogy a Kúria ötös tanácsban hozta meg a jogilag legimbolygóbb időkben és a legbizonytalanabb jogszabályok között azt a gazdaságilag és jogilag kielégítő megoldást képező ítéletsorozatot, amellyel a Kúria bölcsesége, kitűnő judikatúrája a háborúutáni gazdasági válságokban az ország jogrendjének fennállását nem is biztosította, de egyenesen lehetségessé tette. Nem bírom elképzelni, hogy az ötös tanács bölcsesége leszáll, ha a Kúria hármas tanácsban "dönt. Ugyanaz, aki ellenzi a Kúriának hármas tanácsban való döntését, hajlandó volna a felülvizsgálati értékhatárt felemelni 10.000 pengőig. Mit jelent ez? Ez nagyfokú bizalmat jelent azok iránt a bírói hatóságok iránt, amelyektől az ítélet felülj vizsgálatra a Kúriához kerül. Hát, ha az alsó fokok iránt a bizalom ilyen alaposan meg-