Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

364 Az országgyűlés képviselőházának * de strigiis, quae non sunt. Ne méltóztassék rémeket látni. Nîmes itt abuzusv Itt egy fájdalmasan gyötrődő nemzet van, amely vágyódik viszsza igazságszolgáltatásban és mindenütt régj intézményei felé. Ez van itt. A jogélet területén ugyanaz van, ami a gazdasági élet területén. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Meg kell szűnnie a iszóíeesérlésnek és az íráshalmozásnak.) Nem tudom, a miniszter úr mire érti ezt. Ha szófecsérlés az, hogy akár a védő, akár az ügyész, iakar a peres felek a maguk baját elmondják a bíróna,k... (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Hónapokig tartó tárgyalásokra nincs szükség!) annak a bíró az ura és ha azt mondja, hogy berekesztem a tárgyalást, akkor vége. Engedelmet kérek, ne becsülje le a miniszter úr annyira azt a bírói tudást- Tudja a bíró, hogy mikor rekessze be a tárgyalást és ha a felek akadékoskodnak, véget vet ennek a vitának és azt mondja: tisztában vagyok az üggyel Szurrogátum az, mélyen t. miniszter úr, ami készül, értéktelen szurrogátum, nincs rá szükség; a hírónak nincs erre szükséere, a bíró jobban ismeri, mint a burokban készülő javaslat az élet szabályait. Engedje meg a miniszter úr, hogy felemlítsem: régi törvényalkotásaink terén szereplő arról a kimagasló egyéniségről, aki a büntetőtörvényt alkotta, emlékszik erre a mélyen t. miniszter úr, — amikor az egész világ, nemcsak a magyar jogászvilág, de mindenki ... Elnök: Szíveskedjék a képviselő úr beszédét befejezni. Gál Jenő: Befejezem. — ... ünnepelte őt, kiemelték, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv alkotója egy fillért sem kapott és nem fogadott el e századokra kiható alkotásáért. Nem a takarékosság szelleme, nem a juttatásnak szelleme, nem a honorárium kérdése, nem a tanudíi kérdése, nem aprólékos kiadások takarékossági szempontjai kell hoffv domináljanak itt. hanem nagy evolúciókra képes bírói nemzedék kell ide, akiket jutalmazzon ez az állam a maga fenséges erejével, függetlensége kiépítésével; akkor nem lesz szükség ezekre a szurrogátumokra, ezekre a toldozásokra-foldozásokra. ezekre a megalkuvásokra, hanem lesz régi fényében a magyar klasszikus jog, a polgári perrendtartás, a bűnvádi perrendtartás, a nemzet lelkében élő jogérzet régi erejében, feltámadásában, akkor majd megindulhatunk a fejlődés felé. így. mélyen t. miniszter úr lenyesegetjük, lefaragjuk azt, amit a VaVrikok,

r amit a Csemegiek és amit a Zsitvay Leók, építettek. Mivel nem találom garanciáit annak, hogy ez a hanyatlás be nem következik, a törvényjavaslatot nem fogadom el általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés és taps balfelöl) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jeerző: Kálmán Jenő! Kálmán Jenő: T. Kénviselőház! Valahányszor a Házban Gál Jenő igen t. képviselőtársam — aki előttem beszélt —- felszólal, különösen igazságügyi kérdésekben, mindig nagy figyelemmel hallgatom őt. Felfogásával, okfejtésével, következtetéseivel, nagyon gyakran nem értek egyet, mint ma sem, de elismerem, hogy a vitának sokszor még késői folyamán is vannak megszívlelendő, frappáns érvei, vannak színei. A mai napon úgy találtam, hogy a képviselő úr, ha itt-ott törekszik is tárgyilagosságra, amit elvitatni tőle nem akarok, ha elismerem is azt, hogy szándékai tiszták, törekvései becsületesek, mégis meg kell állapítanom, hogy nem egészen objektív; meg kell ái10, ülése 1930 június 18-án, szerdán, lapítanom, hogy bizonyos elfogultságtól sem mentes. A képviselő úr azzal kezdte beszédét, hogy ez a törvényjavaslat a mai viszonyok között nem is időszerű, nem is helyes, mert hiszen ebben az országban minden «letargiában fetreng». Ezek voltak a kifejezései. Tudom, érezzük • mindnyájan, hogy ez az ország nagyon nehéz gazdasági viszonyok között él. Ennek hatása rányomaszkodik az életnek sok terére, de azt mondani, hogy ez az ország letargiában fetreng, objektivitással talán mégsem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) A képviselő úr hosszú, fényes védői múltra, sikerekre tekinthet vissza. A mai napon sikere ebben a teremben, azt hiszem, nem teljes. Amikor velünk, amikor a, kormánnyal, ezzel a párttal szemben a bíróságok függetlenségét akarja megvédeni, amikor egyfelől a bíróságokat valósággal glorifikálja, — ezt tőle nagyon sokszor halljuk — ugyanakkor a következő mondatokban ifvekszik ezeket a szép, színes szavakat és fénylő megállapításokat beárnyékolni. Most is módot keresett arra, hogy bíróságaink függetlenségét kétségbevonja, kétségbevonta egyfelől annál az oknál fo^va, hogy azo'k anyagi függetlensége hiányzik, kétségbevonta annál az oknál fogva, hogy bürokratikus szervezetek nem engedik a bíró független működésiét, centralisztikus törekvések korlátozzák ebben, de kétségbevonta abban a vonatkozásban is, — és itt meglehetősen igaztalan is volt '1- hogy a bíróságok függetlenségét lényegesen korlátozza az a bürokratikus rendszer, hogy a bírótól a neki adott aktákat a hivatal főnök kénye és kedve szerint veszi el és adja vissza, avagy adna át másoknak. Ebben bizonyos politikai tendenciákat is vél felfedezni. En nem hiszem, hogv ezek az esetek szórványosan is előfordultak volna, s ha előfordultak, ezek mögött politikai okokat kellene keresni. De állítom, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik érdeme éppen az, hogy a. jövőben ezek az esetek nem fordulhatnak elő. Itt rámutatok arra, hogy nem is kívánom feltenni t. képviselőtársamról, hogy a • javaslat 111. §-át nem olvasta volna el, de állítom, hogyha elolvasta is, figyelmét teljesen elkerülte ez a szakasz, mert ez szószerint a következőket mondja (olvassa): «A félbeszakított főtárgyalást a törvényszéknek ugyanazon egyesbírája, vagy ugvanazon tanácsa előtt egy hónapon belül ismétlés nélkül kell folytatni > Tehát kifejezetten ugyanazon Piró folytatja az eljárást, attól semmiféle cím alatt elvenni nem lehet. De felállít a javaslat még egyéb garanciákat is. (Gál .ienő: Hol van ebben az, amiről én beszéltem? Nem félibesziaMitott tárgyalásról van szó, hanem arról, hogy amikor odaadja, mindjárt el is veszi!) Kétségbevonom, hogv ilyen előfordulna t. képviselőtársam. ••. (Gál Jenő: Majd odaadom az aktákat!) Méltóztassék csak ennek a szakasznak első részét is elolvasni, hogy mikor kell á főtárgyalást elnapolni, vagy félbeszakítani. Csak abban a,z esetben lehet, ha nem olyan személy távolléte ad erre okot, akinek jelenléte nélkül a tárgyalást megtartani nem lehet. (Gál Jenő: Egészen másról beszél a képviselő úr!) Dehogy beszélek maisról, csak türelmet kének. Owik a raesdelent vádlott és tanuk, és esetleg szakértők kihallgatása után szabadj félbeszakítani vagy elnanolni- tehát az a bíró teljesíti ezt, annak ez nemcsak joga, hanem kötelessége i«, ebben őt akadályozni semmiféle adminisztrációs intézkedésig el nem lehet. (Gál Jenő: Nem erről van szó!) Arról is van szó, i kép-