Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

366 Az országgyűlés képviselőházának U10. ülése 1930 június 18-án, szerdán. sokat anyagi viszonyaink miatt fenntartanunk nem lehet, amelyeket pedig talán fenntartani kényszerültünk, azokat fokozatosan le kell egyszerűsítenünk mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás terén, még akkor is, ha netalán tiszteletreméltó tradícióknak félretételével, sokszor azok lerombolása árán érhetjük is el ezt. Igénytelen szavakkal ebben a Képviselőházban én már évekkel ezelőtt hirdettem, hogy azt a költséges apparátust, amellyel az állami igazgatást minden vonalon visszük, ez az ország fenntartani nem lesz képes. (Ügy van! jobbfelől.) A viszonyokhoz alkalmazkodnunk kell, a viszonyok parancsolnak, ezektől eltekintenünk 'sohasem szabad és nem is lehet. Ahogyan valamikor a biblikus rege szerint a vízözön elborította a földet és csak az Ararát csúcsa maradt szárazon, amelyhez Noé a maga rozoga bárkáját kötötte, az a veszedelem fenyegeti a magyar igazgatást az egész vonalon, hogy a papír, az akta tökéletesen el fogja önteni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha hivatottak ezt a jelenséget kellő időben nem észlelik, ha ennek gátat mem vetnek, akkor belefullad az egész közigazgatás, az egész igazságszolgáltatás, de belefullad maga az élet is. Azért szükségképpen rá kellett lépnünk erre a térre, amelyre most reájutottunk. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek a törvényjavaslatnak .születése idején, de már akkor is, amikor ezt a. kisdedet még nem ismerték a nyilvánosságon, nagy harci lárma, nagy zaj ütötte fel az ország berkeiben, különösen a jogászközönség körében a fejét, megkongatták a közjogi vészharangot is, mintha itt valami súlyos, nagy merénylet készülne a magyar igazságszolgáltatás rendje, a magyar jogélet ellen. Szerencsére ez a zaj most már meglehetősen elhalkult. ,. Elhalkult, elvékonyodott, ahogyan a pislogó zsarátnokban elalszik a lezajlott tűzvész. Ehhez nagyban hozzájárult a miniszter úrnak páratlanul konoiliáns magatartása, az a magatartása és iaz a tárgyilagos módszere, hogy minden érdekelttel felvette a tárgyalást s akinek gondolata volt, annak módot és .alkalmat adott rá, hogy eat megtárgyalhassa. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ma már azt találom, hogy a aaj elült, elcsendesedett és ha .még itt-ott nyugtalanság észlelhető is, az legnagyobb részben annak tulajdonítható, hogy ezt a javaslatot nem ismerik. Nem ismerik még jogászköröfcben sem kellően. (Ügy van! a jobboldalon.) Olyanformán vannak vele, minit aki kívülről néz egy szén üvegfestményt. Kusza, törött vonlalakat talál csak, de be kell mennie és közelebbről meg kell szemlélnie. Aki ennek a törvényjavasliatnák lényegébe behatol, aki azt alaposan áttanulmányozza, meg fog győződni arról, hogy ha vannak is itt — mert vannak, én is rá fogok mutatni — olyan rendelkezések, amelyeket talián nem üdvözlök Örömmel, az egészében véve értékes, nagyszerű munka

; Az elméletben már régen tisztázott kérdés, hogy a főhatalmat három ágra kell elosztani: törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalomra

; Nagy garanciája a "polgárságnak, ha egy lefelé és felfelé teljesem független bíróság mondíté. letet ügyeiben. 'Garanciája ez a személyi és a vagyoni hi atoms áignialk is. Határkérdések, sőt határsértések a különböző főhatalimi ágak közt mindig voltak ' és lesznek is, ezeket teljesen kiküszöbölni, ezeket az ágakat egymástól telje, sen elválasztani nem lehet. Az 1869 : IV. te. mindjárt első szakaszában kimondja és rendeli, hogy a bírói és ia közigazgatási hataJLmát egymástól el kell választani, de sohasem tudta ezt tökéletesen keresatülvezetnii, (Ügy van! a jobboldalon.) mert hiszen mimd a kisebb polgári ügyek, mind a kihágási bíráskodás rendszerint közigazgatási hatóságok kezébe került, tehát olyan hatóságok kezébe, amelyek a bírói függetlenség mindem attribútumával felszerelve minősének. Itt van saerintem az a nagyon lényeges pont és nagyon lényeges^ szempont _ ebben a törvényjavaslatban, (Halljuk! r Halljuk! a jobboldalon.) amitkor a községi bíráskodási hatáskör kiterjesztéséről szól, lamikor tehát a végrehajtó hatalom körében a bíráskodást bizonyos, az eddigiinéi talán nagyobb vonalban és niagyobb hatáskörrel ki akarja terjeszteni. Arról, hogy a községi bíráskodás mai alakjában — különösen a kisebb községekre gondolok — nenn szakszerű, nem megbízható, a célnak meg nem felelő, talán vita egyáltalán nem is lehet. Igaz, hogy a törvényjavaslat indokolásában a miniszter úr kifeieaetten ígéri, hogy a községi bíráskodásról külön javaslattal jön a Ház elé (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ősszel!) az ősz folyamán, amelyben meg fogja keresni, talán meg is fogja találni a módját annak, hogy a községi bíráskodás korszerű és az elfogulatlan bíráskodás feltételeinek mindenben megfelelő is legyen. Tartok tőle, — és ez a kérdés nagyon nehezen lesz megoldható, különösen mindig a kisebb községekre gondolok . — hogy költséges lesz és hogy nem lesz tökéletesen megbízható. De nem akarok sem kritikával, sem jóslásokkal az érkező törvényjavaslat elébe vágni. Mégis szeretném, ha már közeledhetnénk ahhoz a közjogi követelményhez, hogy azoknak kezébe adassék a bíráskodás, akik arra f hivatottak és minél kevesebb fokban és minél kisebb mértékben kerüljön a közigazgatási hatóságok kezébe. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: A képesítést meg fogjuk kívánni!) A képesítés meglesz, nem lesznek meg ellenben a függetlenségnek azok a követelményei, amelyek a bíróságoknál megvannak, mert hiszen az a községi bíráskodás, akármilyen alakban szervezzük is meg, azt hiszem, tulajdonképpen mindig a közigazgatási hatóságok fegyelmi hatósága alatt is fog állni. Ha nem így lesz, ez mar mindenesetre lényeges^ garancia az ítélkezés helyessége szempontjából, de a mai időkben kétségtelenül a közigazgatási hatóságok felügyeleti jogköre és fegyelmi hatásköre alatt állanak ezek a községi bíróságok. A. községi jegyző, aki a községi bíráskodásnál egyedül jöhet szóba, túlterhelt ember, semmi esetre sem vállalja szívesen a községi bíráskodással járó terheket, nem vállalja annak ódiumát és nem is tekinti elsőrendű kötelességének egyéb, szerinte előbbre való közigazgatási teendőinek elvégzése mellett. De alkotmányjogilag nagyon szeretném, — tudom, hogy ezt nem lehet 100%-ig elérni és megközelíteni — ha minden^ bíráskodás, a, bírói hatalom gyakorlására jogosított bíróság kezébe adatnék, mert igaz az a klaszszikus tanítás, amit Montesquieu valamikor mondott, hogy: Nincs szabadság, ha bírói hatalom nincs elválasztva a törvényhozó- és végrehajtóhatalomtól. Ha a törvényhozóhata1 ómmal volna összekapcsolva, úgy a polgárok élete és szabadsága felett való hatalom önkényes lenne, mert a bíró volna a törvényhozó: ha pedig a végrehajtóhatalommal volna összekapcsolva, úgy a bíró az elnyomó hatalmával rendelkeznék. Minden veszye volna, ha ugyanaz az egyén vagy az előkelőknek, a nemességnek, vagy a népnek ugyanaz a testülete srvakorolná ezt a három hatalmat. (Baracs Marcell: Aat is mondja Montesquieu, hogy a