Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-410
Az országgyűlés képviselőházának %10. ülése 1980 június 18-án, szerdán. 363 akarja ezt a miniszter, úr, amikor látja, hogy a jogászközönség idegenkedik tőle és a bírónak nem kell? A bíró azt mondja: én nem tanulom meg kétszer az ügyet. Ez pedig azt jelenti. Észrevétel van, tehát meg kell tanulni. Most félreteszi. Azután kitűzi a főtárgyalás! Addig tömérdek dolga volt. Tehát újra meg kell f tanulnia. Ez ok nélkül szaporítja a munkáját. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Mindössze tíz nercnyi meghoszszabbítást kérek"? Elnök: Méltóztatnák megadni a kért meghosszabbítást? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Gál Jenő: T. Képviselőház! íme újra egy jelenség, amely a toldozás és foldozás jellegét viseli magán. Az igazságszolgáltatás épülete nem olyan, hogy azt vályogból kell felépíteni és régi nagyjaink nem is úgy építették. Nem szabad hozzányúlni azokhoz az alaptörvényszámbamenő alkotásokhoz, amelyet régi nagyjaink azért építettek fel béke idején, mert azt tartották, csak erre az alapra épülhet fel az a modern ország, amely az európai koncertben számottevő lehet. Most, amikor úton-útfélen fölényekről, kulturális haladásokról beszélünk, a bírói teendők tárházát megtölteni ilyen intézkedésekké el nem helyes, nem jó. Es becsülje meg a mélyen ! miniszter úr az ügyvédi kamarák felszólalását. Nézze meg, mindenütt független jogászelemek, akiknek nem kell kinevezés, akik nem várnak előléptetést, akik nincsenek státusban sehol, (Bródy Ernő: A szegénység státusában!) akik tehát szabadon nyilatkoznak meg, ez az ügyvédi kar, amely éppoly tiszteletreméltó, mint a bírói kar, amely szegénységben él, amely ezt a nyomorúságot úgy hordja, olyan kínnal és szenvedésekkel teljesen, hogy ebben méltán oda lehet állítani a bírói kar mellé; ez az ügyvédi kar a maga együttességében, az összes kamarák odajárultak a miniszteri szék elé é« felterjesztéseket intézteik a miniszter úrhoz, ök, akik benne élnek a jogéletben, ők, akik a néppel érintkeznek, akik ott tartják az igazságszolgáltatás ütőerén a kezüket, ők jajdulnak fel és azt mondják: féltjük a jogéletet ettől a javaslattól, nem akarjuk ezt a javaslatot, ne legyen ez a régi magyar klasszikus alkotásnak elcsúfító ja. Mélyem t. miniszter úr, megvoltunk békeidőben nagyszerűen és tapsolt nékünk a külföld. Nézze meg, ia Reichsgericht határozmányai hányszor azonosak a mi bíróságaink batározaitaiva! Nézze meg. hogy a régi jogfejlődés irányzatának tanulmányozására jogtudósok és gyakorlati férfiak idejöttek és ismerték fordításban azokat az alkotás okát, amelyeket iitit nagy imiagyair jogászok és törvényhozók teremtetteik. Miinek az ilyesmi^ Miért faragj-a le és fúrja meg ezeket az intézkedéseket a miniszter úr azzal, hogy takarékoskodunk és kevesebb lesz a munkia azzal, ba a vádirat elleni kifogást lefaragjuk? Észrevétel úgyis van; ha a vádlott vizsgálati fogságban van. ám tessék észre vételezni. A vizsgálati fogság fenntartása felett — azt mondja ez »a javaslat — mindig dönthet az ítélőbíróság. Hiigyje meg nekem a mélyen t. mimisziter úr, minden tisztelet mellett, minden munkakészség ellenére • nem lehet kívánni a bíróságtól, hofv az egész ügyet akkor is áttanulmányozza. Tehát osiak ebben az egv kérdésben volna a mélven t. miniszter úrnak érzéke az iránt, hogy ha valakit lefognak, —< ez a legszörnyűbb valami — annak ne kelljen feltétlenül várnia, 'amíg kitűzik a fotárgyalást? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XXIX, Hiszen a vizsgálati fogság kérdésében a fejlődés azt az irányt vette, hogy a vizsgálati fogság kérdésében a büro'krácia megöli ennek a kérdésinek r igazi (taglalását. Tegye meg azt a mtiniiiszter úr, — egy tollvonásába kerül, menynyiit enyhítene ezzel — rendelje el kötelezően, hoogy a vizsgálati fogság kérdésében a vádtanács (külön szóbeli tárgyalást tartson. Nézze, mélyen t. miniszter^ úr, nem képzeli el, hogy a kontradikitórius eljárásnak ebben a kérdésben való érvényesülésénél ímen nyit segíthet és menynyi jót tehet. Aktákból egyoldalúan megítélni az ügyet: miit jelent ez? Nézze csak meg a gyakorlatot, mélyen t. miniszter úr: úgy szokták elintézni, hogy a végzés megváltoztatására törvényes ' ok nem forog fenn. Ezzel azután meg kell elégedni. Blaniketták vannak rá 1 . Szabadság kérdésiében íblankettákkial dolgoznak. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ez a vádtanáos mellett szól?) Ez a mellett szól. hogy tessék itörvényt hozni az indokolási kötelezettségről, jobbat, mint amit itt terveznek. Mer! mélyen t. miimiiszter úr, hova fejleszti a dolgokat? Itt meghatározza és azt mondja, hogy az ügyek mindegyiklében nem is teeji olyan jegyzőkönyvet felvenni, nem kell az ítéletet akkép indokolni, mint eddigelé, hanem elég, ha a tanukat egyszerűen megnevezi és azokra épít. Hát a jogi következtetéseket a ténvmegálliapításokból? Tetszőik tudni, milyen ítéletek forrnak keletkezni? Egyszerűen az olyan ítéletek, hogy «indokainál fogva helybenhagyom», úgy meg fosnák szaporodni, hogy arról fogalmia si nos a mélyen ! miniszter úrnak. El nem képzeli, hogy e tekintetben az emberi gyarlóság is határoz? A bíró felettünk: van, de ember. Hát ha kimerül, ha (képtelen utolérni, akkor ehhez a törvényes szabadalomhoz fos- folyamodni. Azt mondja maid: a törvényhozó nem kívánja tőlem, hogy én tovább mélyedjek, elég, én elolvastam ezt a vallomást, ennek hiszek és erre alapítom az ítéletet. Hogy miért hi«z neki. azt ezentúl nem kell megmondania. Eddig legalább megvolt az, eddig legalább arra építettünk, bogv az indokolási kötelezettség teljessége mindig kötelezővé tette a bíró számára azt a logikai összefüggés! 'azt a kauzális nexust, mondja meg, miért, hogy vitába száiHhassak vele. Most hogyan szállhatok vele vitába, ^ lamii'kor csak felsoroltía melkem ia tainuk nevét és azt mondta, bogv ezft én bizonyítéknaik elfogadom? Mélyen ! Képviselőház! Nem tudják önök, hogy milyen veszedelembe rohannak? Nem tudják önök. hogy ez a munkálat, amelyet idehozott a mélyen t. miniszter úr, hová zökkenti a magyar igazságszolgáltatást, a polgárit is, a hüntetőt is, csak azért, mert panaszok voltak, hogy alaptalan^ perorvoslatokkal zaklatják a bíróságokat. Hát ne zaklassák! Bírságoljon az a bíró! Aki alaptalanul zaklatja a bírót, azt mes: kell büntetni. De úgy segíteni, hogy lefaragjuk a perorvoslatot, és azt mondjuk, elégedj meg ennyivel ezentúl : ez nem gyökeredzik a magyar jogban, ez nem gyökeredzik egyetlen jogban sem, ezt nem találja meg sehol sem a mélyen t. miniszter úr. En azt mondanám: lesvén tudatában annak, hogy a bíróság a nemzet lelkiismerete. Fogyatékos szabályok szerint ítélkező bírósás: nem élő lelkiismeret a történelmi jog során. (Zsitvay Tibor igazságügvminiszter: Azért tökéletesítünk rajta!) Ez tökéletesítés? Nem kérek belőle, mélyen ! miniszter úr. Ami elvesz a jogokból, az nem tökéletesít, ami lefaragja azokat a jogokat, amelyeket én védek... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az abuzu sokat megszünteti!) Abuzusok nincsenek. Azok Kálmán király törvényeibe valók, hogy 53
